Nagyharsányi csata
A nagyharsányi csata vagy Szársomlyó hegyi csata vagy Harsány-hegyi csata[1] (más nevein második mohácsi csata, villányi csata) 1687. augusztus 12-én Villány határában, a Szársomlyó (Harsányi-hegy) lejtőin ment végbe Károly lotaringiai herceg, Miksa bajor fejedelem, Lajos badeni őrgróf és Savoyai Jenő herceg egyesült 50 000 fős osztrák–magyar–bajor–horvát hadserege és Szari Szulejmán pasa oszmán nagyvezír serege között.[2]
Nagyharsányi csata | |||
Bádeni Lajos őrgróf és Lotaringiai Károly herceg a nagyharsányi csatában. (Wilhelm Camphausen festménye, 19. század) | |||
Konfliktus | A török kiűzése Magyarországról | ||
Időpont | 1687. augusztus 12. | ||
Helyszín | Nagyharsánytól keletre | ||
Eredmény | Habsburg győzelem | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
Térkép | |||
é. sz. 45° 51′ 04″, k. h. 18° 24′ 34″45.851250°N 18.409444°EKoordináták: é. sz. 45° 51′ 04″, k. h. 18° 24′ 34″45.851250°N 18.409444°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyharsányi csata témájú médiaállományokat. |
A „nagyharsányi csata” megjelölés a 19. században erősödött meg, valószínűleg hibásan Nagyharsány térségébe helyezve a csata fő eseményeit. A „második mohácsi csata” elnevezés a közelben vívott első mohácsi csatára utal.
Lefolyása
szerkesztésA császári vezérek az Eszék körül táborozó nagyvezírt azzal akarták ütközetre bírni, hogy visszavonulást színlelve, átkeltek a Dráván és Mohács felé húzódtak. Szari Szulejmán pasa, oszmán nagyvezír követte őket és az 1526. évi mohácsi csata színhelyének közelében, a Karasica-patak melletti Baranyavárnál táborozott le. Lotaringiai Károly herceg azonban Mohácsról Siklósra, majd onnan a Szársomlyó-hegy lejtőre vonult, és csak itt bocsátkozott ütközetbe.
Az ötvenezres keresztény és a hatvanezres török sereg összecsapása az utóbbi teljes vereségével végződött. A keresztény haderő tapasztalt, kiképzett csapatokat vetett be, a törökök zöme azonban frissen összeszedett irreguláris erő volt. A többi hadtest is csak kisebb részben állt janicsárokból, vagy szpáhikból, a többi, bár rendelkezett harci tapasztalatokkal, de a nyugati katonákhoz nem volt hasonlítható. Nyolcezer török elesett, sokan menekülés közben a Karasicába és a Drávába fulladtak, körülbelül hétezer törököt pedig a mozgékony magyar csapatok fogtak el. A győztesek nagy zsákmányt szereztek. A diadal teljes kiaknázását (Nándorfehérvár visszaszerzését) csak a keresztény vezérek közti viszálykodás akadályozta meg.
Jelentősége
szerkesztés
A csata lélektanilag is fontos volt, hisz a közelben vívott 1526-os mohácsi csata a középkori Magyar Királyság elbukását jelentette annak idején, s ezért a törökök a síkot mindig a „szerencse mezeje” néven említették. Most ők szenvedtek súlyos vereséget ugyanezen a vidéken.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Polgár Balázs: Csatatérkutatás a „második mohácsi csata” helyszínén. EPA/OSZK (Határtalan Régészet - Archeológiai magazin) pp. 19-21. (Hozzáférés: 2024. szeptember 14.)
- ↑ Lehanyatlik a félhold: mohácsi tragédia török módra
Források
szerkesztés- Dr. Szita László: A SZÁRSOMLYÓ-HEGYI CSATA (1687) (magyar nyelven), 1987. augusztus 12. (Hozzáférés: 2009. július 23.)