Nagy Miklós (agrármérnök)

Nagy Miklós Álneve: Balogh Miklós, betűjegyei N. M.; dr. N. M.; y-s. (Torda, 1913. május 3.Kolozsvár, 1988. április 29.) erdélyi agrármérnök, mezőgazdasági szakíró, szerkesztő.

Nagy Miklós
Született 1913. május 3.
Torda
Elhunyt 1988. április 29. (74 évesen)
Kolozsvár
Foglalkozása agrármérnök,
mezőgazdasági szakíró,
szerkesztő
Sírhely Házsongárdi temető

ÉletútjaSzerkesztés

Szülővárosában román középiskolát végzett (1930), a kolozsvári Mezőgazdasági Intézetben agrármérnöki oklevelet (1935) és állattenyésztő mérnöki szakképesítést (1936) szerzett. Pályáját helyettes tanárként a csombordi Gazdasági Iskolában kezdte; tanított Székelykeresztúron és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanítóképzőjében.

Közben az EGE támogatásával hat hónapos tanulmányutat tehetett Dániába, Németországba és Svédországba, ahol a népfőiskolai és mezőgazdasági szaktanácsadó intézményrendszerrel, a kisegítő agrárszövetkezeti hálózattal és az akkor legkorszerűbb növénytermesztési és állattenyésztési eljárásokkal ismerkedhetett meg. Ez a tanulmányút tette lehetővé, hogy részt vegyen az 1937-es tejgazdasági világkongresszuson Berlinben.

Az EGE – 1939-től EMGE – titkára lett, az állattenyésztési ügyosztály vezetője. A Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karán védte meg az erdélyi szarvasmarha-tenyésztésről írt doktori dolgozatát (1946). Kinevezték ugyan a kolozsvári Mezőgazdasági Intézet magyar tagozatának előadó tanárává, de EMGE-beli múltjára hivatkozva hamar megfosztották állásától. Szakközépiskolákban tanított (1949-62). A mezőgazdaság szövetkezetesítése időszakában Széken (1962-64), majd Györgyfalván (1964-69) termelőszövetkezeti agrármérnök. Felkészültségéhez méltóbb munkakörbe csak 1969-ben került: a Falvak Dolgozó Népe mezőgazdasági rovatát vezette, a Mezőgazdasági Útmutató c. mellékletet szerkesztette nyugdíjazásáig (1974).

Szakírói munkásságaSzerkesztés

Első szakmai írása az Erdélyi Gazdában jelent meg (1937), ennek a lapnak főmunkatársa lesz (1937-48). Szakcikkeit közli a Korunk, Művelődés, Előre, Igazság is. Pályájának kilencéves EMGE-korszaka tette nevét Erdély-szerte ismertté, amikor is a téli tanfolyamok szervezésével, a mezőgazdasági szakírás művelésével és különböző gazdasági akciók lebonyolításával fejtett ki közhasznú tevékenységet. A rétek és legelők gondozása, szakaszos kihasználása, a célszerű takarmánytermesztés, konzerválás, tárolás, új takarmánynövények termesztése, a silókukorica bevezetése, silóépítések lebonyolítása, az állványos szénaszárítás, legelő-mintagazdaságok létrehozása, új típusú gazdasági épületek tervrajzainak elkészítése, magas hozamú tenyészállatok beszerzése és terjesztése, kiosztása, tenyésztő társulások létrehozása, a szakszerű tenyészállat-kiválogatás és törzskönyvezés bevezetése tartozott hatáskörébe. Szóban és írásban egyaránt vallotta, hogy a haladás záloga a túllátás a falun és a megyén, a párbeszéd a más körülmények közt, más szemlélettel, más felfogásban dolgozókkal, a nagyvilággal.

Több mint fél századot átfogó szakírói pályájának eredménye 15 önálló és társszerzőkkel írt kötet, harminc-valahány szakkönyv fordítása és félezret jóval meghaladó tanulmány, szakcikk és tudománynépszerűsítő írás. Az EMGE centenáriumára megjelent Erdély mezőgazdasága c. tanulmánykötetben (1944) ő írja a szarvasmarha- és bivalytenyésztésről szóló fejezetet. A Bolyai Tudományegyetem Társadalomtudományi Intézete kiadásában megjelent gyűjteményes kötetben elsőnek dolgozta fel az 1945-ös román agrárreform erdélyi vonatkozásait (1946). A Józsa Béla Athenaeum Hasznos Könyvtár-sorozata az ő baromfi-tenyésztési kézikönyvével indult (1947). A Pap Istvánnal közösen írt, több kiadást megért művei, A háziállatok takarmányozása (1956) és Bivalytenyésztés (1957) ma is alapvető forrásmunkák.

Életpályájának csúcsteljesítménye a világ mezőgazdaságára kitekintő könyvtípus megteremtése. Ki nem térve a mindennapos erdélyi valóság kérdései elől, azokat olyan korszakban helyezi világ-összefüggésekbe, amikor az ország mezőgazdasági politikájában éppen a világgazdaságban zajló folyamatok tudomásulvétele hiányzott. Bár sokáig nem járhatott külföldre, s nem dolgozhatott a tudományos ismeretszerzést elősegítő munkaközösségben, a Pillantás a világ mezőgazdaságára (1975) és az Állattenyésztés a nagyvilágban (1978) mégis a tudományos igényességnek eleget tevő sikerkönyv lett. Nyugalomba vonulása után is a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon és a Kriterion Kiskalauz-sorozatának egyik szerkesztője. Az erdélyi mezőgazdálkodás történetének megírását tervezte, s megkezdett egy Mezőgazdasági Lexikont is, amelynek folytatása a következő nemzedékre maradt.

Mint szakfordító 22 román állattenyésztési, állat-egészségügyi, takarmány-előkészítő, tejtermelő, a mesterséges beondózásról szóló, zöldség- és gyümölcstermesztő, gyógynövény-ismertető szakmunkát ültetett át magyar nyelvre.

MunkáibólSzerkesztés

  • Baromfitenyésztés a kisgazdaságban (Kolozsvár, 1947);
  • Az édescirok termesztése és feldolgozása (Kolozsvár, 1948);
  • Állattenyésztésünk átalakítása (1949);
  • A tejtermelés fokozása helyes fejéssel (névtelenül, 1952);
  • A háziállatok takarmányozása (társszerző Pap István, 1956. Átdolgozva 2. kiadás, 1961);
  • Tej és tejtermékek feldolgozása, vegytana és egyszerűbb vizsgálatai (társszerző Rajhona János, 1956);
  • Bivalytenyésztés (társszerző Pap István, 1957);
  • Silónövények termesztése, silózás (névtelenül, társszerzőkkel, 1959);
  • A tej kezelése a kollektív gazdaságokban (1963);
  • Dombvidéki termelőszövetkezetek üzemági egyensúlya (1970);
  • Pillantás a világ mezőgazdaságára (1975);
  • Állattenyésztés a nagyvilágban (1978);
  • Háziállataink egészségvédelme (Nagy Bélával és Szabó Ferenccel, 1981).

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Herédi Gusztáv: Mit jelez az Útmutató? Korunk 1972/4.
  • Ferencz S. István: Könyv és kenyér. A Hét 1975/34.
  • Szabó Attila: Nagy Miklós: Természettudományos arcképcsarnok. Művelődés 1981/4.
  • Jakab Zsigmond: Állategészségügyi szakkönyv. Korunk 1982/6.
  • Cseke Péter: Akit igazolt az idő. Falvak Dolgozó Népe 1983/20. Újraközölve bővebben: Hazatérő szavak. 1985. 78-83.
  • Beke György: Mindig a szakma s az emberek mellett. A Hét 1983/33.
  • Pap István: A kiművelt fő felelőssége. Háttérrajz Nagy Miklós EMGE-főtitkár portréjához. Korunk 1991/6.