Főmenü megnyitása

Nagyezsda Andrejevna Durova, (Szarapul, 1783. szeptember 17. – Jelabuga, 1866. április 2.) orosz huszártiszt, az 1812-es napóleoni háború részvevője; író. Az első nő az orosz tisztek sorában.

Nagyezsda Andrejevna Durova
Nadezhda Durova.jpg
Született 1783. szeptember 17. (szeptember 28).
Szarapul
Meghalt 1866. március 21. (82 évesen)
Jelabuga
Sírhely Jelabuga
Állampolgársága orosz
Nemzetisége orosz
Ország Orosz Birodalom
Fegyvernem huszártiszt
Rendfokozata Rittmeister
Csatái
Kitüntetései Szent György-kereszt
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyezsda Andrejevna Durova témájú médiaállományokat.

Tiszti családba született. Egyéves korában egy alkalommal, amikor megállíthatatlanul sírt, anyja (aki különben is fiúgyermeket akart) kihajította az ablakon. Huszárok mentették meg, akiknek aztán apja a gondjaikra bízta. Egy időben anyja ugyan magához vette és női szerepekre próbálta megtanítani, de ez már régen reménytelen volt.

Durova a bátyján keresztül megismerkedett Puskinnal, aki elolvasta és komolyan értékelte Durova memoárját, ami aztán 1836-ban a Szovremennyikben a költő bevezetőjével jelent meg. Egyéb műveit is kiadták, melyek népszerűek voltak a maguk korában. Durova írásainak egyik fő témája a női emancipáció problematikája volt.

Eldar Rjazanov 1962-ben bemutatott Huszárkisasszony (Гусарская баллада) című filmje Durova memoárján alapul.[1]

Civilben, ifjúkorában (1839)

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Дурова, Надежда Андреевна című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Az egyik legnépszerűbb szovjet zenés film volt.