A német gyarmatbirodalom (német: Deutsches Kolonialreich) a császári Németország tengerentúli gyarmataiból, függőségeiből és területeiből állt. A gyarmati periódus kezdetének német kancellárja Otto von Bismarck volt, akiről később egy szigetcsoportot is elneveztek a német gyarmatbirodalomban: a Bismarck-szigeteket.

Németország és gyarmatai 1914-ben:
  Német Birodalom
  Német gyarmatok
Egy „askari” - bennszülött gyarmati katona – Német Kelet-Afrikában a német birodalom gyarmati zászlaját tartja

Története szerkesztés

Az 1871-es egyesülésükig a német államok nem összpontosítottak a haditengerészet fejlesztésére, és ez lényegében kizárta a német részvételt a korábbi imperialista versengésben a távoli gyarmati területekért – az úgynevezett „napos helyekért”. A német államok 1870 előtt külön politikai struktúrákat és célokat tartottak fenn, a német külpolitika Otto von Bismarck koráig leginkább az európai „német kérdés” megoldására és a német érdekek európai biztosítására összpontosítottak.[1]

Bár már a megelőző évszázadokban is tettek kísérleteket az egyes német államok, hogy gyarmatokat szerezzenek, ez a folyamat azonban csak 1884-ben indult meg érdemben, az európai hatalmak közt indult, „hajsza Afrikáért” néven elhíresült vetélkedés részeként.

Németország gyarmatai közé tartozott a német Togoland (ma Ghána és Togo része), Kamerun, a német Kelet-Afrika (ma Ruanda, Burundi és Tanzánia), valamint a német Délnyugat-Afrika (ma Namíbia). Az 1884-85-ös berlini konferencia, amelyet Bismarck szervezett, szabályozta az afrikai gyarmatok megszerzését; különösen védte a szabad kereskedelmet a Kongó folyó bizonyos részein.[1]

Mivel Németország későn csatlakozott a gyarmati területekért folytatott versenyhez, a világ nagy részét már feldarabolta a többi európai hatalom; egyes régiókban pedig a tendencia már a dekolonizáció felé mutatott, különösen a kontinentális Amerikában. Még az afrikai versengésben is lemaradt Németország a kisebb és kevésbé erős nemzetektől, így például Olaszország itteni gyarmatbirodalma is nagyobb volt.[1] De a mások által még gyarmattá nem tett területekre rátéve a kezét az egyik legnagyobb gyarmatbirodalom ura lett.[2]

A németek már az első világháború kezdetén, 1914-ben elveszítették a gyarmataik feletti ellenőrzést. Néhány német gyarmati katonai egység tovább kitartott: Német Délnyugat-Afrika 1915-ig, Kamerun 1916-ig, és Német Kelet-Afrika egészen 1918-ig, a háború végéig. A világháborút lezáró versailles-i békeszerződés hivatalosan is megfosztotta a vesztes Németországot gyarmataitól. Ezek közül több is népszövetségi mandátum formájában a győztesek ellenőrzése alá került (de nem a tulajdonukba).

Gyarmati politika szerkesztés

Németország nem kísérelte meg gyarmati alattvalóit a német képre formálni úgy, ahogyan a franciák és a britek próbálták saját képükre formálni alattvalóikat. Míg a franciák és az angolok olyan politikákat vezettek be, amelyek terjesztették nyelvüket és kultúrájukat, Németország a német nyelv használatát az elitben levő gyarmati alattvalókra korlátozta.[1]

Németország valójában nem profitált a gyarmatosításból, mivel az adminisztráció költségei meghaladták a bevételeket. A gyarmatokat a német telepesek kiterjedésének tekintették, nem pedig fejlesztendő és végül autonómiát vagy függetlenséget biztosító területeknek. Valójában csak kis számú német települt át a gyarmatokra.[1]

A lázadásokat, amikor kitörtek, brutálisan leverték. A lázadások legismertebb eseménye a német Délnyugat-Afrikában történt (ma Namíbia), ahol a 20. század elején, amikor a herero nép fellázadt (Madzsi-Madzsi lázadásként ismert), a német csapatok leverték őket; bennszülöttek tízezrei haltak meg.[1]

Területek szerkesztés

A német gyarmatbirodalom területe 1912-ben meghaladta a 2,6 millió km²-t. (az adat nem tartalmazza az anyaországot) [3]

A gyarmatok: [3]

A német gyarmatok részletesen szerkesztés

Név Zászló Címer Főváros Terület (km²) Lakosság 1907-ben (fő) Fennállása Térkép
Német Togo
    Lomé 87 200 920 000 1884-1916  
Német Kelet-Afrika     Dar es-Salaam 995 000 3 500 000 1885-1918  
Német Kamerun     Douala 495 000 2 323 000 1884-1916  
Német Délnyugat-Afrika
    Windhoek 835 100 210 000 1884-1915  
Német Szamoa     Apia 2 800 37 000 1900-1914  
Német Csingtao
    Csingtao 552 60 000 1898-1914  
Német Új-Guinea


    Rabaul 295 000 312 000 1884-1919  

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d e f German colonial empire - New World Encyclopedia. www.newworldencyclopedia.org. (Hozzáférés: 2022. február 19.)
  2. Diese deutschen Wörter kennt man noch in der Südsee, von Matthias Heine "Einst hatten die Deutschen das drittgrößte Kolonialreich[…]"
  3. a b Statistische Angaben zu den deutschen Kolonien. (Hozzáférés: 2022)

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a German colonial empire című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.