Nagymadarász

település Romániában, Szatmár megyében

Nagymadarász (románul: Mădăras, németül: Madras) falu Romániában, Szatmár megyében.

Nagymadarász (Mădăras)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
Rangfalu
KözségközpontErdőd
Irányítószám447024
SIRUTA-kód136893
Népesség
Népesség1188 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság3 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság120 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 41′ 06″, k. h. 22° 51′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 06″, k. h. 22° 51′ 08″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Szatmár megyében, Szatmárnémetitől délre, a Bükk alatt, Erdőd északnyugati szomszédjában fekvő település.

Története szerkesztés

A település a Móré család ősi birtoka volt, s az övék volt még a 16. század végén is. 1549-ben Móré János birtoka volt, aki Balassa Menyhérttel együtt rabolta és zsákmányolta a bányavárosokat, egészen addig, míg gróf Salm Miklós el nem fogta őket. 1588-ban Rudolf király Révay Istvánnak és feleségének, Dersy Margitnak adományozta.

1616-ban Nagyluchei Dóczy Andrásnak 6000 forintért zálogosította el Révay Erzsébet, Petróczy Mártonné. 1616 után, az évszázad hátralevő részében a Szatmári várhoz tartozott, melytől 1666-ban Szatmár városa vette zálogba.

A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg, s még a 20. század elején is a Károlyi családé volt, mikor Károlyi Lajos volt birtokosa.

A Károlyi birtokra a 19. század elején sváb telepesek érkeztek Szabolcs megyéből, akik 1857-ben felépítették római katolikus templomukat is. Görög katolikus temploma 1842-ben épült.

1910-ben 1851 lakosából 1412 román, 252 német, 52 magyar, 39 más nemzetiségű volt.[1]

A trianoni békeszerződés előtt Nagymadarász Szatmár vármegye Erdődi járásához tartozott.

Nevezetességek szerkesztés

  • Római katolikus temploma – 1857-ben épült.
  • Görögkatolikus temploma – 1842-ben épült.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.