Nagysallói csata

az 1848–1849-es szabadságharc magyar győzelemmel záruló csatája (1849. április 19.)

Nagysallói csata az 1848–49-es szabadságharc egyik fontos csatája volt 1849. április 19-én.

Nagysallói csata
Nagysallói ütközet Than.jpg

Konfliktus 1848–49-es forradalom és szabadságharc
Időpont 1849. április 19.
Helyszín Bars vármegye, Nagysalló határában
Eredmény Magyar győzelem a császári erők felett
Szemben álló felek
Flag of Hungarian Revolution of 1848.png MagyarországFlag of the Habsburg Monarchy.svg Habsburg Birodalom
Parancsnokok
Flag of Hungary.svg Damjanich János vezérőrnagy
Flag of Hungary.svg Klapka György vezérőrnagy
Flag of Hungary.svg Gáspár András vezérőrnagy
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Ludwig von Wohlgemuth
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Felix Jablonowski
Flag of the Habsburg Monarchy.svg  Anton Csorich
Szemben álló erők
  Nem ismertKb. 16 000 gyalogos, 2200 lovas
Veszteségek
kb. 500 főkb. 800–900 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagysallói csata témájú médiaállományokat.

ElőzményekSzerkesztés

Felix Jablonowski altábornagy, miután 1849. április 12-én hadosztályát Kéméndnél újrarendezte, mely alkalommal az egyik dandárt Strasdil, a másikat Dreyhann ezredes parancsnoksága alá helyezte, április 13-ika és 14-ike folyamán a Garam völgyén fölfelé Kálnára, a magas vízállás és áradás folytán a magyarok e legvalószinűbb átkelő pontjára nyomult előre, miközben a zselizi átjáró szemmeltartására 1 lovas századot hagyott vissza. Kálnánál a hadosztály a Vácnál szenvedett veszteségek pótlása gyanánt a Teuchert dandártól 2 Mazzuchelli zászlóaljat, 1 császárvértes századot és 10 löveget kapott. Jablonowsky még alig helyezkedett el Kálnánál, midőn őt Jellacsics fenti elhatározása értelmében újból Kéméndre, onnan pedig Esztergomba rendelte vissza. Ez ellen Jablonowsky a kálnai átjáró fontosságára való tekintettel két ízben is felszólalt, de miután Jellasics hajthatatlan maradt, a hadosztály, a Bényén hagyott Nassau-zászlóalj és a hadosztály összes lovasságán kívül 17-én újból Kéménden volt, ahova időközben a Herzinger, Theissing és Teuchert dandárok is beérkeztek, míg a Veigl-dandár Esztergomot szállotta meg. 1848. április 16-án egyszersmind beérkezett Kéméndre Ludwig von Wohlgemuth altábornagy is, aki hivatva volt a Garam mentén IV. számú hadtestté összpontosuló haderők felett a parancsnokságot átvenni.

Az újonnan alakított hadtest állománya: a Jablonowsky-hadosztály (7 zászlóalj, 7 és fél lovas század és 27 löveg - mintegy 7 ezer fő), illetve a Herzinger, Teuchert és Theissing dandárok (összesen 9 zászlóalj, 6 lovas század és 18 löveg - mintegy 10 ezer fő). A Veigl-dandárnak eredetileg 3 és fél zászlóaljból, 4 lovas századból és 3 ütegből kellett volna alakulnia, a valóságban azonban csak 11 gyalog- 1 lovas századból és 2 ütegből alakították - mintegy 1800 főből. Ezek szerint a hadtest 18 zászlóaljból, 14 és fél lovas századból és 57 lövegből, 16 ezer fős gyalogságból és 2200 lovasból állott.

A magyar fősereg I. (Klapka György tábornok), III. (Damjanich János tábornok) és VII. hadteste (Gáspár András tábornok) 1849. április 15-17. között érte el a Garamot, majd hozzákezdett a partváltás előkészületeihez. Az I. hadtest Nagykálna, a III. Óbars, míg a VII. hadtest műszaki alakulatai Zsemlér mellett fogtak hídverési munkába. Az I. és a III. hadtest 1849. április 18-án átkelt a Garamon, míg a VII. hadtest csak másnap kezdte meg a folyamátkelést.

Április 19-én a Dessewffy hadosztály, mint a hadsereg jobb szárnyoszlopát Alsópélen át Nagysallóra irányították, ahol a Jászfalu felé előrenyomuló sereg zöméhez, az I. hadtest fennmaradó részéhez és a III. hadtesthez kellett csatlakoznia. A VII. hadtest két hadosztályának, mint a sereg balszárnyoszlopának, Zselízt kellett elérnie. Ezen kívül egy huszár különítmény Verebélyen át Nyitra felé portyázott.

A csataSzerkesztés

Fiúk! Ma van a fiatal osztrák császár nevenapja, jól lőjjetek ám a tiszteletére!

– Táborkari tisztek (Karsa Ferenc nyomán)

A tavaszi hadjárat komáromi szakaszában, 1849. április 19-én Nagysalló mellett a magyar honvédek Klapka György tábornok vezetésével fényes győzelmet arattak az osztrák sereg felett. Görgei tábornok Léván maradt.

 
A csata állása déltájban

Az elővéd huszárjai jelentették Klapkának, hogy az ellenség megszállta Nagysallót. Erről a tábornok személyesen is meggyőződött, s látta ahogy az osztrák sereg csatarendbe fejlődött. Damjanichot a balra való felfejlődésre utasította, majd kezdetét vette a csata. Az osztrák sereg rendezett visszavonulását a VII. hadtest egyik lovasdandárának Garam felőli oldalba támádása törte meg, így az fejvesztett menekülésbe csapott át. Magyar részről a tüzérség mellett a szegedi 3. (fehértollas), a kassai 9. (vörössipkás), a lévai 17., a debreceni 28. és a zalai 47. honvédzászlóaljak, a 19/III., a 39/III. és a 60/III. sorgyalog zászlóaljak, valamint a lengyel légió katonái tüntették ki magukat.

Báró Ludwig von Wohlgemuth altábornagy császári tartalék hadteste Érsekújvár irányában hátrált, így a honvédek számára megnyílt az út a komáromi erőd felé. A csatában részt vett Guyon Richárd is, akinek hadosztályát Görgei Artúr oszlatta fel, majd Kossuth Lajos nevezte ki Komárom várának parancsnokává. E tisztségét már másnap átvette.

A császáriak részéről a csata súlya szinte teljesen a Jablonowski-hadosztályra nehezedett, mivel a többi négy dandárt, vagyis a hadtest kétharmadát a csatához nem egyesítették. Utóbbiak közül az egyik dandár parancsnokának közbelépésével közbelépett. A Jablonowsky-hadosztály az óriási túlerőnek szivósan ellenállt. A magyar csapatok közül különösen a 3., 9., 28. és 47. honvéd, továbbá a 19., 39. és 60. sorezred 3. zászlóaljai tüntették ki magukat. A csata helyes tervezése Klapka György érdeme.

Ludwig von Welden táborszernagy a császáriak veszteségét, a hadifogságba eső elmaradt katonákkal együtt, mindössze 800–900 emberre tette, ellenben a magyar források azt, mindenesetre kissé túlozva 2 ezerre becsülték. A magyar csapatok vesztesége Klapka György szerint 600, Gelich Richárd szerint 700 fő volt.

EmlékezeteSzerkesztés

  • 1871-ben a lévái temetőben állítottak emlékművet a csatából megsebesült és Léván elhunyt honvédek emlékére
  • 1876-ban Bars vármegye közönsége gránit-obeliszket állított Nagysallón, mely régóta a környék magyarságának fő emlékező helye[1]
  • 1939-ben a barsendrédi temetőben állítottak emlékművet
  • 1999-ben a református templomnál állítottak emléket

Neves személyekSzerkesztés

  • Ebben a csatában esett el Hamar Ernő (1828-1849) teológushallgató, főhadnagy.
  • Itt sebesült meg Patay Károly református tábori lelkész.
  • Itt sebesült meg Pálma Constantin (Pálmay Szilárd) honvédtiszt, 1869-től honvéd-főhadnagy.
  • Itt sebesült meg Sarlay János tanár, honvéd, tüzér, állami főreáliskolai tanár. Petőfi Sándor barátja.
  • A csatában részt vettek többek között:
    • Asbóth Sándor (1810-1868) mérnök, alezredes, később amerikai dandártábornok és nagykövet
    • Erdősi Imre (1814–1890) piarista szerzetes, tanár, honvéd tábori lelkész, a „branyiszkói hős”
    • Fiala János vasúti mérnök, a magyar szabadságharc és az amerikai polgárháború katonája
    • Görgei Artúr (1818-1916) honvédtábornok, hadügyminiszter
    • Horváth János honvédezredes
    • Illésy Sándor (1830–1886) nagykun-kerületi kapitány és Kisújszállás polgármestere
    • Karsa Ferenc (1827–1915) hadnagy, Görgey parancsőrtisztje, emlékíró
    • Knezić Károly honvéd vezérőrnagy, aradi vértanú
    • Kondor Gusztáv csillagász, geodéta, matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja
    • Mokry Endre (1827–1889) főmérnök és miniszteri osztálytanácsos
    • Nagysándor József (1803-1849) honvéd vezérőrnagy, aradi vértanú
    • Pap Lajos (1826–1882) ezredes, országgyűlési képviselő
    • Szende Béla (1823-1882) magyar politikus, honvédelmi miniszter
    • Szikszai Lajos (1825–1897) Szilágy vármegye alispánja, az Országgyűlés tagja, királyi tanácsos és műgyűjtő
    • Villási Pál (1820–1888) jogász, tanár, kertészeti szakíró

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Bars vármegye. Nagysalló.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés