Nagybodolya (horvátul Podolje, németül Potle) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.

Nagybodolya (Podolje)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségDarázs
Jogállás falu
Irányítószám 31303 Popovac
Népesség
Teljes népesség140 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagybodolya (Horvátország)
Nagybodolya
Nagybodolya
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 49′, k. h. 18° 44′Koordináták: é. sz. 45° 49′, k. h. 18° 44′

FekvéseSzerkesztés

Pélmonostortól 11 km-re északkeletre, a Karasica-patak jobb partján és a Báni-hegység északi lejtőin fekszik. Közigazgatásilag Darázshoz tartozik.

TörténeteSzerkesztés

Árpád-kori település. Nevét 1296-ban Budula néven említette először oklevél.

1308-ban Budula, 1330-ban Bodylia, Bodyla' néven írták.

1296 előtt (Véki) Pál fiaié Jánosé és Pálé volt, de mivel azok a böszörmény Mizse nádor testvérével Ayzával cimboráltak, hűtlenségük miatt III. Endre király elvette tőlük, és Andronicus veszprémi prépostnak adta.

1308-ban (a Vékiek unokatestvére) Tardi Miklós vejének, Vasszegi Domokosnak adta át a birtokot, ezt a király is megerősítette.

1323-ban a településről ekkor már Bodolyaiként nevezett Miklós Valkó vármegyei Tard birtokát átadta Agatha nevű lányának Tardi Lászlónénak és Margareta nevű unokájának Vasszegi Domokos lányának.

1330-ban a birtokon ismét Véki Pál és János fiai osztoztak meg a birtokon.

Ezután eleinte a Bodolaiaké volt, akik 1392-ben hetivásárjogot szereztek számára, később Bodolai Péter hűtlensége következtében (1422-ben zálog, 1424-ben pedig királyi adomány címén) a Marótiak birtoka lett, akik valpói uradalmukhoz csatolták. Ekkor már biztosan mezőváros, hiszen birtoklásával országos vásárok, kastélyok és erősségek jártak. 1481-ben a Marótiaknak kihaltával Mátyás király unokatestvéreinek, vingárti Geréb Péternek és Mátyásnak adományozta. 1494-ben még a Gerébek birtoka volt.[2]

1526-ban a közelgő háborús veszély hatására elnéptelenedett, majd újratelepült. 1543-ban a Mohácsi szandzsákon belül a Baranyavári náhije része lett. Az 1591-es török adókönyvben a falu „Bodoja” néven 10 adózóval szerepel, a nevek alapján tiszta magyar lakossággal.[3]

A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A felszabadítás után a bellyei uradalom része lett, melyet hadi érdemeiért királyi adományként Savoyai Jenő herceg kapott meg. Savoyai 1736-os halála után, miután örököse nem volt, a birtok a kamarára szállt. Mária Terézia 1780. május 5-én leányának, Mária Krisztina ausztriai főhercegnőnek és férjének, Szász-Tescheni Albert hercegnek adományozta. Miután ők is gyermektelenek voltak, a birtokot Károly Lajos főherceg örökölte. Károly örököse fia, Albrecht lett, majd halála után Albrecht testvérének fia, Frigyes lett a következő ura, egészen az első világháborúig.

1857-ben 735, az 1910-es népszámláláskor 1315 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. Az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Nevét a délszláv hatóságok Bodolyáról Podoljéra szlávosították. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. A második világháború óta a fiatalok elvándorlása miatt egyre inkább elnéptelenedett. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 63%-a magyar, 23%-a horvát, 3%-a szerb nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 140 lakosa volt.

GazdaságSzerkesztés

A településen hagyományosan a mezőgazdaság, az állattartás és a szőlőtermesztés képezi a megélhetés alapját.

NépességeSzerkesztés

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
735 999 976 1.243 1.315 1.315 1.133 1.043 841 785 666 487 363 282 168 140

NevezetességeiSzerkesztés

Egykor a Bodolya melletti Páli felett a hegyen emelkedett Vasszegvára, melynek 1330-ban már csak a helye állt.

Bodolya, és talán e vár is azonos lehetett az 1248-ban említett Csabavárával, melyet uradalmával Csaba utódai, a Bodolyai, Tardi, Véki és Csúzai családok bírtak.

A vár lerombolása valószínűleg III. András korára tehető, aki a hűtlen, böszörmény Mizse nádor testvérével szövetkező Vékiek uradalmát elkobozta és az 1298 évi törvény 10. pontja értelmében a környéket károsító várak lerombolását rendelte el. (Kovachich: Sylloge decretorum I. 31)

1308-ban Bodolyai Miklós veje Vasszegi Domokos királyi apród kapta meg az uradalmat, és 1312-ben ő íratta át a Csabaváráról szóló, 1321-ben az 1308. évi adományt tárgyaló oklevelet, és 1324-ben már néhaiként szerepelt, mint Csabagáta egykori tulajdonosa.

Várkastélyát 1421-től említik. 1465-ben Vasvárnak nevezik, valószínű elődje a 13. században elpusztult Vasszegvára volt. Mára nyoma sem maradt.

Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus temploma a Báni-hegység északnyugati lejtőjén áll. A templom homlokzata nyugatra néz. A templomon látható, hogy többször javították és bővítették.

OktatásSzerkesztés

Tanulói Darázsra járnak iskolába.

SportSzerkesztés

Az NK Bratstvo Podolje labdarúgóklub a 20. században működött.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés