Nagynyíres
falu Romániában, Máramaros megyében
Nagynyíres (románul: Mireșu Mare) falu Romániában, Máramaros megyében.
Nagynyíres (Mireșu Mare) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Máramaros |
Község | Nagynyíres |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 437185 |
SIRUTA-kód | 108277 |
Népesség | |
Népesség | 1485 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 3 |
Népsűrűség | 20,16 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 73,66 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 30′ 12″, k. h. 23° 20′ 07″47.503222°N 23.335310°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 12″, k. h. 23° 20′ 07″47.503222°N 23.335310°E | |
Nagynyíres weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésMáramaros megyében, Erdőszádától délre, a Szamos folyó jobb partján fekvő település.
Története
szerkesztésNyírjes a Kusalyi Jakcs család ősi birtoka volt.
1460-ban a Kusalyi Jakcs család a falut zálogba adta a Drágfiaknak, de nem sokkal később visszavette tőlük.
A 16. században a települést is a Kővárvidékhez csatolták.
A 16. században a birtokot a gróf Teleki család kapta meg adományként.
A 20. század elején Teleki László Gyula a nagyobb birtokosa a településnek.
A település az 1900-as évek elején még Szatmár vármegyéhez tartozott.
Nevezetességei
szerkesztés- Görögkatolikus templom - 1888-ban épült.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.