Népies stílusú építészet Magyarországon

20. század eleji magyar építészeti stílus
(Népies stílus szócikkből átirányítva)

A népies stílus, népi romantika,[1] nemzeti romantika[2] vagy népi stílus[3] 20. század eleji magyar építészeti stílus, egyesek szerint nem is önálló, hanem a szecesszió egyik irányzata, ezért népies szecesszió, magyaros(-erdélyi) szecesszió[4][5] néven is szokták emlegetni.[6] Másik gyökere az Arts and Crafts mozgalom („Művészetek és Kézművesség”) volt.[7]

Népies stílusú építészet Magyarországon
népies szecesszió, magyaros(-erdélyi) szecesszió
A fővárosi Állatkert madárházának bejárata
A fővárosi Állatkert madárházának bejárata

Időszak kb. 1905 – kb. 1945
Elterjedés Magyarország
Nevezetes alkotók Kós Károly, Zrumeczky Dezső, Lajta Béla, Árkay Aladár, Almási Balogh Loránd, Medgyaszay István
Nevezetes alkotások A Fővárosi Állat- és Növénykert épületei (nem mind), Áldás Utcai Általános Iskola, Városmajor utcai iskola, Fasori református templom, Kelenföldi református templom
A Wikimédia Commons tartalmaz Népies stílusú építészet Magyarországon témájú médiaállományokat.
A fővárosi Állatkert madárháznak belső toronydíszei

Jellemzői szerkesztés

A népies stílus a szecesszióból fejlődött a magyar népi építészet hatására. A mozgalom az 1900-as évek elején jelent meg, fő alakja Kós Károly volt. Kós:

„1902–1907 között a Budapesti Műegyetem mérnöki, majd az építészmérnöki fakultásán tanult. Egyetemi évei alatt az ún. „Fiatalok” nevű, építészhallgatókból álló diákcsoport meghatározó tagja volt, mely társaság tagjait az azonos mintához – Ch. R. Mackintosh, F. L. Wright és a finn építésztriász Lindgren–Gesellius–Saarinnen úttörő munkásságához – való kötődés és a közösen vállalt cél – a nemzeti múlt hagyományainak és népi építészet motívumkincsének felhasználása a modern magyar építészet formanyelvének megalkotásában kapcsolta össze.”[8]

Ugyan magyar népi motívumok már a szecessziós épületeknél megjelentek (pl. Iparművészeti Múzeum, Szabadkai zsinagóga), a népies stílus újításként nem elsősorban erre, hanem az egyes épület-szerkezetek láttatására, a falfelületek és nyílászárók arányaira helyezte a hangsúlyt, ezért ezeknek az épületeknek a külseje gyakran egyszerű, puritán a szecessziós épületekhez képest. A díszítések – ha megmaradtak – inkább az épületek belsejében nyertek nagyobb fontosságot. A stílus jellemzője a magastető és a torony, a zsindelyezés, a külső tartógerendák, a részleges terméskőburkolat, a fehérre meszelt külső falak, és a stilizált népi motívumok használata.

A stílus elterjedése és első virágkora az első világháború előtti évekre esik. A két világháború közötti időben sem tűnt el, több építész előszeretettel használta.[9] A stílus egyik utolsó használatára példa az Ősrákosi református templom, amely 1939 és 1944 között épült fel.[10]

Kevert stílusú épületek szerkesztés

A Szabadság téri református templom (A hazatérés temploma, 1939–1940) keverék stílus tekintetben. Kívülről Bauhaus homlokzatot kapott, belül népiesre alakították ki.[11]

Későbbi népies épületek szerkesztés

Az 1939-ben elkezdett népies stílusú Pesterzsébeti református templom érdekessége, hogy a második világháború idején az építkezés félbemaradt. 1994-ben vetették fel a befejezését, amely 2017 és 2019 között lett kivitelezve az eredeti tervek alapján.[12]

Az előzővel szemben jóval később, már az 1990-es években tervezte meg kifejezetten népies stílusban Cseh József a Rákoskeresztúri református templomot. A templom 1995 és 2000 között épült fel.[13]

Képviselői szerkesztés

Épületek szerkesztés

Képtár szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

Egyéb irodalom szerkesztés

  • Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete 1861–1945. Budapest: Ariton Kft. 2019. ISBN 9786150058528  , 40. o.