Négy könyv és öt klasszikus
A Négy könyv és öt klasszikus néven ismert gyűjtemény azon, jellemzően i. e. 300 előtt keletkezett műveket foglalja magába, melyeket a hagyomány magához Konfuciuszhoz köt, így ezek a művek alkotják a konfuciánus kánon alapját. Ismeretük a Han-kor óta, egészen a császár kor végéig kötelező részét képezte a mindenkori hivatalnoki vizsgáknak.
| Négy könyv és öt klasszikus | |
| Szerző | Konfuciusz |
| Eredeti cím | Sze-su vu-csing () |
| Ország | ókori Kína |
| Nyelv | klasszikus kínai nyelv |
| Téma | részben Konfuciusznak tulajdonított művek, de a konfucianizmus szempontjából legfontosabbnak tartott művek, írások |
| Műfaj | könyvek, írások gyűjteménye, kánon |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Átírási segédlet | |
| Sze-su vu-csing | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 四書五經 |
| Egyszerűsített kínai | 四书五经 |
| Mandarin pinjin | Sìshū wǔjīng |
| Wade–Giles | Ssu-shu wu-ching |
Négy könyvSzerkesztés
A konfucianizmus számára legfontosabb művek közül a Négy könyv kategóriáját a Szung ()-kor kiváló konfuciánus tudósa, Csu Hszi () alkotta meg. Szerinte ezek a művek reprezentálják a leginkább az eredeti konfuciuszi tanokat. A négy mű közül kettő, A nagy tanítás és a A közép mozdulatlansága eredetileg csupán egy harmadik mű, a Szertartások feljegyzéseinek egy-egy fejezete volt. A Négy könyv csoportja így az alábbi művekből áll:
Öt klasszikusSzerkesztés
Az Öt klasszikus néven ismert kategóriába tartozó művek a konfuciánus kánon legfontosabb és legnagyobb jelentőségű alkotásai, amelyek egyben a legősibb kínai írásműveknek is számítanak. Jelentőségüket már Konfuciusz első nagy követője, Menciusz is hangsúlyozta. A konfucianizmust hivatalos állami ideológiává emelő Nyugati Han-dinasztia korától kezdve ezen művek a legbecsesebb alkotásoknak számítottak, melyeknek ismerete kötelező részét képezte a mindenkori hivatalnoki vizsgáknak. Az Öt klasszikus a következő műveket tartalmazza:
A hagyomány a Zene könyvének (Jüe csing () 《樂經》) összeállítását is magának Konfuciusznak tulajdonítja, és gyakorta a „Hatodik klasszikusnak” (Liu csing () 《六經》) is nevezik. A mű azonban még az ókorban elveszett.
Értékelése, hatásaSzerkesztés
Hatása és jelentősége miatt Nyugaton már a 17-18. századtól kezdve a Bibliához hasonlították. Raymond Dawson sinológus szerint:
„Ez a furcsa és meglehetősen valószínűtlennek tűnő gyűjtemény a végső igazságok tárházaként ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a Biblia a keresztény világban. [1]”
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Dawson 2002. 198. o.
ForrásokSzerkesztés
- ↑ Dawson 2002.: Dawson, Raymond. A kínai civilizáció világa. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. ISBN 963 389 322 4
- ↑ Nylan 2001.: Nylan, Michael. The Five "Confucian" Classics. New Haven: Yale University Press, 2001
