Népbíróságok Országos Tanácsa

A Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) az 1945 és 1950 közt folyt népbíráskodásban a népbíróságok feletti ítélkezési szint, a népbíróságok fellebbviteli bírósága volt. Jogutódja az 1949-ben létrehozott Legfelsőbb Bíróság.

Elnökei: Simándi Tamás (1945–1946), Major Ákos (1946–1948), Bojta Ernő Béla (1948–1950).

Fontosabb ítélkező bírái: Bojta Ernő Béla, Szabó Mihály, Pogány Béla, Sömjén Pál, Berend György, Várady Sándor, Sarlós Márton, Szabó Zoltán, Boglutz László, Sárközi Andor (jegyző).

A Magyar Országos Levéltárban fellelhető anyaga elsősorban ügyviteli dokumentumokat és népbírósági ítéleteket tartalmaz.

A NOT felállítása és tevékenysége szerkesztés

A magyarországi népbíróságokat az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. február 3-án kiadott 81/1945. M.E. számú törvényrendelet értelmében hozták létre, minden törvényszéki székhelyen egyet (az ország területén szám szerint 25-öt), de több városban (pl. Békéscsaba, Hódmezővásárhely) működtek ún. kihelyezett tanácsok is. Ezeknek a népbíróságoknak a koordinálására, illetve a fellebbviteli bíróságaként hozták létre a Népbíróságok Országos Tanácsát (NOT).

Akárcsak az egyszerű népbírósági tanácsok összetétele, a NOT tanácsainak összetétele is a korabeli koalíciós politika szerint alakult, a tanács tagjait az öt koalíciós párt (MKP, MSZDP, FKGP, a NPP és a PDP) delegálta, 1946 májusától az Országos Szakszervezeti Tanács is delegálhatott egy tagot. Az elsőfokú népbírósági tanácsokkal ellentétben azonban lényeges különbség volt, hogy a NOT tagjai szakképzett jogászok voltak, ez a bírósági fórum ítélkezésében is jól nyomon követhető. Az elsőfokú – laikus – népbírósági tanácsok által meghozott ítéleteket a NOT rendszerint enyhítette, az itt kihirdetett enyhítések mértéke kétszerese volt a súlyosbításokénak (innen származik egy korabeli szóvicc, mely szerint a NOT rövidítés valójában azt jelenti, hogy "nem is olyan tragikus").

A NOT tevékenysége hamar kiváltotta a kommunista fennhatóság alatt álló politikai rendőrség bírálatát, melynek következményeként 1946 őszétől a NOT előtt felmentett vádlottakat a politikai rendőrség önhatalmúlag őrizetbe vehette és internálhatta, ezzel egyfajta "harmadfokú fórummá" válva a népbírósági intézményrendszerben.

A NOT-ot 1950 tavaszán, az – utolsóként megszűnő – szegedi népbírósággal egyszerre számolták fel.

Források szerkesztés

Gyarmati György – Botos János – Zinner Tibor – Korom Mihály: Magyar hétköznapok Rákosi Mátyás két emigrációja között. 1945–1956. Minerva Könyvkiadó, Budapest, 1988
Major Ákos: Népbíráskodás. Forradalmi törvényesség. Egy népbíró visszaemlékezései. Minerva Könyvkiadó, Budapest, 1988
Zinner Tibor: XX. századi politikai perek. A magyarországi eljárások vázlata, 1944/45–1992. Rejtjel Könyvkiadó, Budapest, 1992
Zinner Tibor – Róna Péter: Szálasiék bilincsben. I-II. Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1986

További információk szerkesztés

Állami és társadalmi szervezetek, 1944–1989
Háborús és népellenes bűnösök népbírósági perei (1945–1950)^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}^{[halott link]}
A népbíróságok^{[halott link]}