Főmenü megnyitása

Nagy István (lelkész, 1770–1841)

(1770–1841) lelkipásztor

Zámolyi Nagy István (Alcsút, 1770. szeptember 24.[1]Balatonfüred, 1841. március 19.) református lelkész, esperes és táblabíró.

Nagy István
Született 1770
Alcsút
Elhunyt 1841. március 19.
Balatonfüred
Nemzetisége magyar
Foglalkozása lelkész,
esperes,
táblabíró

ÉleteSzerkesztés

Nagy István református lelkész és Kovács Erzsébet fia (apja később zámolyi lelkész lett, azért vette fel a zámolyi előnevet). Tanult Csákváron, Bicskén, Modorban és Debrecenben, ahol 1786. április 27-én lépett a felső osztályba. Két évig volt ugyanott tanító, 1797-től főiskolai senior. 1797-ben a téli félévre a jénai egyetemre iratkozott be; tanult Göttingenben is. Hazatérve, 1799-ben ordasi, 1800-ban balatonfüredi pap lett egészen haláláig. Az ő tevékenysége alatt épült fel a klasszicista stílusú templom, mely 1830-ra készült el, valamint az új iskola is.

A Fábián által szerkesztett Lelki Pásztori Tárház (Pest, 1818.) munkatársa volt.

A balatonfüredi református egyházközség új temploma alapkövének letételéről, a toronygomb feltételéről és a fölszentelésről négy beszéd és öt könyörgés maradt emlékül 1830-ból. A füzetet előbeszéd vezeti be, melyben az ünnepi program és a füzet tartalomjegyzéke szerepel. (A Figyelő XX. 15. l. ilyen hiányosan adja a füzet címét).

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés