Leszkovica

(Néramogyorós szócikkből átirányítva)

Leszkovica, 1911 és 1918 között Néramogyorós (románul: Lescovița, szerbül: Лесковица, a hangsúly az utolsó előtti szótagon) falu Romániában, a Bánátban, Krassó-Szörény megyében.

Leszkovica (Lescovița)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKrassó-Szörény
Rang falu
Községközpont Néranádas
Irányítószám 327281
SIRUTA-kód 53363
Népesség
Népesség285 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Leszkovica (Románia)
Leszkovica
Leszkovica
Pozíció Románia térképén
é. sz. 44° 52′ 14″, k. h. 21° 32′ 43″Koordináták: é. sz. 44° 52′ 14″, k. h. 21° 32′ 43″

Nevének eredeteSzerkesztés

Nevének töve a 'mogyoró' jelentésű délszláv lěs(ъ)ka szó. Először 1371–72-ben, Lyzkou alakban jegyezték fel. Elképzelhető, hogy a Török hódoltság alatt, egy költözés alkalmával kapta az -ica képzőt, bár az 1554-es oszmán adójegyzék már Lısqofče néven említi. A Habsburg-uralom kezdetén, 1717-ben Lesskovicza néven jegyezték fel.

FekvéseSzerkesztés

A bánáti síkság peremén, a Lokva-hegység északi lábánál, a Néra bal partján fekszik, a román határtól pár kilométerre.

NépességeSzerkesztés

A népességszám változásaSzerkesztés

Népessége 1880 és 1930 között ezer fő körül mozgott. A rákövetkező kilencven évben gyorsuló ütemben csökkent, az ezredfordulóra négyszáz fő alá.

Etnikai és vallási megoszlásSzerkesztés

Lakossága román anyanyelvű, de jórészt szerb eredetű és szerb ortodox vallású. A helyi pópa 1867-ben tiszta szerbként írta le lakosságát. A jámi esperes utasítására ezután a presbitérium készített pontos kimutatást, amely szerint 735 szerb és 115 román élt volna a faluban. A magyar népszámlálások egészen 1910-ig tükrözik a közösség nyelvcseréjét, amikor az 1115 leszkovicaiból 719 ismét úgy nyilatkozott, hogy szerb anyanyelvű. Romániához csatolása után a leszkovicaiak nemzetiségi hovatartozása különös fontosságot kapott. Míg az 1920-as és 1941-es népszámlálások lakói többségét román nemzetiségűként tüntették fel, a közbeeső 1930-as felvétel túlnyomóan szerb nemzetiségű falunak mutatja. A második világháborút követő időkben mind anyanyelvi, mind nemzetiségi tekintetben román többségű településként szerepel. A 2002-es népszámlálás 322 román és 34 szerb nemzetiségűt, vallási tekintetben 306 ortodoxot és ötven baptistát, összesen 356 főt talált helyben. Az ortodoxok többsége szerb ortodox, bár a falunak román ortodox temploma is van.

A Néra 1910-es áradásáig a falu határában, a Săliștea Mare nevű helyen cigányok is éltek. A leszkovicai aranymosó cigányokra való első adat 1801-ből való. Az aranymosás mellett a helyi emlékezet szerint vályogtéglát is készítettek. Az árvizet követően Radimnára és Zlaticára költöztek. Azóta nem élnek cigányok Leszkovicán.

TörténeteSzerkesztés

1554-ben puszta, 1569-ben újra lakott település volt. A helyi hagyomány szerint a török időkben védettebb helyen, a mai Săliștea Mică határrészben feküdt. 1713-ban 32, 1717-ben 36, 1749-ben 43 házzal, 1783-ban 62 házzal és 412 fővel, 1797-ben 83 házzal írták össze. Szerb lakói 1717-ben fatemplomot építettek maguknak. 1739 és 1750 között valószínűleg újabb szerb betelepülők érkeztek. A beköltözések az 1750-es és 60-as években sem szakadtak meg, az ekkor érkezettek nagy része azonban már román lehetett, ugyanis 1771-ben románok is lakták. Valószínű, hogy a Habsburg katonai hatóságok 1768 körül legalább részben végrehajtották a Katonai határőrvidék szervezéséhez kapcsolódó tervezett lakosságcserét. A terv szerint Hotin, Krusica és Leszkovica faluba költöztették volna le a potoki, makovistyei és petrilovai románokat, azok a szerbek pedig, akik az előző falvak lakói közül nem kívántak fegyvert fogni, felköltöztek volna az említett román falvakba. Leszkovica 1770-től a Határőrvidék kusicsi századához tartozott. A 18–19. században a Ćúka határrészben kőbányát műveltek.

Az 1788-as török hadjárat idején sok lakója elmenekült és elégett a falu temploma is. Az ezt követő új betelepülők között valószínűleg ismét voltak románok is. 1773-ban 1848 holdas határából 720 volt erdő, 427 hold fiatal erdő vagy bozót, 349 hold szántóföld, 252 hold legelő és 79 szőlő. Lakói 418 juhot és kecskét tartottak. 1804-ben az akkor már 2954 holdas határból 861 holdat tett ki a községi legelő, 588-at szántóföldek, 460-at a határőrségi erdő (a határőrségé), 383-at kaszálók, 253-at gyümölcsös és 83-at a szőlők. 1808-ban 80 házból állt és 645 fő lakta, 1824-ben 90 házzal írták össze. A Határőrvidék feloszlatása után, az 1870-es évektől Krassó, majd Krassó-Szörény vármegye Jámi járásához tartozott. 1884 és 1919 között állami (magyar nyelvű) iskola működött benne.

Lakói megélhetésének az első világháborúig alapvető részét képezte, hogy a fehértemplomi svábok szőlőjében vállaltak munkát. A szegényebbek selyemhernyó-termesztéssel is foglalkoztak. A vagyonosabb 20–30% nyaranta családi társulásokká alakulva legeltette juhait és kecskéit. Az állattenyésztés a határban szétszórt szállások köré szerveződött. Ezeket egy-egy család építette, közel a jobb legelőkhöz. Az istállókon kívül a szálláshoz rendszerint kétosztatú (szoba és konyha), kő alapon boronából épült ház is tartozott, valamint egy kert, ahol a kinn tartózkodók saját szükségletére kukoricát, búzát, zöldséget termesztettek. A kaszálókon szilva- és almafák nőttek. A szállások közül a kollektivizálás után csak a faluhoz legközelebb fekvők maradtak meg, amelyeket esztenákká alakítottak át. A 19. század végi filoxérajárvány kipusztította szőlőit, mára pedig a gyümölcstermesztés is jószerivel megszűnt.

Leszkovica egyházközsége 1867-ben, a bánáti szerb és román ortodoxia szétválasztásakor a szerb ortodox egyházhoz csatlakozott. Szerbek és románok szétválasztása valójában már ekkor is legfeljebb mondvacsinált lehetett. A faluban élő román eredetű családok generációk óta összeházasodtak a szerbekkel. Másrészt úgy tűnik, a leszkovicaiak különbözőnek tudták magukat mind a környezetükben élő románoktól, mind a szerbektől. A 19. század folyamán román nyelvűvé váltak, de a szomszédos szerb falvak és az egyház hatására a szerb nyelv is megőrzött életükben bizonyos szerepet. Továbbra is használnak egyes szerb fordulatokat, tudnak szerb imádságokat és dalokat. Az újszülötteknek máig részben szerb keresztnevet adnak.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

ForrásokSzerkesztés

  • Mihai N. Radan: Lescoviţa, între trecut şi prezent. Timişoara, 2003