Wikipédia

Nagy Béla (helytörténész)

kolozsvári gépészmérnök, helytörténész
Ez a szócikk a gépészmérnök helytörténészről szól. Hasonló címmel lásd még: Nagy Béla (egyértelműsítő lap).

Nagy Béla (Kolozsvár, 1948. január 13. –) kolozsvári gépészmérnök, helytörténész, fametsző, linóleummetsző, közíró.

Nagy Béla
Horváth László felvétele
Horváth László felvétele
Született1948. január 13. (76 éves)
Kolozsvár
Foglalkozása
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Iskolai tanulmányait a nagy múltú református kollégium utódiskolájában, az Ady-Sincai Líceumban végezte (1966). A kolozsvári Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakán szerzett diplomát 1971-ben. 1971 és 1975 között Zilahon dolgozott az Öntöttvas és Acél Ipari Csapszerelvény Gyárban (IAIFO - Intreprinderea de armături industriale din fontă și oțel), 1975 és 2009 között pedig a kolozsvári Hőenergetikai Berendezések Kutató és Tervező Intézetében (ICPET, ma SIETA SA).

Munkássága szerkesztés

Mindig érdeklődött a művészet és helytörténet iránt, de ezirányú tevékenysége csak nyugdíjazása után teljesedett ki. A fa és a fából készült alkotások iránti szeretete miatt 2005-ben részt vett a nem sokkal korábban megalakult Kalotaszegi Bokréta Kulturális Egyesület által Mákófalván megrendezett fafaragó táborban. Ettől kezdve tíz éven keresztül rendszeres résztvevője volt a 2006-tól már Zsobokon megrendezett évi fafaragó táboroknak. Az egyesület által évente, különböző helyszíneken (Mákófalva, Zsobok, Magyarvalkó, Méra, Szamosújvár) megszervezett találkozókon és kézműves-kiállításokon kalotaszegi ihletésű alkotásait (plakettek, féldomborművek, bútorok, dísztárgyak, stb.) mutatta be. 2014-től állandó résztvevője a zsoboki Képzőművészeti Alkotótábornak. 2015-től, a fafaragás terén szerzett tapasztalatait felhasználva rátért a linóleum- és fametszetek készítésére is.

Helytörténeti kutatásai Kolozsvár gazdag múltjának a kiegyezés és a második világháború közötti időszakára terjednek ki. Ilyen témájú írásai a helyi Szabadságban, és a Művelődésben jelennek meg, amelyekből többet magyarországi lapok is (Gyógyszerészettörténet,[1] Zempléni Múzsa,[2] Erdélyi Örmény Gyökerek Füzetek[3]) átvettek.

Csoportos kiállítások szerkesztés

  • Kolozsvár, STARS Galéria (2015, 2016, 2017, 2018, 2019), Protestáns teológia (2015), Apáczai Galéria (2019)
  • Marosvásárhely, Kultúrpalota (2016)
  • Marosvécs, Mikes-kastély (2016)
  • Zilah. Művelődési és Művészeti Központ (2015, 2018)
  • Nagyvárad, Vármúzeum (2018)
  • Arad, Belvárosi református templom (2019)
  • Kalotaszentkirály (2019)
  • Torda, Újtordai református templom (2019)

Helytörténeti cikkei szerkesztés

Könyvei szerkesztés

  • László Miklós, Nagy Béla: HázsongArt, Korunk–Komp-Press Kiadó, 2022

Szerkesztése szerkesztés

  • Hevesi József: Tihanytól Kolozsvárig. Egy műasztalos élete és munkássága. Közzéteszi: Nagy Béla, Kriterion Könyvkidó, Kolozsvár, 2022.

Előadás-felvétel szerkesztés

Tagság szerkesztés

Díjai szerkesztés

  • Reményik Sándor-díj, EMKE és Kolozsvári Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány, 2016
  • Művelődés-díj, 2021[4]

Fametszetei szerkesztés

  •  
    A kincses város oltalmazója
  •  
    Farnasi harangláb
  •  
    Széki menyecske
  •  
    Sztánai református templom
  •  
    Gazdátlanul

Linóleummetszetei szerkesztés

  •  
    A Dónát úti Reményik-villa
  •  
    Fatemplom
  •  
    Zsoboki forgatag
  •  
    Kapu
  •  
    Régi temető
  •  
    Sztánai „napkorongos” ház

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Gyógyszerészettörténet számai
  2. ↑ Zempléni Múzsa számai. [2021. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
  3. ↑ Erdélyi Örmény Gyökerek Füzetek számai
  4. ↑ Nagy Béla kapta az első alkalommal odaítélt Művelődés-díjat, Szabadság, 2021. december 22. Online hozzáférés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nagy_Béla_(helytörténész)&oldid=27027859”