Főmenü megnyitása

Nagy György (Lukafalva, 1938. január 1.Kolozsvár, 1998. december 26.) magyar filozófiai és társadalomelméleti szakíró.

Nagy György
Született 1938. január 1.
Lukafalva
Elhunyt 1998. december 26. (60 évesen)
Kolozsvár
Foglalkozása filozófiai szakíró,
társadalomelméleti szakíró

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Lukafalván született 1938. január 1-jén. Középiskoláit 1956-ban a marosvásárhelyi Református Kollégium utódiskolájában végezte, majd 1962-ben a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem Karán szerzett tanári oklevelet. 1962-1969 között a kolozsvári Pedagógiai Főiskola társadalomtudományi tanszékén tanársegéd, majd a Babeș-Bolyai Tudományegyetem filozófiai tanszékén adjunktus lett. 1990-től tagja a Korunk szerkesztő tanácsának, elnöke 1990-1996 között az EME jog-, közgazdaság- és társadalomtudományi szakosztályának.

MunkásságaSzerkesztés

Első írását a régi Korunk történelmi és társadalomszemléletéről a Korunk közölte (1966/11). Tudományos érdeklődésének középpontjában a két világháború közti romániai magyar szellemi élet s annak etnikumelméleti feldolgozása áll. Tanulmányt írt a transzilvanizmusról s annak mesteréről, Kós Károlyról, valamint a nemzeti-nemzetiségi problematikáról és művelődési összefüggéseiről.

Egyik eszmetörténeti vázlatában (A kezdeti transzilvanizmusról. Korunk, 1973/11) az első világháborút követő időszak erdélyi magyar közösségi magatartáseszményének és népi elkötelezettségének megfogalmazását dolgozza fel, azt az ideológiát, amelynek segítségével a kisebbségi helyzetbe került magyarság "a szülőfölddel való feltétlen azonosulás erkölcsét, a román-magyar együttélés értékadó lehetőségeinek hitét, a közösen küszködők és az azonos talajon fejlődő kultúrák egymáshoz rokonulásának históriai képzetét, valamint a dolgozó néposztályok melletti demokratikus kiállás radikális-plebejus szenvedélyét igyekezett jövőformáló akarattá szintetizálni". Elemzése szerint ez a népi tájékozódás egyben polgári-plebejusi igazodást is jelentett a régi uralmi képzelgésekkel szemben.

A témára a szerző többször is visszatér ugyancsak a Korunkban, s bár kellő bírálattal illeti a transzilvanizmus végleteit és romantikus elvontságait, a Korunk harmadik folyamában meg is védi ezt a jellegzetesen irodalmivá vált hagyományt olyan félremagyarázásokkal és lebecsülésekkel szemben, mint a minden sajátos érték megtagadása, a földrajzi tényezők szerepének eltúlzása vagy az erdélyiséget egyenesen megkérdőjelező történetietlen megközelítése (1993/1). Írásaiban többször visszatér a Kós-problémára. Egy Kós Károly Sztambulban című fejtegetésében (Korunk 1991/7) bemutatja az író-építész egykori fellépését az egyoldalú Európa-centrizmussal s a Nyugatról terjedő kultúraellenes "civilizáció" áramlatával szemben. Megismétli a Kós-rehabilitációt háromrészes Helikon-cikke (Kós Károly törökföldi írásairól. 1991/46-48) a Kós-életműben megnyilvánuló "tisztességes művelődéskoncepció" körvonalainak bemutatásával, s ezt folytatja a megtagadott transzilvanista szerző egykori megszólalásának idézésével a Termés 1943-as ankétjának ötvenedik évfordulóján ugyancsak a Helikonban (1993/11-12).

Eszmetörténeti érdeklődésének harmadik köre a két világháború közti Erdély magyar értelmiségének nemzeti-nemzetiségi problematikáját fogja át. Magát a nemzetiség fogalmát tisztázza a Korunkban (1971/5), s a vásárhelyi találkozó negyvenedik évfordulóján Alkalmi asszociációk a közéleti szó hiteléről cím alatt (1977/11) mutat rá a különféle nézetek hasznos összeegyeztetésének szükségességére, amikor végül is "a túlfeszített verbális indulatok helyét az egybehangolt munka, a kisebbségi érdekvédelem és a demokráciában való népi helytállás igéi foglalták el". A romániai magyar oktatás elsorvasztásának bekövetkeztével, a diktatúra utolsó éveiben a tárgyilagos eszmetörténész szubjektív magatartásra kényszerülve magyarországi és romániai magyar szamizdat-kiadványokban lép fel az erőszakos elnemzetietlenítés ez újabb eszköze ellen.

1990-től kezdve a nehezen és ellentmondásosan induló demokráciát szolgálja. Az újjászülető Erdélyi Múzeum hasábjain hol a kisebbségi kérdést ismerteti a nemzetközi jogban a II. világháború után (1991/1-4), hol az "államnemzet" és a "nemzetállam" kelet-európai ellehetetlenülését kutatja (1995/1-2). Széchenyi az erdélyi magyar szellemi életben a két világháború között című tanulmányával az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) emlékülésén és az ETF 213-as kötetében szerepelt 1993-ban.

Posztumusz kötete: Eszmék, intézmények, ideológiák Erdélyben (tanulmányok. 1973-1998. Kolozsvár, 1999).

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Tonk Sándor: Nagy György emléke. Erdélyi Múzeum 1999/1-2. 147-148.
  • Cseke Péter: Nagy György. (Bevezető sorok az Erdélyi magyar szellemi élet a két világháború között c. tanulmányhoz). Korunk 1999/2. 108-109.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés