Nátrium-klorát

szervetlen vegyület
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. február 1.
Nátrium-klorát

A nátrium-klorát szerkezeti képlete

nátrium-klorát por
IUPAC-név nátrium-klorát
Más nevek nátrium-klorát(V)
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7775-09-9
PubChem 516902
ChemSpider 22895
EINECS-szám 231-887-4
KEGG C18765
MeSH Sodium+chlorate
ChEBI 65242
RTECS szám FO0525000
SMILES
[Na+].[O-]Cl(=O)=O
InChI
1S/ClHO3.Na/c2-1(3)4;/h(H,2,3,4);/q;+1/p-1
InChIKey YZHUMGUJCQRKBT-UHFFFAOYSA-M
UNII T95DR77GMR
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet NaClO3
Moláris tömeg 106,44 g mol−1
Megjelenés színtelen vagy fehér, higroszkópos szilárd anyag
Szag szagtalan
Sűrűség 2,49 g/cm³ (15 °C)[1]
2,54 g/cm³ (20,2 °C)[2]
Olvadáspont 248-261 °C
Forráspont 300-400 °C
Oldhatóság (vízben) 79 g/100 ml (0 °C)
89 g/100 ml (10 °C)
105,7 g/100 ml (25 °C)
125 g/100 ml (40 °C)
220,4 g/100 ml (100 °C)[3]
Oldhatóság oldódik glicerinben, hidrazinban, metanolban
Kevéssé oldódik etanolban, ammóniában[1]
Oldhatóság (aceton) 51,8 g/100 g[1]
Oldhatóság (glicerin) 20 g/100 g (15,5 °C)[1]
Oldhatóság (etanol) 14,7 g/100 g[1]
Mágneses szuszceptibilitás −34,7·10−6 cm³/mol
Törésmutató (nD) 1,515 (20 °C)[4]
Gőznyomás <0,35 mPa[2]
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet köbös
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−365,4 kJ/mol[1]
Standard moláris
entrópia
So298
129,7 J/mol·K[1]
Hőkapacitás, C 104,6 J/mol·K[1]
Veszélyek
NFPA 704
0
2
3
 
Lobbanáspont nem lobbanékony
LD50 6500 mg/kg (patkány, szájon át)
700 mg/kg (kutya, szájon át)[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation nátrium-klorid
nátrium-hipoklorit
nátrium-klorit
nátrium-perklorát
nátrium-bromát
nátrium-jodát
Azonos anion ammónium-klorát
kálium-klorát
bárium-klorát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A nátrium-klorát a nátrium szervetlen vegyülete, formálisan a klórsavval alkotott sója. Képlete NaClO3. Fehér, higroszkópos, vízben jól oldódó kristályos anyag. Erős oxidálószer, 300 °C hőmérséklet felett – oxigén leadása közben – nátrium-kloridra bomlik.[4] Évente több százmillió tonnát gyártanak, ennek nagy részét a papíriparban használják fel fehérítéséhez.[6]

Szénnel, kénnel, vörösfoszforral, fűrészporral keverve ütés, dörzsölés, gyors hevítés hatására felrobbanhat. Higroszkópossága miatt a pirotechnikában általában nátrium-nitráttal vagy kálium-kloráttal keverik, illetve helyettesítik, hobbi célból azonban gyakran használják, mivel nátrium-kloridból is előállítható házilag, így hozzáférhetőbb, mint a kálium-klorát. Régebben gyomirtónak is használták. Európában gyomirtónak való használata tiltva van. Ha egyéb mezőgazdasági vegyszerekkel, pl. kénnel keveredik, meg kell nedvesíteni, így kizárható a begyulladás és/vagy robbanás.

Előállítása

szerkesztés

Iparilag forró telített nátrium-klorid oldat elektrolízisével állítják elő. Az egyszerűsített bruttó reakció az alábbi:[6]

NaCl(aq) + 3 H2O(l) ⟶ NaClO3(aq) + 3 H2(g)

Előállítható úgy is, ha forró tömény nátrium-hidroxid oldatba elemi klórt vezetnek, majd a kapott terméket kristályosítással tisztítják.

3 Cl2(g) +6 NaOH(aq) ⟶ NaClO3(aq) +5 NaCl(aq) + 3 H2O(l)
  • N. N. Greenwood – A. Earnshaw: Az elemek kémiája. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2004. 1174. o. ISBN 963-19-5255-X  

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sodium chlorate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások

szerkesztés
  1. a b c d e f g h i j k http://chemister.ru/Database/properties-en.php?dbid=1&id=786
  2. a b GPS Safety Summary of Sodium Chlorate. http://www.arkema.com . Arkema. [2014. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 25.)
  3. Seidell, Atherton. Solubilities of Inorganic and Organic Compounds. Van Nostrand (1952) 
  4. a b [1] from PubChem
  5. a b c Sigma-Aldrich Co., Sodium chlorate. Retrieved on 2014-05-25.
  6. a b Helmut Vogt, Jan Balej, John E. Bennett, Peter Wintzer, Saeed Akbar Sheikh, Patrizio Gallone “Chlorine Oxides and Chlorine Oxygen Acids” in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry 2002, Wiley-VCH. doi:10.1002/14356007.a06_483