Nagy Ferenc (jogász, 1852–1928)

(1852–1928) jogász, politikus

Verseghi Nagy Ferenc (Verőce, 1852. március 17.Röjtökmuzsaj, 1928. szeptember 8.) jogász, jogtudós, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A kereskedelmi jog elismert szakértője volt, jelentős gyakorlati (kodifikációs) és elméleti jogtudományi munkát végzett a közjog legkülönfélébb területein. 1881–1890-ben Kolozsvárott, 1891-től haláláig Budapesten volt a kereskedelmi és váltójog tanszékvezető egyetemi tanára.

Nagy Ferenc
Portréja a Vasárnapi Ujság 1900. évi 26. számából.
Portréja a Vasárnapi Ujság 1900. évi 26. számából.
Született 1852. március 17.
Verőce
Elhunyt 1928. szeptember 8. (76 évesen)
Röjtökmuzsaj
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogász,
jogtudós,
politikus,
egyetemi oktató
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1900. október 8. – 1906. február 19.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1906. május 21. – 1910. március 21.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1918. november 16.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Ferenc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nevét gyakran használta Verseghi Nagy Ferenc alakban is.

Életútja szerkesztés

Budán járt középiskolába, majd a bécsi és a budapesti egyetemeken folytatott tanulmányai lezárultával 1875-ben szerzett jogi diplomát Budapesten. 1876–1877-ben állami ösztöndíjjal Bécsben, Berlinben, Lipcsében, Göttingenben és Párizsban képezte tovább magát. 1877-ben kereskedelmi és váltójogból magántanári képesítést nyert a Budapesti Tudományegyetemen. 1879-től a Nagyváradi Jogakadémián oktatott rendkívüli, 1880–1881-ben rendes tanári címmel. 1881-től kilenc évig a Kolozsvári Tudományegyetemen volt a kereskedelmi és váltójog nyilvános rendes tanára, egyúttal 1886–1887-ben a jog- és államtudományi kar dékánja. Itt választották meg 1889-ben az Erdélyi Római Katolikus Státus képviselőjévé is. 1891-ben a Budapesti Tudományegyetemen vette át a kereskedelmi és váltójogi katedrát, s kisebb megszakítással (1901–1902) nyilvános rendes tanári címmel itt végezte az oktatómunkát 1928-ban bekövetkezett haláláig. 1898–1899-ben, illetve 1914–1915-ben a jog- és államtudományi kar dékáni feladatait is ellátta.

Szakmai pályafutásával párhuzamosan a századforduló környékén a politikai életbe is bekapcsolódott. 1900–1902-ben kereskedelemügyi államtitkári posztot töltött be, egyúttal 1900-ban a felsővisói választókerület szabadelvű párti képviselőjeként bekerült az országgyűlésbe. 1905-ben huszonötödmagával korábbi pártjából kilépett („új disszidensek”), és gróf Andrássy Gyulának a kormánypártot már korábban elhagyó „disszidensek” nevű csoportjával egyesülve részt vett az Országos Alkotmánypárt megalakítása körüli szervezőmunkában. 1906-tól 1910-ig a párt másodelnöke volt, egyidejűleg addigi kerülete újra a képviselőházba juttatta. A párt feloszlásakor, 1910-ben a Tisza István vezette Nemzeti Munkapárthoz csatlakozott, és 1918-ig Kaposvár parlamenti képviselője volt. 1927-től a Pázmány Péter Tudományegyetem jog- és államtudományi karának jelölése alapján 1928 szeptemberéig a felsőház tagja volt.

Hetvenhat éves korában, 1928. szeptember 28-án halt meg Röjtökön (később Röjtökmuzsaj), ahol családi sírboltba temették.

Munkássága szerkesztés

Gyakorlati és elméleti jogászként elsősorban a kereskedelmi jog, illetve a korszakban részterületeit alkotó váltójog és szövetkezeti jog alkották fő szakterületét. Emellett behatóbban is foglalkozott a tengerjog, a választójog, a végrehajtás, az értékpapír-részletvétel és az uzsora törvényi szabályozásával is. Munkája elismeréseként 1899-ben udvari tanácsosi címmel tüntették ki. Az 1870-es évektől hozzájárult az ország gazdasági modernizálását segítő kodifikációs munkához, így például közreműködött a polgári törvénykönyv módosításában, a szövetkezeti jog és a tengeri magánjog törvényjavaslatainak megfogalmazásában.

Törvénymagyarázó kommentárokat adott közre egyebek mellett a kereskedelmi (1875. évi XXXVII.), a végrehajtási (1881. évi LX.) és az ipari hitelszövetkezeti (1898. évi XXIII.) törvénycikkekhez. Írásai, tanulmányai a Magyar Pénzügy, Jogtudományi Közlöny, Magyar Themis, Magyar Igazságügy, Jogállam, Ügyvédek Lapja című folyóiratokban jelentek meg, s közreműködött A Pallas nagy lexikona kereskedelmi jogi szócikkeinek megírásában is.

Társasági tagságai és elismerései szerkesztés

1893-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1903-ban rendes tagjává választották. 1885-ben a Magyar Jogászgyűlés alelnöke volt, 1909 után a Magyar Jogászegylet elnöki tisztét töltötte be, emellett Magyarország képviselője volt a hágai Nemzetközi Bíróságon. 1879-től levelező tagja volt a párizsi Összehasonlító Jogtudományi Társaságnak (Société de législation comparée). 1915-től a Magyar–Holland Biztosító Társaság elnöke, 1923-tól a Biztosítási Tanács alelnöke volt. 1898-ban váltójogi kézikönyvével az MTA Sztrókay-jutalmát nyerte el. Jogászi munkásságáért 1912-ben valóságos belső titkos tanácsosi címet kapott, 1922-től a hágai Nemzetközi Állandó Választott Bíróság tagjaként tevékenykedett.

Főbb művei szerkesztés

Források szerkesztés

További irodalom szerkesztés

  • Tomcsányi Móric: Nagy Ferenc r. tag sírjánál. In: Akadémiai Értesítő 1928
  • Kuncz Ödön: Nagy Ferenc r. tag emlékezete. Budapest. 1934
  • Részletek Nagy Ferenc naplójából. Bevezetés Csehi Zoltán. In: Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae (szerk. Hamza Gábor) 34 /1993/1994/ 99-109. old.
  • Hamza Gábor: Emlékezés Nagy Ferencre (1852-1928), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjára. https://web.archive.org/web/20170414081115/http://mta.hu/ix-osztaly/jubileumi-megemlekezesek-106146
  • Baumgarten Nándor: Nagy Ferenc emlékbeszéd. In: Magyar Jogászegyleti Értekezések, 1929. 104. szám, p.246–285.
  • Csehi Zoltán: Nagy Ferenc. In: Magyar jogtudósok. III. köt. Hamza Gábor (szerk.). Budapest: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, 2006. p.117–133.
  • Nagy Ferenc. In: Magyar Országgyűlési Almanach. A felsőház és a képviselőház tagjainak életrajza és közéleti működése. 1927–1932. Kun Andor–Lengyel László–Vidor Gyula (szerk.). Budapest: Légrády Nyomda és Könyvkiadó Rt. 1932. p.492.
  • Nagy Ferenc. In: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. II. köt. Glatz Ferenc (főszerk.). Budapest: MTA Társadalomkutató Központ–Tudománytár, 2003. p.904.

További információk szerkesztés