Wikipédia

NS villamos (Portland Streetcar)

villamosvonal az Oregon állambeli Portlandben

Az Oregon állambeli Portland NS jelzésű villamosa a NW 23rd & Marshall és a SW Lowell & Bond megállók között közlekedik. A 6,6 km hosszú[* 1] vonalat a Portland Streetcar, Inc. és a TriMet üzemelteti. A pálya legkisebb ívének hossza 18 méter.[4]

„NS” jelzésű villamosvonal
← A és B villamos
NS
villamos
Villamos a South Park Blocksnál
Villamos a South Park Blocksnál
a vállalat logója
a vállalat logója
Történeti adatok
Státusz:üzemben
Első üzemnap:2001. július 20.
Üzemi adatok
Jellege:alapjárat
Település:Portland (Oregon)
Üzemeltető:Portland Streetcar, Inc.
Járműtelep:1516 NW Northrup Street
Járművek:Škoda 10T,
Inekon Trio Type 12,
United Streetcar 100
Alvállalkozó:TriMet
Végállomások
Induló állomás:NW 23rd & Marshall
Érkező állomás:SW Lowell & Bond
Útvonaladatok
 
I→É
É→I
Vonalhossz (km):
6,6[* 1]
6,6
Megállóhelyek (db):
21
22
Menetidő (perc):
32
37
Járatadatok
Üzemidő:
tanévben
tanszünetben
hétfő:
5:30 – 22:30
5:30 – 22:30
kedd:
5:30 – 22:30
5:30 – 22:30
szerda:
5:30 – 22:30
5:30 – 22:30
csütörtök:
5:30 – 22:30
5:30 – 22:30
péntek:
5:30 – 22:30
5:30 – 22:30
szombat:
7:30 – 22:30
7:30 – 22:30
vasárnap:
7:30 – 22:30
7:30 – 22:30
Kapcsolódó vonalak
Vonalcsalád:Portland Streetcar
Útvonaldiagram
SW 23rd & Marshall
NW 22nd & Lovejoy
NW 22nd & Northrup
NW 21st & Lovejoy
NW 21st & Northrup
NW 18th & Lovejoy
NW 18th & Northrup
Interstate 405
NW 13nd & Lovejoy
NW 14nd & Northrup
NW 12th & Northrup
NW 10th & Northrup
 A  és  B 
villamosok
NW 11th & Johnson
NW 10th & Johnson
NW 11th & Glisan
NW 10th & Glisan
NW 11th & Couch
NW 10th & Couch
NW 11th & Alder
NW 10th & Alder
     Kék és      piros
vonalak
SW 11th & Taylor
Central Library
SW 11th & Jefferson
Art Museum
SW 11th & Clay
SW 10th & Clay
SW Park & Mill
SW Park & Market
PSU Urban Center
SW 5th & Market
SW 5th & Montgomery
SW 3rd & Harrison
SW Harrison Street
SW River Pkwy & Moody
Interstate 5/405
SW Moody & Meade
     Narancssárga
vonal
U.S. Route 26
SW Moody & Gibbs
OHSU Commons
SW Moody & Gibbs
SW Moody & Lane
SW Lowell & Bond

A járat a második világháború óta az USA első modern villamosvonala.[5] Az NS viszonylatjelzést 2012. szeptember 22-től, a második (CL) vonal megnyitása óta viseli, ami a North/South Line (észak–déli vonal) rövidítése.[6][7]

Története szerkesztés

Tervezése szerkesztés

Az 1950-es években felszámolt portlandi villamosvonalak újraindítása már az 1970-es években felmerült,[8][9] amikor Bill Naito üzletember belvárosi vállalkozókat egy nosztalgiavillamos finanszírozására kért fel.[10] Az 1988-as fejlesztési tervre válaszul 1990-ben létrejött egy tanácsadó testület, amely megvalósíthatósági tanulmányában három nyomvonalat tanulmányozott,[11][12] köztük a John’s Landing–belváros–23. sugárút útvonalút.[12] A Central City Trolley viszonylaton az egykor a Council Crest térségében közlekedő járművek másolatait akarták üzembe állítani,[13] de később az alacsony padlós villamosok mellett döntöttek annak reményében, hogy inkább fog ingázó, mint turistaforgalmat bonyolítani. Ezzel összhangban a viszonylatot Central City Streetcarra nevezték át.[14]

A tervezéskor több alternatívát (például a Portland Transit Mallon vagy a Park és 9. sugárutakon való vezetést) is megvizsgálták, de a képviselő-testület a városrészi szövetkezetek tiltakozása miatt[15] végül a szamaritánus kórház és a Portlandi Állami Egyetemet összekötő 10. és 11. sugárutak mellett döntött.[16] A tervezésre és üzemeltetésre pályázatot írtak ki; az egyetlen jelentkező a helyi közintézmények és vállalkozások vezetői által alapított nonprofit Portland Streetcar, Inc. volt.[14]

Finanszírozása és építése szerkesztés

A város 1997 júliusában az építkezés megkezdése mellett döntött.[17] A projekt költségeit 56,9 millió dollárra (2023-ban 108,1 millió) becsülték, melynek többségét a város fedezte.[18] 28,6 milliót a parkolási díjakból finanszíroztak,[18] 1998 szeptemberében pedig városfejlesztési körzetet jelöltek ki,[19] amely által a két utcasarkon belüli vállalkozásoktól begyűjtött díjakkal további 9,6 millió dollárt fordíthattak az építkezésre.[18] A Portlandi Fejlesztési Bizottság a TriMet által a meg nem épült South/North vasútvillamos-viszonylatra elkülönített adóbevételekből 7,5 millió dollárral járult hozzá az 5. sugárútig tartó hosszabbításhoz,[18][20] a buszok előnyben részesítéséért cserében pedig a Szövetségi Közlekedési Hatóság a TriMetnek szánt ötmillió dollárt csoportosította át.[18][19] A Fremont híd alatti kocsiszín költségeit négymillió dollárra, a vágányépítést és a felsővezeték-rendszer kialakítását 28 millió dollárra becsülték.[21] 1999-ben a Škoda Transportationtől 12 millió dollár értékben öt villamost,[19] majd a 2001-es RiverPlace-ig tartó vonalhosszabbításkor további kettő járművet rendeltek.[5][22]

Az alapkőletétel 1999. április 5-én volt.[23] A Stacy és Witbeck aznap megkezdte a közműkiváltást a Lovejoy utcában, majd júniusban a 10. és 11. sugárutak mentén folytatták.[23][24] A vágányépítés a közút visszabontása után egy héttel kezdődött és déli irányban haladt.[23][25] 2000 júniusára a vágányépítéssel elérték az egyetemet; az északi irányú sínpárt az újonnan megnyílt Urban Plazán átlósan, a déli irányút pedig a campus északi határán fektették le.[26][27] Augusztusra a 720 négyzetméteres kocsiszín 90%-a elkészült.[28] A próbajáratok 2001 júniusában indultak a Portland Vintage Trolley egyik nosztalgiavillamosával.[29][30][31] A februári átadást az áramellátási rendszer kiépítésének késése miatt májusra halasztották.[22] A villamosok szállítását egy hitelkeret hátráltatta, amelyet arra az esetre kötöttek, ha a kocsik nem válnának be.[22][32] Az első járművet a gyártó végül áprilisban szállította.[33]

Megnyitás és bővítések szerkesztés

A 23. sugárút és a Portlandi Állami Egyetem közötti 3,9 kilométeres viszonylatot 2001. július 20-án adták át;[34] ez volt a kontinens első „második generációs” hálózata, valamint ötven év óta Portland első villamosa.[35][36][37] A megnyitó keretében a város több pontján is rendeztek programokat, a viszonylat pedig három napig ingyenes volt.[34] Hétköznapokon négy, hétvégéken pedig három (valamint egy nosztalgiavillamos) jármű közlekedett. 1996-ban a napi utasszámot 2700 és 4700 közé becsülték; 2001 szeptemberében napi 6000–8000 fő utazott.[38]

A 0,97 kilométeres, 16 millió dollárba kerülő Portlandi Állami Egyetem–RiverPlace hosszabbítás kiépítése 2004-ben kezdődött[39][40] és 2005. március 11-én adták át.[18][41] A szegmens részét képezi egy 91 méter hosszú egyvágányú szakasz,[42] valamint a Harrison utca 1. és 2. sugárutak közötti szakaszán a hálózat legmeredekebb emelkedője (8,75%).[43] 2006. október 26-án a Portland Aerial Tram alsó libegőállomásáig tartó 0,97 kilométeres hosszabbítás részeként a Willamette Shore Trolley nosztalgiavillamos nyomvonalán lefektetett ideiglenes vágányon indult meg a forgalom.[44][45] 2007. október 11-én a Southwest Waterfront kerület jobb kiszolgálására átadták[46][47] a Gibbs utca, illetve a Lowell és Bond utcák csomópontjáig vezető 0,7 kilométer hosszú bővítést.[48] A 14,45 millió dolláros[18] beruházással a hálózat egyvágányú szakasza 6,53 kilométerre nőtt.[* 1]

2011. november 3-ától egy multimodális beruházás részeként a Moody sugárúton két vágányon haladnak a járművek, a libegő pedig villamoskapcsolatot kapott. A Gibbs utcai gyalogoshíd 2012. július 14-ei megnyitásával helyreállították Lair Hill városrésznek az Interstate 5 építésekor megszüntetett kapcsolatait. A viszonylat 2012-ben, az A és B vonalak átadásakor kapta az NS jelzést.

Nosztalgiavillamos szerkesztés

2001 és 2005 között hétvégenként a mai NS vonalon közlekedett a Portland Vintage Trollley. A TriMet állományában volt négy, az 1904-es brit Council Crest kocsik alapján készült replika, amelyet már 1991 óta használtak a MAX vonalán; ebből 2001-ben kettőt Portland városának adományoztak. A szolgáltatás délelőtt 10 és délután 6 óra között volt elérhető.[5] 2005 novemberében a nosztalgiajáratok közlekedtetését ideiglenesen felfüggesztették;[49] ennek fő oka a Portland Streetcar márciusi meghosszabbítása az egyetem és a RiverPlace között, valamint különböző, működés közben jelentkező hibák. 2005 májusában újraindult a nosztalgiajárat; végállomása továbbra is az egyetem volt,[50] mivel a kocsik motorja túl gyenge volt a későbbi emelkedőn való feljáráshoz. 2005 végén végül véglegesen megszüntették a vonalat, a villamosokat pedig visszaadták a TriMetnek.

Útvonala szerkesztés

 
Portland villamoshálózata:      A vonal      B vonal      NS vonal

A viszonylat körülbelül 6,6 kilométer hosszú.[* 1][51] Északi végállomása a Northwest városrészben, a 23. sugárút és a Marshall utca csomópontjában lévő hurokvágányon található NW 23rd & Marshall megállóhely, ahonnan a két irány megosztva a Northrup és a Lovejoy utcákon halad. A járműtelep az Interstate 405 felüljárója alatt található,[28] innen a vonal a 10. és 11. sugárutakon délre fordulva a Gyöngynegyedbe érkezik, ahol az A és B vonalakkal közös pályát használ. Az északi irány a 10., míg a déli a 11. sugárutat követi. A Burnside utcánál belép Délnyugat-Portlandbe, majd a Morrison és Yamhill utcáknál keresztezi a MAX kék és piros vonalait. A Portlandi Állami Egyetemnél a déli irány a Market utcát és az 5. sugárutat követi, az északi pedig átlósan a PSU Urban Plazát keresztezi.[52][53]

A Montgomery utcában egy 30 méter hosszú egyvágányú szakasz található; korábban a 4. sugárúti is az volt, de azt 2014-ben kétvágányúsították.[54][55] A vonal innen a Harrison utcába fordulva éri el RiverPlace városrészt, majd a Moody sugárútra fordul. A Tilikum Crossing alatt elhaladva a pálya eléri az alsó libegőállomást, ahonnan a déli irány a Moody, az északi pedig a Bond sugárúton közlekedik. Déli végállomása a Lowell utcai hurokvágányon fekvő S Lowell & Bond megállóhely.[53]

SW Lowell & Bond felé NW 23rd & Marshall felé
NW 23rd & Marshall – NW 23rd Ave – NW Lovejoy St – NW 11th Ave – SW 11th Ave – SW Market St – SW 5th Ave – SW 4th Ave – SW Montgomery St – SW Harrison St – SW River Pkwy – SW Moody Ave – SW Lowell St – SW Lowell & Bond SW Lowell & Bond – SW Bond Ave – OHSU Commons – SW Moody Ave – SW River Pkwy – SW Harrison St – SW 4th Ave – PSU Urban Center – SW Mill St – SW 10th Ave – NW 10th Ave – NW Northrup St – NW 23rd Ave – NW 23rd & Marshall

Megállóhelyei szerkesztés

A viszonylat 39 megállójából 24 az A és B vonalakéval közös.[53] Minden megállóhely akadálymentesített,[56] valamint indulásjelző kijelzővel és jegyautomatával felszerelt.[57] A MAX vonataira öt, a libegőre egy megállónál lehet átszállni.[52][58]

2016 februárjában az utazási idő rövidítése, valamint a koccanásos balesetek elkerülése érdekében a NW 10th & Everett, a NW 11th & Everett, a SW 10th & Stark, valamint a SW 1st & Harrison megállóhelyeket ideiglenesen megszüntették.[59] A bezárással két percet tudtak megtakarítani, így az a következő hónapban végleges lett. A megszűnt peronok egy részén a Biketown kerékpármegosztó dokkolóit helyezték el.[60]

NS (NW 23rd & Marshall◄►SW Lowell & Bond)
Megállóhely Átszállási kapcsolatok Intézmények
NW 23rd & Marshall
végállomás 		  15 Legacy Good Samaritan Medical Center
(↓) NW 22nd & Lovejoy
(↑) NW 22nd & Northrup
(↓) NW 21st & Lovejoy   77
(↑) NW 21st & Northrup   77
(↓) NW 18th & Lovejoy Havurah Shalom zsinagóga
(↑) NW 18th & Northrup
(↓) NW 13th & Lovejoy
(↑) NW 14th & Northrup
(↓) NW 11th & Johnson Jamison Square
(↑) NW 12nd & Northrup
(↓) NW 11th & Glisan   77
(↑) NW 10th & Johnson Gyöngytemplom
(↓) NW 11th & Couch Portland Center Stage at The Armoury
(↓) SW 11th & Alder    B 
  15, 51 		Első Presbiteriánus Templom
(↑) NW 10th & Glisan   77
(↓) SW 11th & Taylor Első Baptista Templom
(↑) NW 10th & Couch   20
(↓) SW 11th & Jefferson
(↑) SW 10th & Alder
(↓) SW 11th & Clay
(↑) Central Library      Kék és      piros vonalak
   A  		Multnomah megyei Központi Könyvtár
(↓) SW Park & Market   68
(↑) Art Museum Portlandi Művészeti Múzeum
(↓) SW 5th & Market    B 
  1, 8, 12, 19, 44, 94, 99, 164, 177 		Szűz Mária Akadémiája
(↑) SW 10th & Clay    A 
(↓) SW 5th & Montgomery      Zöld,      narancssárga és      sárga vonalak
   B 
  291
(↑) SW Park & Mill Piac, South Park Blocks
(↑) PSU Urban Center Portlandi Állami Egyetem
SW 3rd & Harrison    A ,  B 
  20, 35, 36, 54, 56, 99 		Lovejoy Fountain Park
SW Harrison Street   38, 45, 55, 92, 96
SW River Pkwy & Moody   35, 36, Downtown Express
SW Moody & Meade South      Narancssárga vonal
  35, 36 		Oregoni Egészségtudományi Egyetem
(↑) OHSU Commons   Portland Aerial Tram Libegőállomás
(↓) SW Moody & Gaines   35, 36 Elizabeth Caruthers Park
(↑) SW Bond & Lane
SW Lowell & Bond
végállomás 		  35, 36

Forgalom és utasszámok szerkesztés

A viszonylat üzemideje hétköznapokon 18, szombaton 16, vasárnap pedig 15 óra. Hétköznapokon az első déli irányú villamos 5:45-kor, az első északi irányú pedig 6:27-kor indul; hétvégéken az üzem 7:24-kor kezdődik. A végállomástól végállomásig utazás körülbelül 35 percig tart. A követési idő maximum húsz perc. A teljes vonalon végigközlekedő utolsó villamos az északi végállomásról 22:30-kor, míg a déliről 23:15-kor indul. Hétköznapokon és szombaton az utolsó öt déli irányú villamos csak a Northwest 18th & Lovejoy megállóig közlekedik, ahova az utolsó járat 23:53-kor érkezik. Vasárnapokon az üzem 23:07-ig tart.

Az NS a legforgalmasabb viszonylat, 2018 szeptemberében napi 8751 utast szállított (2017 szeptemberében 8307-et).[61] 2018 áprilisában a napi utasszám 9226 fő volt.[62]

Galéria szerkesztés

  •  
    Nob Hill irányú villamos a PSU Urban Center megállónál
  •  
    South Waterfront irányú villamos
  •  
    A 003-as pályaszámú Škoda villamos a Northrup utcán 2019-ben
  •  
    A 009-es pályaszámú Inekon villamos a Moody sugárút még egyvágányú pályáján 2007-ben
  •  
    SW 5th & Montgomery megállóhely 2015-ben
  •  
    Nosztalgiavillamos 2001-ben

Megjegyzések szerkesztés

  1. ↑ a b c d Ugyan egyes forrásokban 6,53 kilométer szerepel, a Portland Streetcar, a TriMet és a Metro csak a kerekített hosszt adja meg.[1][2][3]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Meet Streetcar (angol nyelven). Portland Streetcar. (Hozzáférés: 2023. június 13.)
  2. ↑ Portland Streetcar North/South Line (NS) Route Description (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. június 13.)
  3. ↑ Environmental Noise and Vibration (angol nyelven). Metro – TriMet, 2014. november. (Hozzáférés: 2023. június 13.)
  4. ↑ J. H. Graebner, R. E. Jackson, L. G. Lovejoy: Trackway Infrastructure Guidelines for Light Rail Circulator Systems (angol nyelven). ModernStreetcar.org, 2007. április. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 7.)
  5. ↑ a b c M. R. Taplin: Return of the (modern) streetcar: Portland leads the way. (angolul) Tramways & Urban Transit, (2001. október) arch ISSN 1460-8324 Hozzáférés: 2017. július 7.
  6. ↑ Portland Streetcar Introduces ‘Central Loop’ Service (angol nyelven). Passenger Transport, 2012. október 5. (Hozzáférés: 2017. július 11.)
  7. ↑ Tramways & Urban Transit, 2012 június, 276. oldal
  8. ↑ Kristi Turnquist: Traveling through the history of Portland’s streetcars (angol nyelven). The Oregonian, 2011. február 14. (Hozzáférés: 2023. június 13.)
  9. ↑ A History of Public Transit in Portland (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. június 13.)
  10. ↑ Local funding sought for downtown trolley. (angolul) The Oregonian, (1977. január 5.) C2. o.
  11. ↑ James Mayer: Central City Plan adopted unanimously. (angolul) The Oregonian, (1988. március 25.) D1. o.
  12. ↑ a b Sarah Carlin Ames: City Council goes forward with trolley line. (angolul) The Oregonian, (1990. október 18.) B10. o.
  13. ↑ Nelson Pickett: Federal funding seems assured for trolley design. (angolul) The Oregonian, (1991. október 4.) C2. o.
  14. ↑ a b Gordon Oliver: A number of civic leaders desire Portland return of the streetcar. (angolul) The Oregonian, (1995. április 21.) C11. o.
  15. ↑ Fred Leeson: New streetcar route follows different mission. (angolul) The Oregonian, (2001. július 20.) 24. o.
  16. ↑ Janet Christ: Planners start laying tracks for Central City streetcar line. (angolul) The Oregonian, (1996. augusztus 26.) B2. o.
  17. ↑ Bill Stewart: Streetcars will return to Portland; the city council votes to pay for a westside loop of streetcars described as cheaper than light rail. (angolul) The Oregonian, (1997. július 31.) D1. o.
  18. ↑ a b c d e f g Capital and Operations Funding (angol nyelven). Portland Streetcar, 2010. szeptember 8. [2014. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 13.)
  19. ↑ a b c Bill Stewart: Council adds financial backing to downtown streetcar. (angolul) The Oregonian, (1998. szeptember 24.) B2. o.
  20. ↑ Gordon Oliver: South–North Line backers find themselves at a loss after election day defeat. (angolul) The Oregonian, (1998. november 7.) B7. o.
  21. ↑ Bill Stewart: Portland harbors streetcar desire, will ponder plan. (angolul) The Oregonian, (1998. június 23.) B1. o.
  22. ↑ a b c Bill Stewart: Delay-ridden streetcar plans to start in July. (angolul) The Oregonian, (2001. január 11.) C3. o.
  23. ↑ a b c Bill Stewart: Central City Streetcar receives big send-off. (angolul) The Oregonian, (1999. április 6.) B2. o.
  24. ↑ Steve Duin: Trapped in the slow motion of slush hour. (angolul) The Oregonian, (1999. június 29.) B1. o.
  25. ↑ Bill Stewart: Downtown drivers face a maze of barricades. (angolul) The Oregonian, (1999. október 25.) E1. o.
  26. ↑ Janet Christ: Urban Center Plaza offers wide open spaces. (angolul) The Oregonian, (2000. április 14.) C3. o.
  27. ↑ Bill Stewart: Portland State on track for streetcar line. (angolul) The Oregonian, (2000. június 26.) E3. o.
  28. ↑ a b Bill Stewart: New barn for Portland Streetcar is a bit off track. (angolul) The Oregonian, (2000. augusztus 2.) B3. o.
  29. ↑ Roger Jensen: Getting on track. (angolul) The Oregonian, (2001. január 15.) B1. o.
  30. ↑ Systems News. (angolul) Tramways & Urban Transit, (2001. március) 111. o. ISSN 1460-8324
  31. ↑ Richard Thompson: Slabtown Streetcars. (angolul) Charleston (Dél-Karolina): Arcadia Publishing. 2015. 118. o. ISBN 978-1-4671-3355-5 Hozzáférés: 2023. június 13.  
  32. ↑ Scott Learn: The Czech selection. (angolul) The Oregonian, (2001. július 20.) 22. o.
  33. ↑ Bill Stewart: New streetcar rolls into Portland, will carry passengers downtown. (angolul) The Oregonian, (2001. április 7.) D11. o.
  34. ↑ a b Janet Christ: It’s party time along line. (angolul) The Oregon, (2001. július 20.) 14. o.
  35. ↑ Rhonda Bell: How Cities Are Embracing Streetcars Once Again (angol nyelven). Metro Magazine, 2017. március 22. (Hozzáférés: 2023. június 13.)
  36. ↑ Portland streetcars – something old, something new (angol nyelven). Portland Business Journal, 2001. július 16. (Hozzáférés: 2023. június 13.)
  37. ↑ Norm Maves Jr – Bill Stewart: Trolley’s late scribe was ’delighted’ at new line. (angolul) The Oregonian, (2001. július 10.) 32. o.
  38. ↑ Bill Stewart – Scott Learn: Streetcar’s numbers surprise. (angolul) The Oregonian, (2001. szeptember 4.) B1. o.
  39. ↑ Fred Leeson: Portland OKs $15.6 million for streetcar extension. (angolul) The Oregonian, (2003. november 6.) D2. o.
  40. ↑ Brent Wojahn: Extending the tracks. (angolul) The Oregonian, (2004. október 1.) E2. o.
  41. ↑ Susan Green: Streetcar marks opening of extension on Friday. (angolul) The Oregonian, (2005. március 10.) D2. o.
  42. ↑ Don Hamilton: Streetcar keeps rolling south, east (angol nyelven). Portland Tribune, 2004. július 13. [2009. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 13.)
  43. ↑ Tramways & Urban Transit, 2013. augusztus. 352. o.
  44. ↑ Fred Leeson: City council watch. (angolul) The Oregonian, (2004. október 28.) D2. o.
  45. ↑ Jamie Francis: Whisked away by music. Streetcar extends to South Waterfront. (angolul) The Oregonian, (2006. október 21.) E1. o.
  46. ↑ Streetcar History (angol nyelven). Portland Streetcar. [2013. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 13.)
  47. ↑ Dylan Rivera: Rail transit backers have banner day. (angolul) The Oregonian, (2007. augusztus 18.) D2. o.
  48. ↑ Worldwide Review [regular news section]. (angolul) Tramways & Urban Transit, (2007. július) 281. o.
  49. ↑ Tramways & Urban Transit, 2007. március. 108. oldal
  50. ↑ Tramways & Urban Transit, 2005. szeptember. 368. oldal
  51. ↑ Streetcar Loop Project: Before-and-After Study (angol nyelven) pp. 17. Federal Transit Administration, 2016. (Hozzáférés: 2023. június 14.)
  52. ↑ a b Portland City Center (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. június 14.)
  53. ↑ a b c Maps + Schedules (angol nyelven). Portland Streetcar. (Hozzáférés: 2023. június 14.)
  54. ↑ Portland double-track is brought into use. (angolul) Tramways & Urban Transit, (2014. november) 454. o.
  55. ↑ Brad Schmidt: Portland streetcar bottleneck needs $3.7 million fix less than a decade after tracks laid (angol nyelven). The Oregonian, 2013. november 6. (Hozzáférés: 2023. június 14.)
  56. ↑ Accessibility (angol nyelven). Portland Streetcar. (Hozzáférés: 2023. június 14.)
  57. ↑ How to Ride (angol nyelven). Portland Streetcar. (Hozzáférés: 2023. június 14.)
  58. ↑ Directions (angol nyelven). Portland Aerial Tram. (Hozzáférés: 2023. június 14.)
  59. ↑ Elliot Njus: Portland Streetcar to try limiting stops to speed service (angol nyelven). The Oregonian, 2015. december 3. (Hozzáférés: 2023. június 14.)
  60. ↑ Elliot Njus: Portland Streetcar makes stop closures permanent (angol nyelven). The Oregonian, 2016. március 30. (Hozzáférés: 2023. június 14.)
  61. ↑ Portland Streetcar Ridership Counts: July 2015 – Present (By Fiscal Year) (angol nyelven). Portland Streetcar. (Hozzáférés: 2023. június 14.)
  62. ↑ Portland Streetcar sees record ridership in April (angol nyelven). Portland Streetcar, 2018. május 15. (Hozzáférés: 2023. június 14.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az NS Line című Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

Útvonaltérkép: Bing / Google
KML-fájl (szerkesztés • segítség)
KML is from Wikidata
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=NS_villamos_(Portland_Streetcar)&oldid=26207611”