Nagyvránovina
Nagyvránovina (horvátul: Velika Vranovina) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Topuszkához tartozik.
| Nagyvránovina (Velika Vranoviva) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Topuszka |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44415 |
| Körzethívószám | + (385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 124 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 133 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 16′ 36″, k. h. 15° 58′ 26″Koordináták: é. sz. 45° 16′ 36″, k. h. 15° 58′ 26″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Sziszektől légvonalban 38, közúton 53 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 2, közúton 3 km-re délre, az úgynevezett Báni-végvidéken, a Glina folyó jobb partján fekszik.
Története szerkesztés
Nagyvránovina Horvátország egyik legrégebben lakott települése. Nevét onnan kapta, hogy olyan területen létesült, ahol sok volt a holló (vrana). A római uralom előtt illír törzsek lakták a területét. Az ő emlékük lehet annak háromezer éves a vaskori erődített településnek és szentélynek a maradványai, melyek a Turska kosa nevű határrészen találhatók. A római korban a falu közelében északra Topuszka vidékén feküdt Ad Fines városa. Területe a 11. század végétől magyar-horvát királyok uralma alatt volt. A 13. század elején a közeli Topuszkán II. András magyar király cisztercita apátságot alapított. A 16. században ezt a vidéket is egyre többször érték török támadások, majd 1556-ban az Oszmán Birodalom több évszázadra megszállta a területét. A vidék az 1593 és 1699 között dúlt török háborúkban teljesen elpusztult. A karlócai békével ez a terület is felszabadult a török megszállás alól, majd a Katonai határőrvidék része lett. A 17. század végétől főként a Túrmező területéről több hullámban horvát lakosság települt ide.
A katonai közigazgatás 1881-ig tartott. Ezután Zágráb vármegye Vrginmosti járásának része volt. A településnek 1857-ben 590, 1910-ben 407 lakosa volt. 1918-ban a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-ben Jugoszlávia része lett. A lakosság horvát nemzetiségű volt. 1941 és 1945 között a falu a Független Horvát Állam része volt. 1943-ig usztasa erők uralták, ekkor azonban partizán alakultok vonták ellenőrzésük alá akik mindent földig romboltak. Elpusztultak a lakóházak, az vasöntöde és a Szűz Mária kápolna is, a lakosságot elűzték. A térség egyik leginkább elpusztított települése volt. A délszláv háború idején 1991 szeptemberében szerb csapatok szállták meg. A horvát lakosságot elűzték, házaikat felgyújtották. A horvát hadsereg a Vihar hadművelet keretében 1995. augusztus 7-én foglalta vissza települést. A háború után elkezdődött az újjáépítés, az élet normalizálódott. A településnek 2011-ben 150 lakosa volt.
Lakosság szerkesztés
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 590 | 307 | 266 | 312 | 360 | 407 | 390 | 437 | 496 | 476 | 389 | 367 | 289 | 294 | 180 | 150 |
Nevezetességei szerkesztés
- Vaskori szentély és erődített település maradványai[4] a Turska kosa nevű határrészen. Az ősi település a Glina egyik természetes gázlója közelében alakult ki, melyet három oldalról is a folyó véd, míg a negyedik oldalon őrtornyokkal ellátott fal védte. A régészeti feltárások során fonásos technikával épített kunyhók, nagy számú fémolvasztó és cserépégető kemence, kerámiatárgyak, sütőharangok, fémnehezékek, piszkavasak, orsónehezékek kerültek elő. A település a késő bronzkorban (az i. e. 10. század körül) keletkezett, virágzásának ideje az i. e. 8. század és a 4. század közé esik. Közelében temető is volt, ahol csontvázas és urnás sírok egyaránt találhatók. A sírokban sok ékszert, állatcsontot, valamint mintegy 600 stilizált emberi és állati figurát is találtak. A szakemberek az egyik illír törzs a kolapianik pannóniai székhelyét feltételezik itt.
- Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a 19. században épült. 1943-ban és 1991-ben is lerombolták a szerb erők, de a horvátok mindig újjáépítették.
- A Jelačićevo-forrás a falu határában fekvő erő mélyén található. Nevét onnan kapta, hogy Josip Jelačić bán a glinai határőrezred parancsnokaként gyakran látogatott el ide. Ezt látva a lakosság róla nevezte el. Kiépítése a 19. század második felében az első báni ezred parancsnokának Ivan Benkonak az utasítására történt.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6065.
Források szerkesztés
- Topusko község hivatalos oldala (horvátul)
- Topusko rövid története (horvátul)
- Dušan Baić:Kotar Vrginmost u NO borbi 1941-1945 A nemzeti felszabadító háború a vrginmosti járásban (1941-1945) (szerbül)
- Izmjene i dopune prostornog plana uređenja općine Topusko – A község rendezési terve (horvátul)
- Hrvatska enciklopedija – Turska kosa[halott link] (horvátul)
- Topterme.hr:Topusko vrela (horvátul)
További információk szerkesztés
- Topusko turisztikai irodájának honlapja[halott link] (horvátul)
