A nóva a kataklizmikus változócsillagok egyik fajtája. Egy fehér törpéből és fősorozati csillagból vagy vörös óriásból álló kettőscsillagban bekövetkező robbanás, melynek során a nagyobb csillag főként hidrogént tartalmazó légköréből akkréciós korongon keresztül gáz áramlik a fehér törpe felszínére, a korong egyre nagyobb méretének megfelelően egyre gyorsabban. Amikor a felgyülemlő gáz elér egy bizonyos hőmérsékletet és nyomást, megindul benne a magfúzió, termonukleáris robbanás következik be. 1-100 nap alatt 7-20 magnitúdójú kifényesedésre képes, majd a rövid ideig tartó fényességmaximum után a fokozatos elhalványodás évekig, de akár évtizedekig is eltarthat.

Nóva a M31 galaxisban
Nóva a kitöréskor és utána
Fantáziarajz nóva kialakulásáról

Ellentétben az Ia típusú szupernóvával, mely a csillagot megsemmisíti, az anyagáramlás intenzitásától függően a nóvák kb. tízezer évente megismétlődnek. A robbanást a megfigyelő a csillag fényességének hirtelen növekedéseként látja.

A nóva szó a latin nova stella (=új csillag) kifejezésből származtatható. Ezzel a kifejezéssel illették ugyanis régebben az égbolton hirtelen megjelenő objektumokat, mivel úgy hitték, hogy egy új csillag születésének a szemtanúi.

Fajtái szerkesztés

Három különböző nóvafajtát különböztethetünk meg:

A nóvák közötti különbséget a maximális fényesség és a kitörések közötti eltelt időintervallum alapján tesznek. Amíg a klasszikus nóváknál a kitörések között 10³ és 106 év közötti idő telik el és fényességnövekedésük 9-19 magnitúdóig terjed, addig az ismétlődő nóváknál 10-100 év telik el két kitörés között, fényességmaximumuk 7-9 magnitúdó. A törpe nóváknak több, gyengébb kitörésük van, és pár naptól akár hónapok is eltelhetnek a kitörések között, fényességük pedig 6 magnitúdó körüli.

A nóvák felfedezése szerkesztés

Tycho Brahe dán csillagász figyelte meg Augsburgban a Cassiopeia csillagképben 1572-ben fellángolt szupernóvát. Ezt később „Nova Stella” (De nova et nullius ævi memoria prius visa Stella) címmel publikálta 1573-ban, innen ered a nóva név. Az, hogy a szupernóva nem klasszikus nóva, csak az 1930-as években derült ki.

Nóvák listája szerkesztés

A következő táblázat azokat a nóvákat tartalmazza, amelyeket 1891-től napjainkig felfedeztek, és amelyek szép időben szabad szemmel is láthatóak voltak, valamint a Tejútrendszerben találhatóak.

 
2007-es V1280 nóva
 
V1974 Cygni nóva 1992-ből
 
V838 nóva 1991-ből
Év Nova Maximális fényesség
1891 T Aurigae 3,8m
1898 V1059 Sagittarii 4,5m
1899 V606 Aquilae 5,5m
1901 GK Persei 0,2m
1903 Nova Geminorum 1903 6m
1910 Nova Lacertae 1910 4,6m
1912 Nova Geminorum 1912 3,5m
1918 V603 Aquilae -1,4m
1920 Nova Cygni 1920 2,0m
1925 RR Pictoris 1,2m
1934 DQ Herculis 1,5m
1936 CP Lacertae 2,1m
1939 BT Monocerotis 4,5m
1942 CP Puppis 0,3m
1950 DK Lacertae 5,0m
1960 V446 Herculis 2,8m
1963 V533 Herculis 3m
1970 FH Serpentis 4,4m
1975 V1500 Cygni 1,7m[1]
1975 V373 Scuti 6m
1976 NQ Vulpeculae 6m
1978 V1668 Cygni 6m
1984 QU Vulpeculae 5,2m
1986 V842 Centauri 4,6m
1991 V838 Herculis 5,0m
1992 V1974 Cygni 4,2m
1999 V1494 Aquilae 5,03m
1999 V382 Velorum 2,6m
2006 RS Ophiuchi 4,5m
2007 V1280 Scorpii 3,9m[2][3]
2013 V339 Delphini 4,4-4,5m[4][5][6][7]

Ismétlődő (rekurrens) novák szerkesztés

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nova című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nova (Stern) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Hivatkozások szerkesztés