Főmenü megnyitása

A nájerai csatát 1367. április 3-án[1] vívták az Eduárd walesi herceg által vezetett csapatok a Kasztília trónját bitorló II. Henrik kasztíliai király ellen. Az ütközetet Eduárd nyerte.

Nájerai csata
A csata ábrázolása Jean Froissart krónikájában
A csata ábrázolása Jean Froissart krónikájában

Konfliktus Kasztíliai trónviszály
Időpont 1367. április 3.
Helyszín Nájera, Kasztília
Eredmény Angol győzelem a kasztíliaiak felett
Szemben álló felek
Royal Arms of England (1340-1367).svg Anglia
Royal Coat of Arms of the Crown of Castile (1284-1390).svg I. Péter kasztíliai király serege
Armoiries Majorque.svg Mallorcai Királyság
Royal Coat of Arms of the Crown of Castile (1284-1390).svg II. Henrik kasztíliai király serege
Parancsnokok
Arms of the Prince of Wales (Ancient).svg Eduárd walesi herceg
Royal Coat of Arms of the Crown of Castile (1284-1390).svg I. Péter kasztíliai király
Arms of John of Gaunt, 1st Duke of Lancaster.svg Genti János
Arms of John III of Grailly.svg Jean de Grailly
Blason de Foix-Béarn.svg Gaston de Foix
Coat of Arms of Sir John Chandos, KG.png John Chandos
Armoiries Armagnac-Rodez.svg Jean I d'Armagnac
Armoiries Majorque.svg IV. Jakab mallorcai király
Royal Coat of Arms of the Crown of Castile (1284-1390).svg II. Henrik kasztíliai király
Blason du Guesclin.svg Bertrand du Guesclin
Arms of Alfonso IV of Ribagorza, Marquis of Villena.svg Ribagorzai Alfonz őrgróf
Royal Coat of Arms of the Crown of Castile (1284-1390).svg Kasztíliai Tello
Szemben álló erők
24 ezer
30 ezer
Veszteségek
Ismeretlen
Ismeretlen, súlyos
Térkép
Nájera (Spanyolország)
Nájera
Nájera
Pozíció Spanyolország térképén
é. sz. 42° 25′ 00″, ny. h. 2° 44′ 00″Koordináták: é. sz. 42° 25′ 00″, ny. h. 2° 44′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Nájerai csata témájú médiaállományokat.

ElőzményekSzerkesztés

Kasztília királyát, I. Pétert féltestvére, Henrik, Trastámara grófja 1366-ban elkergette. Az uralkodó elmenekült Kasztíliából, és a Fekete Herceg Bordeaux-i udvarában keresett menedéket. Eduárd ekkor Aquitania hercege, a Bordeaux körüli angol területek ura volt.[2] A herceg megkezdte a sereg felállítását, elsősorban Gascogne-ból és Aquitaniából érkező emberekből, de megérkezett Angliából féltestvére, Genti János lancasteri herceg is 400 lovaggal és sok íjásszal. Csatlakozott az expedícióhoz IV. Jakab mallorcai király és számos európai zsoldos.[3]

1367. februárban a sereg elindult, majd átkelt a Pireneusokon, a Roncesvalles-hágón.[2] Logroñónál keresztezte az Ebrót, majd Eduárd értesült arról, hogy Henrik nem messze, Nájera közelében táborozik.[3]

A csapatok elhelyezkedéseSzerkesztés

Henrik háttal a Najarilla-folyónak állította fel csapatait. A szokatlan elhelyezkedést – a folyó lezárta a menekülési útvonalat – az magyarázhatja, hogy a kasztíliai sereg legerősebb fegyverneme a könnyűlovasság volt, amely csak nyílt terepen érvényesült. Henrik hada csaknem 30 ezer, Eduárdé 24 ezer embert számlált.[3]

Mindkét sereg hasonló hadrendben, három nagyobb sorban állt fel. A kasztíliaiak első sorát, 1500 nehézlovast és 500 számszeríjászt, Bertrand du Guesclin bretagne-i lovag vezette. A második sor közepén Henrik állt 1500 nehézlovassal, két szárnyán nehéz- és könnyűlovasok alakulataival. A harmadik sor húszezer gyalogosból, harcedzett hivatásos katonákból és besorozott parasztokból állt.[3]

Eduárd első sorának Genti János volt a parancsnoka, háromezer gyalogost és ugyanennyi íjászt vezényelt. Az angol centrumban Eduárd és Péter irányított négyezer gyalogost, köztük kétezer íjászt. A szárnyakon két hasonló hadtest helyezkedett el, Jean de Grailly gascogne-i nemes és Thomas Percy, Worcester 1. grófja vezetésével. A harmadik vonal élén a mallorcai király és Armagnac grófja állt. Ebbe a hadtestbe háromezer gyalogos és ugyanennyi íjász tartozott.[3]

Az ütközetSzerkesztés

Miután a csapatok elfoglalták a helyüket, a Fekete Herceg parancsot adott az összes ló hátraküldésére, így a teljes sereg gyalogosan várta a csatát. Du Guesclin megrohanta Genti János csapatait. Az angol íjászok megszórták a számszeríjászokat, de aztán a két seregrész összecsapott, és a közelharcban már nem tudtak sokat segíteni. A második kasztíliai sor két szárnyán elhelyezkedő lovasok előrevágtattak, hogy összecsapjanak Eduárd támadó szárnyaival. A szokásoknak megfelelően a könnyűlovasság feladata az volt, hogy rácsapjon a gyalogságra, és megtalálja gyenge pontját, ahol rést nyithattak, majd azon a nehézlovasság beözönlött, szétverve a teljes formációt. Ez a rendszer jól működött a számszeríjászokkal támogatott alakulatok ellen, de az angolok által használt hosszú íjakkal szemben, amelyekkel messzebbre és gyorsabban lehetett lőni, katasztrofális eredményt hozott.[3]

 
A csata 1410-es ábrázolása

A kasztíliai könnyűlovasok előrevágtattak, dárdáikat az angol sorok felé dobták, és próbálták kerülni a közelharcot, de közben az íjászok megtizedelték őket. A megzavarodott lovasok meghátráltak, hogy rendezzék soraikat, de eközben súlyos veszteségeket szenvedtek a nyilaktól. A kasztíliai szárnyak menekülni kezdtek. Az angol középső sor két szárnya előretört, és du Guesclin alakulatai mögé került, amelyek még mindig a lancesteri herceg csapataival harcolt. Henrik a lovasságot küldte ellentámadásra, de mindhárom rohamot megakasztotta a nyílzápor. Eközben Eduárd középen nyomult előre, hogy növelje a nyomást du Guesclinen. Henrik parancsot adott a gyalogosok támadására, de azok nem jutottak el az angol centrumig, mivel az angol íjászok őket is megtizedelték. A kasztíliai gyalogossorok felbomlottak, és a katonák menekülni kezdtek. Henrik, látva, hogy a csata eldőlt, maga is elhagyta a harcmezőt.[3]

A kasztíliai lovasok szétszóródva menekültek, a gyalogosok viszont csak egy keskeny hídon át tudtak átkelni a folyón. Az angol harmadik sor megkerülte a kifáradt első és második sort, és üldözni kezdte a kasztíliai gyalogosokat. Sokakat levágtak, másokat a vízbe szorítottak, ahol aztán megfulladtak. Du Guesclin csak akkor adta meg magát, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a kasztíliai sereg elmenekült. Csapatának egynegyede elesett.[3]

KövetkezményekSzerkesztés

Eduárd a csata után Burgosba vonult, és Pétert Kasztília királyának nyilvánította. A következő négy hónapot Kasztíliában töltötte, főleg Valladolidban. Seregét megviselte a meleg spanyol nyár, és Eduárd ekkor mutatta későbbi halálos betegsége, a vérhas első jeleit. Péter hálája jeléül egy vörös spinellt, a Fekete Herceg rubinját adta Eduárdnak, amely ma a brit koronát díszíti.[2]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Encyclopaedia Britannica: Ivan Peter Shaw. Edward The Black Prince. Encyclopaedia Britannica. Hozzáférés ideje: 2019. március 10. 
  • English Monarch: Edward The Black Prince. English Monarch. Hozzáférés ideje: 2019. március 10. 
  • Martin Davis: Martin Davis. Battle of Najera. Paginas Personales. Hozzáférés ideje: 2019. március 10.