Nagybodófalva

falu Romániában, Temes megyében

Nagybodófalva (helyi nevén Bodó vagy Bodófalva, románul Bodo) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Nagybodófalva (Bodo)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeTemes
KözségBálinc
Rangfalu
KözségközpontBálinc
Irányítószám307006
SIRUTA-kód155564
Népesség
Népesség500 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság308[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság114 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 48′ 58″, k. h. 21° 53′ 07″45.816158°N 21.885165°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 58″, k. h. 21° 53′ 07″45.816158°N 21.885165°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybodófalva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lugostól 20 km-re északra, a Béga folyó partján fekszik. Bálinccal összeépült.

Nevének eredete

szerkesztés

Nevét egy 1344-es forrásban szereplő egykori bánáti falu után kapta (Bodov). Személynévi eredetű (Bodó).

Története

szerkesztés

A Földművelésügyi Minisztérium telepítette 18921894-ben, a temesrékasi kincstári uradalom kivágott erdejének a helyére, 89 kisperegi és 66 makói református magyar családdal. Nemsokára több makói család visszaköltözött, helyükre más bánáti falvakból érkeztek telepesek. 1903-ban 30 családját Bálincra költöztették. Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. 1945 és 1982 között újabb 72 család költözött be a faluba, kétharmaduk a Székelyföldről, egyharmaduk a Zsil völgyéből. Az 1980-as években a lerombolandó falvak listáján szerepelt.

Az első évtizedekben a Kisperegről érkezettek főként gabona-, a makóiak zöldségtermesztéssel foglalkoztak. Ma főként fejes salátájáról híres.

1999-ben és 2005-ben a Béga árvize öntötte el a falut. A helyi magyar iskola 2009-ben bezárt.[2]

Lakossága

szerkesztés

1900-ban 1328 lakosából 1304 magyar anyanyelvű, 1231 református, 57 római katolikus és 20 görögkatolikus volt.
2002-ben 480-an lakták, közülük 397 magyar és 70 román nemzetiségű, 334 református, 70 ortodox és 56 római katolikus vallású.

  • Bodófalva telepítésének 100. évfordulója. Makó, 1993