Főmenü megnyitása
Németország és gyarmatai 1914-ben:
  Német Birodalom
  Német gyarmatok
Egy "Askari" - bennszülött gyarmati katona - Német Kelet-Afrikában a német birodalom gyarmati zászlaját tartja

A német gyarmatbirodalom (németül Deutsches Kolonialreich) császári Németország tengerentúli gyarmataiból, függőségeiből és területeiből állt. A gyarmati periódus kezdetének német kancellárja Otto von Bismarck volt, akiről később egy szigetcsoportot is elneveztek a német gyarmatbirodalomban: a Bismarck-szigeteket.

Már az ezt az időszakot megelőző évszázadokban is tettek kísérleteket az egyes német államok, hogy gyarmatokat szerezzenek, ez a folyamat azonban csak 1884-ben indult meg érdemben, az európai hatalmak közt indult, "hajsza Afrikáért" néven elhíresült vetélkedés részeként. Németország a mások által még gyarmattá nem tett területekre rátéve a kezét a harmadik legnagyobb gyarmatbirodalom ura lett a britek és a franciák után.[1]

A németek már az első világháború kezdetén, 1914-ben elveszítették a gyarmataik feletti ellenőrzést. Néhány német gyarmati katonai egység tovább kitartott: Német Délnyugat-Afrika 1915-ig, Kamerun 1916-ig, és Német Kelet-Afrika egészen 1918-ig, a háború végéig. Az első világháborút lezáró Versailles-i békeszerződés hivatalaosan is megfosztotta a vesztes Németországot gyarmataitól. Ezek közül több is népszövetségi mandátum formájában a győztesek ellenőrzése alá került (de nem a tulajdonukba).

A német gyarmatbirodalom területe 1912-ben meghaladta a 2,6 millió négyzetkilométert. (az adat nem tartalmazza az anyaországot)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Diese deutschen Wörter kennt man noch in der Südsee, von Matthias Heine "Einst hatten die Deutschen das drittgrößte Kolonialreich[...]"

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a German colonial empire című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.