A nadzabi csata a második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik ütközete volt új-guineán a szövetségesek és a Japán Birodalom csapatai között 1943. szeptember 5-én. Az akcióban az amerikai-ausztrál alakulatok ejtőernyős támadással elfoglaltak egy repülőteret.

Nadzabi csata
Alacsonyan szálló repülőgépek bombázzák a repteret
Alacsonyan szálló repülőgépek bombázzák a repteret

Konfliktus Második világháború
Időpont 1943. szeptember 5.
Helyszín Új-Guinea
Eredmény amerikai győzelem
Szemben álló felek
Flag of the United States (1912-1959).svg
Egyesült Államok
Flag of Australia.svg
Ausztrália
Naval Ensign of Japan.svg
Japán Birodalom
Parancsnokok
Douglas MacArthur
Thomas Blamey
George Kenney
Edmund Herring
George Alan Vasey
Imamura Hitosi
Adacsi Hatazo
Teramoto Kumaicsi
Nakano Hidemicsu
Szemben álló erők
1700na.
Veszteségek
3 halottna.
d. sz. 6° 33′, k. h. 146° 42′Koordináták: d. sz. 6° 33′, k. h. 146° 42′
A Wikimédia Commons tartalmaz Nadzabi csata témájú médiaállományokat.

A támadásSzerkesztés

 
Az ejtőernyősökkel felszállásra váró gépek

A támadás célja a Postern hadművelet keretében a Huon-félszigeten folyó ausztrál előrenyomulás támogatása volt. Az ausztrálok célja a japán erősség, Lae elfoglalása volt. A terv az volt, hogy a település felé két irányból törnek előre a szövetségesek: ausztrál csapatok szeptember 4-én partra szálltak Laétól keletre, másnap más alakultok pedig megtámadták a nadzabi repülőteret.[1]

A nadzabi akció az első nagyobb ejtőernyős vállalkozás volt a csendes-óceáni hadszíntéren. A részt vevő 302 repülőgép nyolc különböző repülőtérről indult. Az egyiken Douglas MacArthur amerikai tábornok, a másikon George Kenney tábornok utazott, hogy személyesen nézzék meg az ütközetet. MacArthur, aki nem félt attól, hogy japán lövedék találja el, de tartott attól, hogy rosszul lesz a legénység előtt a repüléstől, az akció után úgy összegzett: „Akár a parancsolat, úgy ment minden”.[2]

Az akció bombázással kezdődött, ami után füstbe borították a területet, hogy megakadályozzák a japán légierő beavatkozását, végül az 503. ejtőernyősezred 1700 katonája, Kenneth H. Kinsler ezredes vezetésével, a repülőtérre ugrott. A japánokat a támadás teljesen váratlanul érte, és a létesítmény harc nélkül elesett. Az ugrás során három katona meghalt, 33 megsérült. A nap végére egy ausztrál üteg is landolt.[1]

A repülőtér elfoglalása után az amerikai katonák három részre váltak. Az első zászlóalj a létesítményben maradt, a második és a harmadik pedig északra, illetve keletre indult, hogy védelmi vonalat hozzon létre. Megérkeztek azok az ausztrál katonák is, akik a Watut-folyó mentén a szárazföld belsejéből indultak, és megkezdődött a repülőtér felújítása. Az első C–47-es gép másnap reggel landolt.[1]

Az egyetlen összecsapásra a repülőtér körzetében szeptember közepén került sor. A harcokban nyolc amerikai meghalt, 12 megsebesült. Szeptember 10-én az ausztrálok megkezdték Nadzabtól keletre az előrenyomulást Lae felé. A japánok felismerték, hogy nem fogják tudni megtartani a várost, ezért visszavonultak. Az utolsó nagyobb egységük szeptember 15-én hagyta el Laét, az első ausztrál katonák pedig másnap érkeztek a településre.[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d History of War
  2. Costello 420. oldal

ForrásokSzerkesztés