Főmenü megnyitása
Nátrium-szelenid
Sodium-selenide-unit-cell-1992-CM-3D-balls.png
IUPAC-név nátrium-szelenid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1313-85-5
PubChem 73973
EINECS-szám 215-212-0
SMILES
[Na+].[Na+].[Se-2]
InChI
1S/2Na.Se/q2*+1;-2
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Na2Se
Moláris tömeg 124,95 g/mol
Megjelenés fehér szilárd anyag
Sűrűség 2,62 g cm−3[1]
Olvadáspont >875 °C
Oldhatóság (vízben) reakcióba lép a vízzel
Rokon vegyületek
Azonos kation nátrium-szulfid
nátrium-tellurid
nátrium-oxid
Azonos anion hidrogén-szelenid
antimon-szelenid
alumínium-szelenid
Rokon vegyületek kálium-szelenid
kálium-szelenát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A nátrium-szelenid nátriumból és szelénből álló ionvegyület, képlete Na2Se. Színtelen, szilárd anyag, melyet szelén és ammóniában oldott nátrium reakciójával állítanak elő.[2] Más alkálifém-kalkogenidekhez hasonlóan a nátrium-szelenid is könnyen reagál a vízzel, hidrolízise során nátrium-hidrogénszelenid (NaSeH) és hidroxidion keletkezik. A hidrolízis oka az, hogy a Se2- rendkívül erős bázis.

Na2Se + H2O → NaHSe + NaOH

A nátrium-szelenid könnyen oxidálódik, ennek során poliszelenidek képződnek, amit az anyag elszíneződése jelez. Savakkal reagálva mérgező hidrogén-szelenid gáz keletkezik belőle.

Na2Se + 2 HCl → H2Se + 2 NaCl

Alkil-halogenidekkel reagálva a megfelelő szelénorganikus vegyület keletkezik belőle.

Na2Se + 2 RBr → R2Se + 2 NaBr

Szilíciumorganikus halogenidekkel a következő módon reagál:

Na2Se + 2 Me3ECl → (Me3E)2Se + 2 NaCl (E = Si, Ge, Sn)

VeszélyeiSzerkesztés

A nátrium-szelenid tárolásánál vigyázni kell hogy ne érintkezzen vízzel és levegővel.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sodium selenide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

  1. szerk.: David R. Lide: CRC Handbook of Chemistry and Physics, 90th. ISBN 978-1-4200-9084-0 
  2. Handbook of Preparative Inorganic Chemistry, 2nd Ed. Edited by G. Brauer, Academic Press, 1963, NY. Vol. 1. p. 421.