Ned Ludd vagy Ned Ludlam (Ludd király, Ludd tábornok) a ludditák névtelen, álarcos férfiakból álló, jól szervezett gépromboló bandáinak – talán nem is létező – mitikus példaképe volt Angliában az 1811-1817 körüli években.

A ludditák vezére, „The Leader of the Luddites” (a Messrs. Walker and Knight, Sweetings Alley, Royal Exchange kiadásában, 1812. május)

A korabeli írások szerint Ned Ludd a 18. század közepén élt Leicesterben. Egy alkalommal berontott egy házba, ahol harisnyaszövő gép működött és összetörte azt. Azonban sohasem vált nyilvánvalóvá, hogy Ned Ludd valóban létezett-e, vagy sem.

A luddizmus szerkesztés

A luddizmus a korai angol munkásmozgalom egy sajátos megnyilvánulási módja, a követői pedig a gépromboló ludditák voltak, akik nem az angol uralkodónak, hanem a saját Ludd királyuknak fogadtak örök hűséget. Ebből ered a ludditák elnevezés is. A luddita mozgalom 1811-ben indult Nottinghamshire szövőüzemeiben, és hamarosan átterjedt a többi textilgyárra is. A gépromboló munkások, attól való félelmükben, hogy a szövőgépek kiszorítják őket a munkából, megrohanták a pamut- és gyapjúfonodákat, s tönkretették a gépeket.

A ludditák igen jól szervezett, hatékony, 5-15 fős csoportokba szerveződtek. Ezek gerincét a kalapácsosok képezték, akik összezúzták a szövőgépek kötőkereteit, míg a többiek figyeltek és gyújtogattak. Egy lázadó dal[1] így emlékezett meg róluk:[2]

Éjjel, ha nem rezdül a lomb,
s a holdat elrejti a domb,
a kis csapat előreront,
fegyvere puska, bárd!
Ó, jó takács fiam,
derék, bátor fiam,
csapásod alatt
a gép hasad,
jó takács fiam.
Nagy Enoch[3][4] jár mindég elül,
jaj annak, ki ellenszegül,
bátor ember mind több kerül,
fegyvere puska, bárd!

– Géprombolók dala, 1812

Az 1810-es évek elején a luddita mozgalom kiszélesedett, ezért a hatalom még keményebb elnyomást alkalmazott. 1811-ben olyan javaslat került a parlament elé, miszerint a szándékos szövőszékrombolást halálbüntetéssel sújtanák. 1812 nyarán Leicester és York körzetében az elpusztított gépek értéke már százezer font sterlingre rúgott (ekkoriban ötszáz fonttal gyárat lehetett alapítani). A géprombolókat halálbüntetéssel sújtó törvényjavaslat nagy vitát kavart a parlamentben – többek között Lord Byron is ellene szólalt fel –,[5][6] de mégis megszavazták, ami után tizenhárom munkást végeztek ki.[7] Ezt követően a korai munkásmozgalom véget is ért. A halálbüntetést végül 1813-ban enyhítették 7–14 évig tartó kitoloncolásra Angliából. Abban az évben egy York városában tartott tömeges tárgyalás után sokakra kiszabták ezt, és azután már csak szórványos géprombolások történtek az országban.

Jegyzetek szerkesztés

  1. A gépromboló mozgalmak Archiválva 2016. augusztus 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, holnaputanujsag.eoldal.hu
  2. Chumbawamba: Angol lázadó dalok, 1381-1914 Archiválva 2016. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, tarfor.hu
  3. A gyártójáról, Enoch Taylorról elnevezett nagyméretű kalapács (pöröly). Enoch és James Taylor szövőgépeket is gyártott, ezért volt egy ilyen mondás: „Enoch készítette, Enoch is töri szét.” ("Enoch made them, Enoch shall break them") http://www.tarfor.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=115:general-ludd-captain-swing-rebecca-and-their-fellows&catid=19:english&Itemid=38 Archiválva 2013. december 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
  4. Northern Anarchist Network: The Luddites 200th Anniversary commemorative booklet - a call for articles, artwork and ideas
  5. Lord Byrons Speech Archiválva 2016. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, luddites200.org.uk
  6. Lord Byron halála, ng.hu
  7. Byron, Shelley és a társadalmi lázadás, magyardiplo.hu

Források szerkesztés

További információk szerkesztés