Nagydorog

magyarországi nagyközség Tolna vármegyében

Nagydorog nagyközség Tolna vármegye Paksi járásában.

Nagydorog
Nagydorog címere
Nagydorog címere
Nagydorog zászlaja
Nagydorog zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeTolna
JárásPaksi
Jogállásnagyközség
PolgármesterBorbélyné Töttösi Ágnes (független)[1]
JegyzőDr. Orova Dániel
Irányítószám7044
Körzethívószám75
Népesség
Teljes népesség2462 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség61,39 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület41,44 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 37′ 21″, k. h. 18° 39′ 34″Koordináták: é. sz. 46° 37′ 21″, k. h. 18° 39′ 34″
Nagydorog (Tolna vármegye)
Nagydorog
Nagydorog
Pozíció Tolna vármegye térképén
Nagydorog weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagydorog témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Tolna vármegye északi felén fekszik, Pakstól 20 kilométerre nyugatra, Cecétől 18 kilométerre délre. Áthalad rajta a Szekszárdot Székesfehérvárral összekötő 63-as főút és a Paks-Sárszentlőrinc közti 6232-es út; Györkönnyel a 6236-os út kapcsolja össze. A MÁV 46-os számú Sárbogárd–Bátaszék-vasútvonala a település nyugati részén halad el, Nagydorog vasútállomás közúti megközelítését a 6232-es útból kiágazó 62 315-ös út biztosítja. Országos közútként számozódik még, mint öt számjegyű mellékút, a 62 902-es út is; ez az alig 200 méter hosszú útszakasz a 63-as főútból tér ki és a Kossuth tér háromszög alakú parkját határolja nyugat felől.

Története

szerkesztés

A település első írásos említése 1397-ből származik. Zsigmond király ekkor adta a Kanizsai családnak a simontornyai várat és a hozzátartozó birtokokat, melyek közt Dorog is megtalálható. Később, a 15. század folyamán a falu a Garay család tulajdona lett, majd a török időkben többször cserélt gazdát. Ez idő alatt rövid ideig el is néptelenedett. A 16. század közepétől erős református közösség szerveződött Sztárai Mihály kezdeményezésére. Mária Terézia uralkodása alatt iskola épült Györkönyben. 1777-től a Széchényi család tulajdonába került a település. A család kastélyt, víztornyot, malmot, villanytelepet, szeszgyárat épített. 1883-ban épült meg a vasútvonal, mely bekapcsolta a községet a vasúti közlekedésbe.

Közélete

szerkesztés

Polgármesterei

szerkesztés
  • 1990–1994: Dr. Heidecker Péter (független)[3]
  • 1994–1998: Pinczési László (független)[4]
  • 1998–2002: Pinczési László (független)[5]
  • 2002–2006: Dobri István (független)[6]
  • 2006–2010: Dobri István (független)[7]
  • 2010–2014: Veres Imre (független)[8]
  • 2014–2019: Kovács György (független)[9]
  • 2019–2024: Borbélyné Töttösi Ágnes (független)[1]
  • 2024– :

Népesség

szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
2591
2584
2576
2467
2456
2462
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,8%-a magyarnak, 8% cigánynak, 0,2% horvátnak, 3,4% németnek, 0,7% románnak, 0,2% szerbnek mondta magát (8,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,5%, református 26,5%, evangélikus 4,7%, felekezeten kívüli 9,4% (14,1% nem nyilatkozott).[10]

Nevezetességei

szerkesztés
  • Falumúzeum
  • Banai erdő, benne a Banai tó
  • Kalap- és Sipkamúzeum
Stockinger Artúr 20 évig — 1974-től 1994-ig — volt Nagydorog plébánosa. Szenvedélyes sapka- és kalapgyűjtő volt. Az ő hagyatéka a több mint száz darabból álló gyűjtemény a világ számos országából. Nemcsak gyűjtötte ezeket a kalapokat, de alkalomadtán hordta is őket.
A kastély 1821-ben került Széchényi Lajos (István testvére) tulajdonába, majd a 19. század végén - 20. század elején átalakították.

Népi ételek: pacsa, prósza, lakodalmi kujcsos.

Programok:

  • Búcsú: augusztus 20.

Ismert emberek, akik Nagydoroghoz kötődnek

szerkesztés

Községünk gasztronómiája a médiában

szerkesztés

Az Ízőrzők film készítésének kulisszatitkai: Nagydorogon forgatott az Ízőrzők c. műsor stábja

Nagydorog anno - érdekességek az elmúlt évtizedekből

szerkesztés
  • Nagydorogi Általános Iskola és Gimnázium. A 60-as és 70-es években az általános iskolának nappali és esti gimnáziumi osztályai is működtek.
  • A Paksi úton Mezőgazdasági szeszgyár működött a SZOV (Szeszipari Országos Vállalat) tagjaként. Elsősorban gabonából, időnként bakonyi burgonyából főztek 96 %-os tisztaszeszt.
  • A Dohánybeváltó és fermentáló üzemet a népnyelv "magazin"-nak hívta. A bejárati kapuja mellett volt a község első ártézi kútja.
  • A 70-es években az Új Barázda mgtsz saját dohánylevél termelését önállóan szárította.
  • A jelentős mennyiségű dohánytermelés miatt a községben önálló Pénzügyőrség (pénzügyőri szakasz) is működött (A Szovjet hősi emlékművel szemben).

Képgaléria

szerkesztés
  1. a b Nagydorog települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 3.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. Nagydorog települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Nagydorog települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 13.)
  5. Nagydorog települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  6. Nagydorog települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  7. Nagydorog települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  8. Nagydorog települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  9. Nagydorog települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 15.)
  10. Nagydorog Helységnévtár
  11. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. 66. o. ISBN 963-7030-15-8  

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés