Névna
Névna (horvátul: Levanjski Varoš) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.
| Névna (Levanjska Varoš) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Névna |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Slavko Tidlačka |
| Irányítószám | 31416 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 767 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 135 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 19′, k. h. 18° 11′Koordináták: é. sz. 45° 19′, k. h. 18° 11′ | |
| Névna weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Névna témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Eszéktől légvonalban 47, közúton 65 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 17, közúton 24 km-re nyugatra, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység keleti lejtőin, a Breznica-patak völgye feletti magaslaton, a Pozsegát Diakovárral összekötő főút mentén fekszik.
A község települései szerkesztés
A községhez közigazgatásilag Borojevci, Breznica (Breznica Đakovačka), Čenkovo, Névna (Levanjska Varoš), Majorfalva (Majar), Milinac, Musić, Ovčara, Paucsje (Paučje), Radkóvölgye (Ratkov Dol) és Szabadfalu (Slobodna Vlast) tartoznak.
Története szerkesztés
Névna első írásos említése 1244-ben történt „Nhenna” alakban IV. Béla oklevelében.[2] 1310-ben mint Diakovár melletti birtokot („possessio Neuna iuxta Diaco”) említi, melyre a Ják nemzetség tartott jogot.[2] 1324-ben „Neona” néven már a Péc nemzetségbeli Névnai László birtoka, aki vejének, a Borics nembeli Treutel Miklós pozsonyi ispánnak adta át.[2] 1332-ben említi egyházát a pápai tizedjegyzék. Névna várát 1395-ben „Castrum Niuna” néven említik először. 1422-ben Treutel Miklós örökösei egyiküknek, Treutel Katalinnak a férjére, lévai Cseh Péterre ruházták át a várat és a birtokot, melyet 1427-ben új adományul is megkapott Zsigmond királytól. (Az ő nemesi előnevéből származik a település mai nevének az előtagja.) 1454-től Kórógyi János macsói bán zálogbirtoka volt. 1464-ben Mátyás király a névnai uradalmat is szekcsői Herczeg Pálnak, Parlaghy Györgynek és Kállai Pálnak adta, de ténylegesen nem tudtak birtokba lépni. Az uradalom urai továbbra is a Kórógyiak maradtak, akik 1467-ben más egyéb birtokokkal együtt a Rozgonyiaknak adták el. 1472-ben királyi adományként egy időre monoszlói Csupor Miklós és nádasdi Ungor János kezére került. Csupor Miklós halála után 1474-ben pedig Gábor kalocsai érsek és testvére, Matucsinai Zsigmond kapták meg Mátyás királytól.[2] Fontos kereskedelmi út is vezetett át rajta, ezért vámszedőhely is volt. Birtoklásáért több per zajlott a nemesi családok között.
A török 1536-ban foglalta el és a Pozsegai szandzsák része lett. A török a várat és a várost felégette, a lakosság pedig a közeli „Varoš” nevű magaslatra menekült. Ezzel létrejött a mai település csírája. A települést a 17. században kétszer is feldúlta török. A török kiűzése után 14 háza maradt. 1702-ben említik az erdők között fekvő romos települést és a vár romjait, melyet Ivanicsnak neveznek. A 18. század folyamán lassan népesült be újra. 1758-ban 28 ház állt a településen. A benépesülés továbbra is lassan haladt, így a középkori Névna nagyságát már nem nyerte vissza.
Az első katonai felmérés térképén „Varos” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Város” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Város” néven 64 házzal, 384 katolikus és 12 zsidó vallású lakossal találjuk.[4] A 19. század második felében a horvátok mellé magyar és német lakosság telepedett le. Strossmayer püspök az itteni legelőkön tartotta ménesét.
A településnek 1857-ben 347, 1910-ben 582 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 85%-a horvát, 6%-a magyar, 4%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a magyar és német lakosság elmenekült a partizánok elől. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 303, a községnek összesen 1194 lakosa volt. A faluban postahivatal, erdészeti iroda és két üzlet is működik, amelyek megkönnyítik az életet, különösen az idősek számára.
Lakossága szerkesztés
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 347 | 423 | 401 | 431 | 481 | 582 | 598 | 679 | 565 | 538 | 584 | 522 | 381 | 344 | 335 | 303 |
Nevezetességei szerkesztés
- Névna 14. századi várának maradványai[7] a Breznica-patak feletti magaslaton találhatók. A várból mára csak alapfalak, némi építőanyag és a kettős sánc maradványai láthatók melyben még mindig víz áll.
- Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[8] középkori eredetű. 1536-ban és a 17. században még kétszer gyújtotta fel a török. 1783-ban Matej Krtica diakovári püspök építtette újjá. Erre a bejárat feletti tábla emlékeztet. 1975-ben a hitoktatás céljára is szolgáló sekrestyével bővítették. Páduai Szent Antal oltárképét Strossmayer püspök ajándékozta 1870-ben.
- Kevéssé ismert és teljesen feltáratlan az úgynevezett „Široka ćuprija”, az a kőből épített híd, mely a település nyugati kijáratnál állt és a középkorban Pozsegáról Diakovárra vezető út, a „Via regalis” nyomvonalán hídalta át a patakot.
Kultúra szerkesztés
KUD „Nevna” Levanjski Varoš kulturális és művészeti egyesület
Oktatás szerkesztés
„Silvije Strahimir Kranjčević” általános iskola. Az iskolába mintegy 130 hallgató jár a község egész területéről. A gyerekeknek külön autóbuszuk van, amely a többi településről elviszi őket az iskolába.
Sport szerkesztés
Az NK „Dilj” Levanjska Varoš labdarúgóklub a megyei 3. ligában szerepel.
Egyesületek szerkesztés
DVD Levanjska Varoš önkéntes tűzoltóegyesület
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...719. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 69. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6887.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1651.
Források szerkesztés
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció (horvátul)
- A Veritas folyóirat cikke a plébániáról
További információk szerkesztés
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
