Wikipédia

Neagu Djuvara

román történész

Neagu Djuvara (Bukarest, 1916. augusztus 31. – Bukarest, 2018. január 25.) román történész, diplomata, író.

Neagu Djuvara
Született1916. augusztus 31.
Bukarest
Elhunyt2018. január 25. (101 évesen)
Bukarest
Állampolgárságaromán
Foglalkozásatörténész, diplomata, író
IskoláiSorbonne
Kitüntetései
Halál okatüdőgyulladás
SírhelyeBellu temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Neagu Djuvara témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Aromán származású arisztokrata családban született,[2][3] amely a 18. század végén telepedett le Romániában, és amelynek több tagja neves politikus, diplomata és egyetemi tanár lett.[3][4] Apja, Marcel Djuvara, aki évfolyamelsőként végzett a berlini műegyetemen, és a román hadseregben volt hadmérnök, az 1918-as spanyolnáthajárvány során hunyt el. Anyja, Tinca Grădișteanu, munténiai bojárcsaládból származott.

Neagu Djuvara Párizsban tanult, 1937-ben a Sorbonne-on szerzett bölcsészdiplomát, 1940-ben pedig jogi doktorátust.[4] 1941. június és november között tartalékos kadétként részt vett a besszarábiai és transznisztriai hadjáratban, és Odessza mellett megsebesült.[4] 1943-tól versenyvizsgával a külügyminisztériumba került, és 1944. augusztus 23-án reggel Stockholmba küldték a Szovjetunióval folytatott béketárgyalások ügyében. A Sănătescu-kormány kinevezte a stockholmi kirendeltség vezetőjének, így Svédországban maradt 1947 szeptemberéig, amikor a minisztérium kommunista vezetés alá került. Az 1947 őszén kezdődött politikai perekben érintettként úgy döntött, hogy nem tér vissza az országba, és 1961-ig a román emigráció különböző szervezeteiben tevékenykedett (a román menekülteket támogató bizottság elnöke, újságírás, Szabad Európa Rádió, az I. Károly Egyetemi Alapítvány főtitkára).

1961-ben Nigerbe költözött, ahol huszonhárom éven át a nigeri külügyminisztérium diplomáciai és jogi tanácsadójaként dolgozott. Ezzel párhuzamosan nemzetközi jogot és gazdaságtörténetet adott elő a niameyi egyetemen.

Közben újrakezdte filozófiai tanulmányait a Sorbonne-on, és 1972 májusában Raymond Aron tanítványaként államvizsgát tett egy történelemfilozófiai értekezéssel;[5] utóbb a párizsi INALCO-n (Institut national des langues et civilisations orientales) is diplomát szerzett. 1984-től a párizsi Román Ház főtitkáraként tevékenykedett 1989 decemberéig, ezt követően visszatért Romániába. 1991 és 1998 között a Bukaresti Egyetem külső professzora volt.

Temetési szertartását – kifejezett kérésének megfelelően – a román görögkatolikus egyház bukaresti püspöke celebrálta a Nagy Szent Vazul-székesegyházban(wd) 2018. január 28-án.[6]

Történészi munkássága szerkesztés

Neagu Djuvara elsősorban Románia történelme és a román nép történelme tárgykörében publikált. Könyveinek jelentős része történelemfilozófiai jellegű, amelyekben a történetírás objektivitásának kérdésével foglalkozik.[7]

Djuvara véleménye szerint folytatni kell a románok történelmével kapcsolatos kutatásokat, mivel a két világháború közötti és kommunista időszakbeli történetírás minősége megkérdőjelezhető, és a történelem egyes részeit politikai célok érdekében túlhangsúlyozták vagy elhallgatták. Djuvara hipotézisei (mint például a középkori román államalakulatok kun eredete) számos vitára adtak alkalmat, és egyesek szerint aláaknázzák a román nemzeti identitást.[8][9]

Neagu Djuvara számos könyvében Románia és Európa kapcsolatát elemezte, és az országot politikai és kulturális szempontból Kelet és Nyugat között helyezte el,[10][11][12] amely „az utolsóként lépett be abba, amit európai koncertnek neveznek.”[9] Ezzel nem annyira Románia 2007-es EU-csatlakozására utalt, mint inkább az ország nyugati típusú politikai orientációjára. A multikulturalizmussal szemben szkeptikus álláspontot képviselt, és károsnak tartotta az Európai Unió stabilitása szempontjából.[13]

Ugyanakkor kritizálta a román politika túlzott engedékenységét a Nyugattal szemben, azt sugallva, hogy a román társadalom és kultúra nem nyugati jellegű, és az ortodox hittel, a román nyelv nem latin eredetű elemeivel, illetve az utóbbi évszázadok történetével érvelt.[9]

Írt az általa "amerikai hegemóniának" nevezett jelenségről és ennek előfeltételeiről, elemezve az Amerikai Egyesült Államok világpolitikai, azon belül európai befolyását. Djuvara szerint az Egyesült Államok törekvése, hogy valami hegemóniára hasonló dolgot teremtsen meg Európában és a világ többi részén, olyan mint egy „hetvenhét éves háború” a 20. században.[14]

Neagu Djuvarát a történelem népszerűsítőjének és demitizálójának is tartják. Több könyvet írt fiatalok számára, valamint olyan könyveket, amelyekben egyes mitológiai alakok, például Drakula vagy Negru Vodă történelmi gyökereinek magyarázatára tesz kísérletet. Emlékirataiban párizsi és niameyi száműzetésének éveit írta le.[15]

Kitüntetései szerkesztés

A iași-i „A.D. Xenopol” Történelmi Intézet és a bukaresti „N. Iorga” Történelmi Intézet tiszteletbeli tagja volt. A Hűséges Szolgálat érdemrend(wd) nagykeresztjével tüntették ki,[16] és az Ordre des Arts et des Lettres tisztje lett.[17] 2012. október 30-án a Bukaresti Egyetem, 2012. december 5-én a Galați-i Alsó-dunai Egyetem díszdoktorává avatták. 2017. március 15-én nyugalmazott dandártábornokká nevezték ki.[18]

Kritikák szerkesztés

Noha egyes elméleteit a román történészek többsége nem fogadja el, Neagu Djuvara egyike volt a 20. század legjelentősebb román történészeinek, aki bátorította a román történelem és általában a történelem kritikai szemléletét. A nemzeti történelem dicsőítésével kapcsolatos nézeteit számos romániai nacionalista politikus kritizálta, és románellenesnek minősítette.

Több kortárs történész kétségbe vonta elméleteit és történészi mivoltát, és amatőrnek nevezte.[9] Ugyanakkor történészi tanulmányait és történetfilozófiai doktorátusát nem vonták kétségbe. Művei nagy népszerűségnek örvendenek Romániában.

Művei szerkesztés

  • Le droit roumain en matière de nationalité, Paris, 1940
  • Démétrius Cantemir, philosophe de l'Histoire, în Revue des études roumaines, Paris, 1973
  • Civilisations et lois historiques, Essai d'étude comparée des civilisations, Mouton, Paris – Haga, 1975
  • Între Orient și Occident. Țările române la începutul epocii moderne, Humanitas, 1995
  • O scurtă istorie a românilor povestită celor tineri, seria Istorie, Humanitas, 1999
  • Cum s-a născut poporul român, seria Humanitas Junior, 2001
  • Mircea cel Bătrân și luptele cu turcii, seria Humanitas Junior, Humanitas, 2001
  • De la Vlad Țepeș la Dracula vampirul, Humanitas, 2003
  • Însemnările lui Georges Milesco: roman autobiografic 2004
  • Există istorie adevărată?, Humanitas, 2004
  • Amintiri din pribegie, Humanitas, 2005
  • Thocomerius – Negru Vodă. Un voivod cuman la începuturile Țării Românești, Humanitas, 2007
  • Războiul de șaptezeci și șapte de ani și premisele hegemoniei americane (1914 – 1991). Eseu de istorie-politologie, Humanitas, 2008
  • Amintiri și povești mai deocheate, Humanitas, 2009
  • Ce-au fost „boierii mari“ în Țara Românească? Saga Grădiștenilor (secolele XVI–XX), Humanitas, 2010
  • Răspuns criticilor mei și neprietenilor lui Negru Vodă, Humanitas, 2011
  • Misterul telegramei de la Stockholm din 23 august 1944 și unele amănunte aproape de necrezut din preajma dramaticei noastre capitulări, Humanitas, 2012
  • O scurtă istorie ilustrată a românilor, Humanitas, 2013
  • Trecutul este viu. Filip-Lucian Iorga în dialog cu Neagu Djuvara, Humanitas, 2014

Magyarul szerkesztés

  • A románok rövid története; ford. Horváth Andor; Koinónia, Kolozsvár, 2010
  • Lehet-e igaz a történetírás?; ford. Rostás Péter István; Koinónia, Kolozsvár, 2017

Hivatkozások szerkesztés

  1. ↑ Neagu DJUVARA (francia nyelven). (Hozzáférés: 2023. december 24.)
  2. ↑ Bogdan Nicolai: „Regret că numele Djuvara va dispărea odată cu mine”. Evenimentul Zilei, (2006. január 22.) arch Hozzáférés: 2018. január 28.
  3. ↑ a b Toma Roman Jr: „Politicește, Ion Antonescu habar n-avea ce face”. Plai cu Boi, (????) 11. sz. arch Hozzáférés: 2018. január 28.
  4. ↑ a b c Neagu Djuvara a lansat "Amintiri și povești mai deocheate" la Gaudeamus. www.mediafax.ro (2009. november 28.) (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  5. ↑ Civilizații și tipare istorice. www.humanitas.ro (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  6. ↑ Înmormântarea istoricului Neagu Djuvara], Episcopia Greco-Catolică de București. episcopiabucuresti.ro (2018. január 26.) (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  7. ↑ Neagu Djuvara: Există istorie adevărată? Bucureşti: Humanitas. 2004.  
  8. ↑ Eugen Istodor: Revoluția lui Djuvara: „Românii erau numiți cumanii negri“. Cotidianul, (2007. június 19.)
  9. ↑ a b c d Neagu Djuvara invitat la emisiunea 100% cu Robert Turcescu la Realitatea TV". www.youtube.com (2009. szeptember 19.) (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  10. ↑ Neagu Djuvara: Les pays roumains entre Orient et Occident. Les Principautés danubiennes au début du XIXe siècle. Paris: Publications Orientalistes de France. 1989.  
  11. ↑ Neagu Djuvara: Între Orient și Occident. Țările române la începutul epocii moderne. Bucureşti: Humanitas. 1995.  
  12. ↑ Nagu Djuvara: Cum s-a născut poporul român? Bucureşti: Humanitas. 2001.  
  13. ↑ Ovidiu Șimonca: "Neagu Djuvara: Sunt foarte îngrijorat de viitorul Europei unite". LiterNet, (2007. június 13.)
  14. ↑ Neagu Djuvara: Războiul de șaptezeci și șapte de ani (1914–1991) și premisele hegemoniei americane. Bucureşti: Humanitas. 2009.  
  15. ↑ Nagu Djuvara: Bucarest-Paris-Niamey et retour ou Souvenirs de 42 ans d'exil (1948–1990). (hely nélkül): L'Harmattan. 2004.  
  16. ↑ PREMII, MEDALII, DISTINCȚII: Ordinul Național "Serviciul Credincios. www1.agerpres.ro (2016. április 20.) (Hozzáférés: 2018. január 28.) arch
  17. ↑ Neagu Djuvara va fi decorat de Ambasadorul Franței cu ordinul Arts et Lettres în grad de Ofițer. www.hotnews.ro (2010. március 3.) (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  18. ↑ Decrete semnate de Președintele României, domnul Klaus Iohannis. www.presidency.ro (2017. május 15.) (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  19. ↑ Neagu Djuvara și Mihai Șora, decorați de președintele Iohannis. www.agerpres.ro (2016. augusztus 10.) (Hozzáférés: 2018. január 28.) arch
  20. ↑ CGMB: Neagu Djuvara - cetățean de onoare al Capitalei. www.agerpres.ro (2016. augusztus 25.) (Hozzáférés: 2018. január 27.) arch

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Neagu Djuvara című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Neagu_Djuvara&oldid=26783511”