Murvica (Poličnik)

falu Horvátországban, Zára megyében

Murvica falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Poličnikhoz tartozik.

Murvica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségPoličnik
Jogállásfalu
Irányítószám23000
Körzethívószám(+385) 023
Népesség
Teljes népesség855 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság76 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 08′ 47″, k. h. 15° 19′ 19″Koordináták: é. sz. 44° 08′ 47″, k. h. 15° 19′ 19″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Zára központjától légvonalban 8 km-re, közúton 9 km-re északkeletre, községközpontjától 6 km-re délnyugatra, Dalmácia északi részén, Ravni kotar közepén fekszik.

Története szerkesztés

A középkorban területe zárai nemesek és polgárok birtoka volt. Egy időben középkori plébániatemploma után Sveta Sofijának nevezték. A murvica név 1439-ben és 1440-ben bukkan fel az írott forrásokban.[2] Nevét az eperfáról (murva) kapta, amely nagy számban termett a határában. Egykori lakói közül az 1375-ben említett Dražoka Filipović, az 1381-ben említett Dragoslav Damjanov és az 1432-ben említett Dujam neve ismert.[2] A 14. század végétől a Velencei Köztársaság-hoz tartozott. A velencei-török háborúk idején a velenceiek egyik határfaluja volt.[2] A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt az Első Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. 1857-ben 266, 1910-ben 414 lakosa volt. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakói főként mezőgazdaságból és állattartásból éltek, de sokan dolgoztak a közeli Zárán is. 2011-ben 701 lakosa volt.

Lakosság szerkesztés

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
266 274 306 330 356 414 400 566 714 779 871 909 944 1.096 816 701

Nevezetességei szerkesztés

  • A Szeplőtelen fogantatás tiszteletére szentelt plébániatemploma 1898-ban épült. Építését akkor határozták el, amikor a temetőben álló régi plébániatemplom 1893-ban egy tűzvészben leégett. Megáldása 1899. január 8-án, felszentelése 1912. november 13-án történt. 1989-ben megújították. 1991 szeptemberében szerb gránáttalálat érte, melynek következtében kigyulladt és egész belseje kiégett. Elpusztult a neogótikus oltár a Szűzanya szobrával, Jézus szíve szobra, Szent Paszkál fogadalmi szobra és két harangja is. A templomot 1998-ban meghosszabbítva építették újjá. A régi faoltár helyett egy szembemiséző kőoltárt kapott, melyet Ivan Prenđa zárai érsek szentelt fel. Kő keresztelőmedencéje a nini óhorvát Višeslav keresztelőmedence mintájára készült. Az oltár mögött fából faragott, intarziás poliptichon látható a Szeplőtelen fogantatás, boldog Alojzije Stepinac, Szent Leopold Mandić, Szent Péter és Szent Pál apostolok alakjával. A Szeplőtelen fogantatás és Szent Paszkál szobrait fából faragták. A homlokzat feletti harangtoronyban két harang található.[2]
  • Régi, Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma a temetőben áll. Építési ideje nem ismert de köztudott, hogy a 17. század végén romos volt és 1868-ban valamennyire újjáépítették. Története során titulusa háromszor is változott. 1754-ben a Havas Boldogasszony tiszteletére szentelték, majd a 18. század végén bővítették és a Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelték fel, végül a 19. században kapta mai titulusát. 1893-ban egy tűzvészben leégett, de nem állították helyre csak újrafedték. Súlyosan megsérült a délszláv háborúban is. Helyreállítása 1994-ben kezdődött és 1995 augusztusában fejeződött be amikor a harangtoronyban elhelyezték a két harangot.[2]

További információk szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés