Nagy Ferenc (jogász, 1852–1928)

(1852–1928) jogász, politikus

Verseghi Nagy Ferenc (Verőce, 1852. március 17.Röjtökmuzsaj, 1928. szeptember 8.) jogász, jogtudós, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A kereskedelmi jog elismert szakértője volt, jelentős gyakorlati (kodifikációs) és elméleti jogtudományi munkát végzett a közjog legkülönfélébb területein. 1881–1890-ben Kolozsvárott, 1891-től haláláig Budapesten volt a kereskedelmi és váltójog tanszékvezető egyetemi tanára.

Nagy Ferenc
Portréja a Vasárnapi Ujság 1900. évi 26. számából.
Portréja a Vasárnapi Ujság 1900. évi 26. számából.
Született 1852. március 17.
Verőce
Elhunyt 1928. szeptember 8. (76 évesen)
Röjtökmuzsaj
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogász,
jogtudós,
politikus,
egyetemi oktató
Tisztség magyarországi parlamenti képviselő

Nevét gyakran használta Verseghi Nagy Ferenc alakban is.

ÉletútjaSzerkesztés

Budán járt középiskolába, majd a bécsi és a budapesti egyetemeken folytatott tanulmányai lezárultával 1875-ben szerzett jogi diplomát Budapesten. 1876–1877-ben állami ösztöndíjjal Bécsben, Berlinben, Lipcsében, Göttingenben és Párizsban képezte tovább magát. 1877-ben kereskedelmi és váltójogból magántanári képesítést nyert a Budapesti Tudományegyetemen. 1879-től a Nagyváradi Jogakadémián oktatott rendkívüli, 1880–1881-ben rendes tanári címmel. 1881-től kilenc évig a Kolozsvári Tudományegyetemen volt a kereskedelmi és váltójog nyilvános rendes tanára, egyúttal 1886–1887-ben a jog- és államtudományi kar dékánja. Itt választották meg 1889-ben az Erdélyi Római Katolikus Státus képviselőjévé is. 1891-ben a Budapesti Tudományegyetemen vette át a kereskedelmi és váltójogi katedrát, s kisebb megszakítással (1901–1902) nyilvános rendes tanári címmel itt végezte az oktatómunkát 1928-ban bekövetkezett haláláig. 1898–1899-ben, illetve 1914–1915-ben a jog- és államtudományi kar dékáni feladatait is ellátta.

Szakmai pályafutásával párhuzamosan a századforduló környékén a politikai életbe is bekapcsolódott. 1900–1902-ben kereskedelemügyi államtitkári posztot töltött be, egyúttal 1900-ban a felsővisói választókerület szabadelvű párti képviselőjeként bekerült az országgyűlésbe. 1905-ben huszonötödmagával korábbi pártjából kilépett („új disszidensek”), és gróf Andrássy Gyulának a kormánypártot már korábban elhagyó „disszidensek” nevű csoportjával egyesülve részt vett az Országos Alkotmánypárt megalakítása körüli szervezőmunkában. 1906-tól 1910-ig a párt másodelnöke volt, egyidejűleg addigi kerülete újra a képviselőházba juttatta. A párt feloszlásakor, 1910-ben a Tisza István vezette Nemzeti Munkapárthoz csatlakozott, és 1918-ig Kaposvár parlamenti képviselője volt. 1927-től a Pázmány Péter Tudományegyetem jog- és államtudományi karának jelölése alapján 1928 szeptemberéig a felsőház tagja volt.

Hetvenhat éves korában, 1928. szeptember 28-án halt meg Röjtökön (később Röjtökmuzsaj), ahol családi sírboltba temették.

MunkásságaSzerkesztés

Gyakorlati és elméleti jogászként elsősorban a kereskedelmi jog, illetve a korszakban részterületeit alkotó váltójog és szövetkezeti jog alkották fő szakterületét. Emellett behatóbban is foglalkozott a tengerjog, a választójog, a végrehajtás, az értékpapír-részletvétel és az uzsora törvényi szabályozásával is. Munkája elismeréseként 1899-ben udvari tanácsosi címmel tüntették ki. Az 1870-es évektől hozzájárult az ország gazdasági modernizálását segítő kodifikációs munkához, így például közreműködött a polgári törvénykönyv módosításában, a szövetkezeti jog és a tengeri magánjog törvényjavaslatainak megfogalmazásában.

Törvénymagyarázó kommentárokat adott közre egyebek mellett a kereskedelmi (1875. évi XXXVII.), a végrehajtási (1881. évi LX.) és az ipari hitelszövetkezeti (1898. évi XXIII.) törvénycikkekhez. Írásai, tanulmányai a Magyar Pénzügy, Jogtudományi Közlöny, Magyar Themis, Magyar Igazságügy, Jogállam, Ügyvédek Lapja című folyóiratokban jelentek meg, s közreműködött A Pallas nagy lexikona kereskedelmi jogi szócikkeinek megírásában is.

Társasági tagságai és elismeréseiSzerkesztés

1893-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1903-ban rendes tagjává választották. 1885-ben a Magyar Jogászgyűlés alelnöke volt, 1909 után a Magyar Jogászegylet elnöki tisztét töltötte be, emellett Magyarország képviselője volt a hágai Nemzetközi Bíróságon. 1879-től levelező tagja volt a párizsi Összehasonlító Jogtudományi Társaságnak (Société de législation comparée). 1915-től a Magyar–Holland Biztosító Társaság elnöke, 1923-tól a Biztosítási Tanács alelnöke volt. 1898-ban váltójogi kézikönyvével az MTA Sztrókay-jutalmát nyerte el. Jogászi munkásságáért 1912-ben valóságos belső titkos tanácsosi címet kapott, 1922-től a hágai Nemzetközi Állandó Választott Bíróság tagjaként tevékenykedett.

Főbb műveiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Tomcsányi Móric: Nagy Ferenc r. tag sírjánál. In: Akadémiai Értesítő 1928
  • Kuncz Ödön: Nagy Ferenc r. tag emlékezete. Budapest. 1934
  • Részletek Nagy Ferenc naplójából. Bevezetés Csehi Zoltán. In: Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae (szerk. Hamza Gábor) 34 /1993/1994/ 99-109. old.
  • Hamza Gábor: Emlékezés Nagy Ferencre (1852-1928), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjára. https://web.archive.org/web/20170414081115/http://mta.hu/ix-osztaly/jubileumi-megemlekezesek-106146
  • Baumgarten Nándor: Nagy Ferenc emlékbeszéd. In: Magyar Jogászegyleti Értekezések, 1929. 104. szám, p.246–285.
  • Csehi Zoltán: Nagy Ferenc. In: Magyar jogtudósok. III. köt. Hamza Gábor (szerk.). Budapest: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, 2006. p.117–133.
  • Nagy Ferenc. In: Magyar Országgyűlési Almanach. A felsőház és a képviselőház tagjainak életrajza és közéleti működése. 1927–1932. Kun Andor–Lengyel László–Vidor Gyula (szerk.). Budapest: Légrády Nyomda és Könyvkiadó Rt. 1932. p.492.
  • Nagy Ferenc. In: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. II. köt. Glatz Ferenc (főszerk.). Budapest: MTA Társadalomkutató Központ–Tudománytár, 2003. p.904.

További információkSzerkesztés