Narancshomlokú aratinga

madárfaj
(Narancshomlokú ékfarkúpapagáj szócikkből átirányítva)

A narancshomlokú aratinga (Eupsittula canicularis) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Narancshomlokú aratinga
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Papagájfélék (Psittacidae)
Alcsalád: Araformák (Arinae)
Nemzetség: Ararokonúak (Arini)
Nem: Eupsittula
Faj: E. canicularis
Tudományos név
Eupsittula canicularis
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

Aratinga canicularis

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Narancshomlokú aratinga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Narancshomlokú aratinga témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Psittacus nembe Psittacus canicularis néven.[3] Korábban az Aratinga nembe sorolták Aratinga canicularis néven.[4]

Alfajai szerkesztés

  • Eupsittula canicularis canicularis (Linnaeus, 1758)
  • Eupsittula canicularis clarae R. T. Moore, 1937
  • Eupsittula canicularis eburnirostrum (Lesson, 1842)

Előfordulása szerkesztés

Mexikó, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Salvador és Puerto Rico területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, mocsári erdők, száraz erdők, szavannák és cserjések, valamint ültetvények és másodlagos erdők. Nomád faj.[5]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 25 centiméter, testtömege 68-80 gramm.[6]

Szaporodása szerkesztés

Fészekalja 2–3 fehér tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[5]

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. július 25.)
  2. Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.  
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. július 25.)
  4. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. július 25.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. július 25.)
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. július 25.)

További információk szerkesztés