A Nagy vadászat egy európai népi mítosz, amiben kísértetek és különböző természetfeletti vadászok szerepelnek. A vadászok általában tündérek, elfek vagy halottak. A vadászat vezetője eltér a történet származása szerint. Különböző források az alábbiakat említik: Woden, Nagy Theuderich, a dán pirkasztó Valdemár király, a walesi Gwyn ap Nudd, bibliai személyek, mint Heródes, Káin, Gábriel, az Ördög, egyes esetekben személytelen, elveszett lelkek.

A nagy vadászat (Asgårdsreien), Peter Nicolai Arbo festménye (1872)

A Nagy vadászatról látomást kapni, vagy látni azt, rossz ómennek számított. A halál, háború és járvány hírnökének tartották.[1] Más embereket elragadott a Vadászat egyenesen az alvilágba, vagy a tünde királyságba.[2] Néhány meggyőződés szerint álmukban ragadták ki az emberek lelkét, hogy csatlakozzanak.[3]

Összehasonlító mitológia alapján Jacob Grimm dolgozta ki a vadászat koncepcióját, amit a Német Mitológia (1835) című könyvében publikált.[4] Grimm népszerűsítette a Nagy Vadászat (Wilde Jagd/Wild Hunt) kifejezést.

A Nagy vadászat vezetője szerkesztés

Szerepe a modern pogányságban szerkesztés

Modern pogány vallások, mint a Wicca, bevonta saját nézeteibe a Nagy Vadászatot. Ebben az értelmezésben a vezetője Hekaté istennő vagy Nicnevin. [8]

Jegyzetek szerkesztés

  1. See, for example, Chambers's Encyclopaedia, 1901, s.v. "Wild Hunt": "[Gabriel's Hounds]...portend death or calamity to the house over which they hang"; "the cry of the Seven Whistlers... a death omen".
  2. A girl who saw Wild Edric's Ride was warned by her father to put her apron over her head to avoid the sight. Katharine Briggs, An Encyclopedia of Fairies, Hobgoblins, Brownies, Boogies, and Other Supernatural Creatures, "Infringement of fairy privacy", p 233. ISBN 0-394-73467-X
  3. Ronald Hutton, The Pagan Religions of the Ancient British Isles: Their Nature and Legacy, p 307, ISBN 0-631-18946-7
  4. Schön, Ebbe. (2004). Asa-Tors hammare, Gudar och jättar i tro och tradition (Fält & Hässler, Värnamo). ISBN 91-89660-41-2 pp. 201–205.
  5. K. M. Briggs, The Fairies in English Tradition and Literature, p 51. University of Chicago Press, London, 1967.
  6. Joaquim Maideu, "Llibre de cançons: crestomatia de cançons tradicionals catalanes", p. 50. ISBN 84-7602-319-7.
  7. Hole, Christina. Haunted England: A Survey of English Ghost Lore. p.5. Kessinger Publishing, 1941.
  8. Morgain 2012, 523. o.

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Wild Hunt című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.