Nagymajor

község Szlovákiában

Nagymajor (1899-ig Folyvárk, szlovákul: Stráňany, 1948-ig Folvark, ukránul Sztranyani, németül Vorwerk[2]) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.

Nagymajor (Stráňany)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásÓlublói
Rangközség
Első írásos említés1343
PolgármesterViera Kravčáková
Irányítószám065 33
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámSL
Népesség
Teljes népesség187 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség17 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság640 m
Terület11,60 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 22′ 04″, k. h. 20° 32′ 28″Koordináták: é. sz. 49° 22′ 04″, k. h. 20° 32′ 28″
Nagymajor weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagymajor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Ólublótól közúton 13 km-re északnyugatra, a Hársas-patak völgyében fekszik.

Története szerkesztés

1343-ban „Polyvark” néven említik először.

A falu a 15. században keletkezett egy 14. századi major mellett, a nedeci váruradalomhoz tartozott. 1589-ben birtokosától, Laskó Alberttől a Horváth-Palocsai család vásárolta meg. A 17. század végén Thököly Imre Mattyasovszky László püspöknek adta zálogbirtokul. 1787-ben 68 háza volt 500 lakossal.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „FOLYVÁRK. Tót falu Szepes Vármegyében, földes Urai Báró Palotsai, és Horváth Uraságok, lakosai egyesűltt katolikusok, fekszik Haligotz, vagy Harikócztól nem meszsze, Bélától két mértföldnyire, magas hegyek, úgy mint Kitsera, Liszina, Viszoka, és Holyi hegyek között, lakosai jó lent termesztenek, nevezetesítette e’ helyet, néhai Ladisintzky nevezetű Nemes, a’ ki a’ Tatárok üldőzésekor, Szamogitvából vagy a’ köznép szerént Zmudból magyar Országba vonúlván, Báró Palotsay Urasághoz akkori Magyar Ország Nádor Ispányához folyamodott, ’s e’ helységnek, és itt való majorságnak gyarapítását reá bízta vala, és innen származott Folyvárk nevezet is, melly a’ Szarmatika nyelven majorságot tészen. Határjában fája, legelője elég, de mivel földgye sovány, és vizek által is gyakorta károsíttatik, harmadik Osztálybéli.”[3]

1828-ban 103 háza volt 743 lakossal. 1849-ben az orosz hadsereg vonult át a falun.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Folyvárk, orosz f., Szepes vmegyében, Lipnik fil. Lőcséhez 8 óra, b. Palocsay birtoka.”[4]

Lakói mezőgazdasággal, drótozással, erdei munkákkal foglalkoztak. A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott.

Népessége szerkesztés

1910-ben 460, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 207 lakosából 149 szlovák és 51 ruszin volt.

2011-ben 201 lakosából 127 szlovák és 57 ruszin.

Nevezetessége szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés