Főmenü megnyitása

A Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) az 1945 és 1950 közt folyt népbíráskodásban a népbíróságok feletti ítélkezési szint, a népbíróságok fellebbviteli bírósága volt. Jogutódja az 1949-ben létrehozott Legfelsőbb Bíróság.

Elnökei: Simándi Tamás (19451946), Major Ákos (19461948), Bojta Ernő Béla (19481950).

Fontosabb ítélkező bírái: Bojta Ernő Béla, Szabó Mihály, Pogány Béla, Sömjén Pál, Berend György, Várady Sándor, Sarlós Márton, Szabó Zoltán, Boglutz László, Sárközi Andor (jegyző).

A Magyar Országos Levéltárban fellelhető anyaga elsősorban ügyviteli dokumentumokat és népbírósági ítéleteket tartalmaz.

A NOT felállítása és tevékenységeSzerkesztés

A magyarországi népbíróságokat az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. február 3-án kiadott 81/1945. M.E. számú törvényrendelet értelmében hozták létre, minden törvényszéki székhelyen egyet (az ország területén szám szerint 25-öt), de több városban (pl. Békéscsaba, Hódmezővásárhely) működtek ún. kihelyezett tanácsok is. Ezeknek a népbíróságoknak a koordinálására, illetve a fellebbviteli bíróságaként hozták létre a Népbíróságok Országos Tanácsát (NOT).

Akárcsak az egyszerű népbírósági tanácsok összetétele, a NOT tanácsainak összetétele is a korabeli koalíciós politika szerint alakult, a tanács tagjait az öt koalíciós párt (MKP, MSZDP, FKGP, a NPP és a PDP) delegálta, 1946 májusától az Országos Szakszervezeti Tanács is delegálhatott egy tagot. Az elsőfokú népbírósági tanácsokkal ellentétben azonban lényeges különbség volt, hogy a NOT tagjai szakképzett jogászok voltak, ez a bírósági fórum ítélkezésében is jól nyomon követhető. Az elsőfokú - laikus - népbírósági tanácsok által meghozott ítéleteket a NOT rendszerint enyhítette, az itt kihirdetett enyhítések mértéke kétszerese volt a súlyosbításokénak (innen származik egy korabeli szóvicc, mely szerint a NOT rövidítés valójában azt jelenti, hogy "nem is olyan tragikus").

A NOT tevékenysége hamar kiváltotta a kommunista fennhatóság alatt álló politikai rendőrség bírálatát, melynek következményeként 1946 őszétől a NOT előtt felmentett vádlottakat a politikai rendőrség önhatalmúlag őrizetbe vehette és inernálhatta, ezzel egyfajta "harmadfokú fórummá" válva a népbírósági intézményrendszerben.

A NOT-ot 1950 tavaszán, az - utolsóként megszűnő - szegedi népbírósággal egyszerre számolták fel.

ForrásokSzerkesztés

  • Gyarmati György - Botos János - Zinner Tibor - Korom Mihály: Magyar hétköznapok Rákosi Mátyás két emigrációja között. 1945-1956. Minerva Könyvkiadó, Budapest, 1988.
  • Dr. Major Ákos: Népbíráskodás. Forradalmi törvényesség. Egy népbíró visszaemlékezései. Minerva Könyvkiadó, Budapest, 1988.
  • Zinner Tibor: XX. századi politikai perek. A magyarországi eljárások vázlata, 1944/45-1992. Rejtjel Könyvkiadó, Budapest, 1992.
  • Zinner Tibor - Róna Péter: Szálasiék bilincsben. I-II. Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1986.

Külső hivatkozásokSzerkesztés