Nagybiccse (szlovákul Bytča) város Szlovákiában, a Zsolnai kerület Nagybiccsei járásának székhelye. Kisbiccse, Legelővölgy, Rabó, Vágagyagos tartozik hozzá, Vágmélyesd időközben önállósult.

Nagybiccse (Bytča)
Nagybiccse vára
Nagybiccse vára
Nagybiccse címere
Nagybiccse címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásNagybiccsei
Rang város
Első írásos említés 1250
Polgármester Miroslav Minárčik
Irányítószám 014 01
Körzethívószám 041
Forgalmi rendszám BY
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség11 362 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség262 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság337 m
Terület43,17 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagybiccse (Szlovákia)
Nagybiccse
Nagybiccse
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 13′ 20″, k. h. 18° 33′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 13′ 20″, k. h. 18° 33′ 30″
Nagybiccse weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybiccse témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

FekvéseSzerkesztés

Zsolnától 16 km-re nyugatra, a Vág jobb partján fekszik.

Nevének eredeteSzerkesztés

Neve a szláv Bitek személynévből ered, ebből lett a Bitča, amely Bitekfalvát jelent.

TörténeteSzerkesztés

A mai Nagybiccse területe a kora Árpád korban a nyitrai püspökség birtoka volt. Birtokként 1234-ben említik először terra Bycha alakban, míg a települést először 1250-ben IV. Béla adománylevelében említik "Byucha" néven. 1271-ben és 1318-ban a nyitrai püspökség birtokaként említi oklevél. Az 1332 és 1337 között keletkezett pápai tizedjegyzék megemlíti, hogy István nevű papja 12 garassal adózott. 1378-ban Domonkos nyitrai püspök oklevelében szerepel először városként. 1392-ben említik először a Mindenszenteknek szentelt templomát. 1409-ben említik először Jakab nevű bíráját. Egykori vízivárát 1454 előtt Szentmiklósi Pongrác építtette, majd 1571-ben Thurzó Ferenc nyitrai püspök négy saroktornyos reneszánsz várkastéllyá építtette át. A 17. század elején utódai tovább építették és szépítették, palotája mellé Thurzó György egy külön nászpalotát is építtetett, ahol a lakodalmakat ülték. 1611-ben itt ítélte várfogságra Thurzó György a szadista őrültnek nyilvánított Báthori Erzsébetet. Később az Esterházyaké lett, akik elhanyagolták, de ebben az állapotában is figyelemre méltó.

Vályi András szerint "BICSA. Mező Város Trentsén Vármegyében, földes Ura Herczeg Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, Bitsa Várának szomszédságában fekvő, ’s annál régibb Város. Fényében mind addig mig a’ Thurzó nemzetség ki nem halt, épen megtartatott; mostanában pedig alább szállott. Két templomja ékesíti e’ Várost; egyiket az az a’ nagyobbat 1630., másikát vagy a’ kissebbet 1632 esztendőben építette Gróf Eszterházy Miklós, midőn tudniillik Thurzo Imre Özvegyét Nyári Kristinát eljegyezvén Bicsa Uradalmának birtokával meg ajándékoztatott II. FERDINÁND Magyar Országi Király által, fekszik Zolnától két, Trentséntöl pedig öt mértföldnyire. Határbéli földgye jó, és elég termékeny, fája, legelője elég, piatza középszerű, kézi munkával is könnyen pénzt kereshetnek, első Osztálybéli."[2]

Fényes Elek szerint "Bicse, (Bittsa), tót mezőváros, Trencsén vgyében, a Vágh vize jobb partján: 2618 kath., 3 evang., 325 zsidó lak., 2 kath. templommal, és egy synagógával, sóházzal. Határja termékeny; legelője jó; erdeje, s több vizimalmai vannak. Lakosai többnyire mesteremberek, fazekasok, és fakereskedők. Hegyen épült vára régenten hiresebb volt. Itt volt hajdan fogságban Telekesi Mihály 1600 eszt, kinek sok latorságai, s felség-bántás vétsége miatt 1605-ben a pozsonyi piaczon feje vétetett. A várat hajdan Thurzók birták, de gr. Eszterházy Miklós, Thurzó Imre özvegyét Nyáry Krisztinát elvevén: ez a hozzá tartozó uradalommal együtt, melly Bicse városából és 21 faluból áll, a h. Eszterházy familiára szállott. Régi időben virágzott itt egy luth. gymnasium. Ut. p. Zsolna."[3]

A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Nagybiccsei járásának székhelye volt.

NépességeSzerkesztés

1880-ban 2831 lakosából 68 magyar és 2332 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 2885 lakosából 152 magyar és 2333 szlovák anyanyelvű volt. Benyón 73 szlovák anyanyelvű élt.

1900-ban 3080 lakosából 266 magyar és 2272 szlovák anyanyelvű volt. Miksófalván 249 szlovák és 3 magyar anyanyelvű élt.

1910-ben 3122 lakosából 2298 szlovák, 438 magyar és 347 német anyanyelvű volt. Ebből 2449 római katolikusm 617 izraelita, 38 evangélikus, 15 református és 3 görög katolikus vallású volt. Rabón 386 szlovák és 32 magyar anyanyelvű élt.

1921-ben 2782 lakosából 17 magyar és 2351 csehszlovák volt.

1930-ban 2855 lakosából 1 magyar, 42 német, 277 zsidó, 2464 csehszlovák, 7 egyéb nemzetiségű és 64 állampolgárság nélküli volt. Ebből 2403 római katolikus, 361 izraelita, 48 evangélikus, 6 református, 2 görög katolikus és 35 egyéb vallású volt. Kisbiccsén 719 csehszlovák, Vágagyagoson 830 csehszlovák élt.

1970-ben 6993 lakosából 6 magyar és 6880 szlovák volt. Rabón 997 szlovák és 1 magyar, Legelővölgyön 675 szlovák élt.

1980-ban 11789 lakosából 3 magyar és 11681 szlovák volt.

1991-ben 12139 lakosából 6 magyar és 12022 szlovák volt.

2001-ben 11550 lakosából 2 magyar és 11350 szlovák volt.

2011-ben 11 318 lakosából 10 820 szlovák, 54 cseh, 5 lengyel, 3-3 magyar és német, és 415 ismeretlen nemzetiségű volt.

NevezetességeiSzerkesztés

 
A Mindenszentek templom
  • A Thurzók hatalmas négy saroktornyos várkastélya 1571-ben épült.
  • A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. század második felében épült. 1590-ben Thurzó György reneszánsz stílusban építtette át. Főoltára a 17. század végén készült. 1904-ben tűzvész pusztította, de helyreállították.
  • Szent Borbála tiszteletére szentelt római katolikus temploma a temetőben található. A 16. és 17. század fordulóján épült eredetileg torony nélkül. Déli hajójában található falfestményén látható dátum alapján 1629-ben festették ki.
  • Zsinagógája 1801-ben épült neoromán stílusban.
  • Mihály-napi vásár.

Neves személyekSzerkesztés

  • Itt született 1626-ban Csepellényi György pálos szerzetes, vértanú.
  • Itt született 1887-ben Jozef Tiso fasiszta politikus, az 1938–1945 közötti első Szlovák Köztársaság elnöke
  • Itt született 1897-ben Štefan Tiso fasiszta politikus. Az 1938–1945 közötti első Szlovák Köztársaság harmadik miniszterelnöke.
  • Vágagyagoson született 1744-ben Mallyó József jászó-premontrei kanonok.
  • Vágagyagoson hunyt el 1840-ben Csemiczky János András aljegyző, költő.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • HU-MNL-OL-R 322-33.
  • Jana Kurucárová: Bytčianský zámok.
  • Kočiš, Jozef 1978: Bytča 1378–1978. Martin.
  • Varjú Elemér 1933: Magyar várak. Budapest, 110-111.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybiccse témájú médiaállományokat.