Náday Ferenc
Újhelyi Náday Ferenc (Nauratyill Ferenc, névváltozat: Navratyil, Pest, Józsefváros, 1840. március 13. – Budapest, 1909. április 14.) magyar színművész, rendező, a Színiakadémia tanára, a Ferenc József-rend lovagja.[1]
| Náday Ferenc | |
 | |
| Náday Ferenc, mint Krisztyán Tódor Jókai Mór: Az aranyember című művében 1884 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Navratyil Ferenc |
| Született | 1840. március 13. Pest |
| Elhunyt | 1909. április 14. (69 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei úti sírkert |
| Házastársa | Vidmár Katalin |
| Gyermekei | Náday Ilona Náday Béla |
| Pályafutása | |
| Aktív évek | 1862–1909 |
| Tevékenység | színész, rendező, a Színiakadémia tanára |
| Díjai | |
| További díjak | Nemzeti Színház örökös tag |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Náday Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Családja
szerkesztésApja újhelyi Nauratyill József kúriai főlevéltárnok, anyja Gálik Anna.[2][3] Felesége Vidmár Katalin operaénekes, akivel 1873. szeptember 17-én Pesten kötött házasságot a belvárosi plébániatemplomban.[4] Gyermekeik Náday Béla színész és Náday Ilona.
Élete
szerkesztés1840. március 16-án keresztelték. Középiskolai tanulmányait a fővárosban végezte és ugyanitt lépett először a színpadra 1862-ben Molnár Györgynél a Budai Népszínházban mint énekes (a Don Juanban mint Leporello).
A fiatal tehetséges művészt azonban már 1863. június 14-én szerződtették a Nemzeti Színházhoz, melynek haláláig tagja lett. Szerepköre nagyon tág volt; kezdetben ifjúkat és sihedereket alakított (pl. Adolfot Fredro: Reggeli előtt c. darabjában), majd lassan megkapta ifj. Lendvay Márton szerepkörért. Aztán mint komoly szerelmes, első bonviván, jellemszínész, s később a szalondarabokban a közönség osztatlan elismerésével és tetszésével találkozott.
Rendezéssel is foglalkozott, 1866 és 1893 között a Színiakadémia tanára volt. Csiky Gergely összes darabjában játszott és maradandó alakításokat teremtett. A Paulay-korszak egyik vezető színészként tartották számon. 1888-ban ünnepelte meg 25 éves, 1902 decemberében pedig negyvenéves jubileumát. 1893-ban a Nemzeti Színház örökös tagja lett. Idősebb korában is életvidám és friss maradt.
Elhunyt 1909. április 14-én délután 1 óra után 5 perccel,[5] életének 69., házasságának 36. évében. Örök nyugalomra helyezték 1909. április 16-án római katolikus egyház szertartása szerint a Kerepesi úti temetőben. (28, N/A, díszsor, 43)[6]
Jelentősebb szerepei
szerkesztés- Dumas: A nők barátja – De Ryons
- Ifj. Dumas: A kaméliás hölgy – Armand
- Gabányi Árpád: A Kókai ház – Kenderesi
- Herczeg Ferenc: A dolovai nábob lánya – Tarjáni Gida
- Herczeg Ferenc: Bizánc – Spiridion
- Jókai Mór: Az aranyember – Krisztyán Tódor
- Madách Imre: Az ember tragédiája – egyiptomi rabszolga
- Meilhac: Az attaché – Prach gróf
- Molière: A Mizantróp – Márki
- Sardou: A Benoiton család – Champrosé marquis
- Sardou: Az agglegények – Mortimer
- Sardou: Váljunk el – Adhemar
- Shakespeare: Szentivánéji álom – Demetrius
- Shakepseare: Tévedések vígjátéka – Syracusai Antipholus
- Shakespeare: Sok hűhó semmiért – Benedek
- Shakespeare: VIII. Henrik – VIII. Henrik
Emlékezete
szerkesztés- Budapest XI. kerületében utcát neveztek el róla.
Írásai
szerkesztésCikkeket, rajzokat írt a lapokba, így a Szinészek Lapjába (1887. Kobler Ferencz, egy realisztikus szinész); a Budapesti Naplóba (1899. 355. sz. Az én szoknyás szerepem) sat.
Művei
szerkesztés- Az uj czég, szinmű öt felvonásban. ford. Budapest, 1876. (Nemzeti Színház Könyvtára 101. Először a Nemzeti Színházban 1876. szeptember 15.).
Kéziratban
szerkesztés- A kéregető nő, vígjáték egy felvonásban. Verconsin I. után ford. (Először a Nemzeti Színházban 1876. január 5.)
- Visszatérés Japánból, vígjáték egy felvonsában. Delacour és Erny után ford. (először a Nemzeti Színházban 1878. június 12.)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1944 1903.03.21.
- ↑ Keresztelési bejegyzése, Pest-Józsefváros róm. kat.
- ↑ Nauratyill Józsefné Gálik Anna gyászjelentése. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 21.)
- ↑ A Budapest-belvárosi r.k. plébánia házassági anyakönyve, 228/1873. folyószám.
- ↑ (1909. április 15.) „{{{title}}}”. Pesti Napló 60. (89), 6–7.. o. (Hozzáférés: 2016. május 13.)
- ↑ Nemzeti sírkert. [2015. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 20.)
Források
szerkesztés- Színészkönyvtár
- Magyar Színházművészeti Lexikon
- Magyar színművészeti lexikon III. kötet, 307. old.
- Magyar színművészeti lexikon III. kötet, 308. old.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Gyászjelentése Archiválva 2020. szeptember 9-i dátummal a Wayback Machine-ben