Nagymagvú tiszafa

növénynemzetség

A nagymagvú tiszafa (avagy muskotályfenyő, Torreya) a fenyőalakúak közé tartozó áltiszafafélék egyik nemzetsége. A nemzetség tudományos nevét John Torrey amerikai botanikusról kapta.

Infobox info icon.svg
Nagymagvú tiszafa
Kaya fa (Torreya nucifera) leveles ága a termésével
Kaya fa (Torreya nucifera) leveles ága a termésével
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Tiszafafélék (Taxaceae)

korábban: áltiszafafélék (Cephalotaxaceae)

Nemzetség: Nagymagvú tiszafák (Torreya)
Arn. (1838)
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagymagvú tiszafa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagymagvú tiszafa témájú kategóriát.

Származása, elterjedéseSzerkesztés

Mind a hat faja a Csendes-óceán partvidékéről (Kelet-Ázsiából, illetve Kaliforniából) származik, de a mérsékelt égövben sokfelé telepítik őket.

Megjelenése, felépítéseSzerkesztés

Eredeti élőhelyén a fajok többsége kis- vagy közepes termetű fa; hazánkban inkább csak bokorfává fejlődik. Ágrendszere szabályos. Vezérágai messze nyúlnak, oldalágai változó mértékben lecsüngenek. Vörösbarna kérge vékony szalagokban, illetve pikkelyekben válik le. Vesszői az első évben (levélalap-pikkelyenként eltérő időben) zöldből vörösbarnára érnek.[1]

Nemcsak habitusa, de levele és hajtása is nagyon hasonlít a tiszafáéhoz – kivéve a T. jackii-t, amelynek hosszú, lecsüngő tűi szubtrópusi hangulatot keltenek.

Változatos hosszú, vékony, nyélbe keskenyedő, szálkás hegyben végződő, sötétzöld tűlevelei átellenesen állnak. Szétdörzsölve zellerillatúak.

Levélhónalji tobozvirágzatából első évben előmag fejlődik, és csak a második évben érik be. Termése szilvaszerű; a kemény magot zölsd, húsos magköpeny (arillusz) borítja. A közönséges tiszafától (Taxus baccata) jól megkülönbözteti, hogy az erősen gyantás szövetű arillusza a magot teljesen beborítja.

Életmódja, termőhelyeSzerkesztés

Egy- vagy kétlaki; örökzöld. A jó vízgazdálkodású, mély rétegű talajt és – különösen a kaliforniai nagymagvú tiszafa – a párás környezetet kedveli, de egyéb környezetben is megél. Fiatalon fagyérzékeny lehet; leginkább fagytűrő a japán nagymagvú tiszafa (T. nucifera).

FelhasználásaSzerkesztés

A legtöbb fajt kertészeti célra, díszfának hasznosítják. Sötét, örökzöld lombjával jó háttérfa; egyedül ültetve a csüngő tűs T. jackii kivételével nem elég látványos (ráadásul a szelet, a hideget és a száraz levegőt nem is kedveli). Vörösre érő vesszője télen mutatós. Magyarországon kevéssé ismert, kereskedelmi forgalomban alig kapható. Egy szép, idős kaliforniai nagymagvú tiszafa él a Folly arborétumban.

Egyes fajok, főleg a kínai, a japán és a kaliforniai nagymagvú tiszafa termését eredeti élőhelyükön meg is eszik. Ehető nyersen vagy főzve, édességekben. Az íze kellemesen édes, gyantásan aromás.[2] A japán nagymagvú tiszafa magvaiból főzőolajat is sajtolnak.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés