Negroponte ostroma (1470)
Negroponte ostroma 1470. június 15-én kezdődött és július 12-én fejeződött be, amikor a város velencei és görög védői megadták magukat II. Mehmed oszmán szultán hadainak. A török katonák minden felnőtt férfit meggyilkoltak, a nőket és gyerekeket elhurcolták rabszolgának. A Velencei Köztársaság és szövetségesei felmentő flottát küldtek a szigethez, de annak parancsnoka megijedt a török erőket látva, és visszafordult erősítéséért.
| Negroponte ostroma | |||
_-_Johannes_Adelphus_-_1513.jpg) | |||
| Konfliktus | Negroponte ostroma | ||
| Helyszín | Negroponte | ||
| Eredmény | Oszmán győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Térkép | |||
 Negroponte
Pozíció Görögország térképén
| |||
 é. sz. 38° 27′ 45″, k. h. 23° 35′ 42″Koordináták: é. sz. 38° 27′ 45″, k. h. 23° 35′ 42″ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Negroponte ostroma témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
Előzmények szerkesztés
Negroponte a mai Halkída elődje volt, a Velencei Köztársaság a 12. században létesített ott kereskedelmi állomást. Az Oszmán Birodalom 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, és ezzel teljesen megváltoztak az erőviszonyok a Földközi-tenger keleti medencéjében. A keresztény kereskedőállamok, elsősorban a Genovai Köztársaság és Velence, szerződéseket kötöttek a törökökkel, amelyek értelmében megtarthatták gyarmataikat, de fizetniük kellett a békéért. Negroponte az egyik legfontosabb ilyen állomás volt, amelyet Mehmed annak ellenére támadott meg, hogy a békeszerződés érvényben volt.[1][2] Negroponte nemcsak kereskedelmi állomás, hanem fontos katonai bázis is volt, ahonnan a velenceiek a törököket fenyegethették.[3]
Török előkészületek szerkesztés
1470. február 14-én egy híoszi kereskedő, Piero Dolfin azt írta egy levélben, hogy az oszmán hadsereg Negroponte ellen készülődik. A török flotta parancsnoka, a kapudán pasa a koszovói születésű Mahmud, Gallipoli szandzsákbégje volt, aki a telet felkészüléssel, toborzással töltötte.[4] A török flotta 1470. június 3-án[5] hajózott ki.[6] A hajóhad nagyságát nehéz megbecsülni, a korabeli források egymást felülmúló adatokkal szolgálnakː a létszámot 20 és 60 ezer közé teszik, a hajókét 280 és 350 közé.[5]
A had menet közben több kisebb erődítményt megtámadott. Június 5-én a törökök elfoglalták Imbrosz várát, majd 8-án megindították a limnoszi Paliocastro ostromát, de öt nap múlva, miután ellenséges hajókat fedeztek fel, eredménytelenül továbbindultak. Szkíroszt június 13-án érték el. Az erődítménybe nem jutottak be, de a várost felégették. Giacomo Pugliese barát szerint a flotta másnap tűnt fel a szigetet a szárazföldtől elválasztó Euriposz-szorosban, majd 15-én megjelent az erődítmény előtti vizeken.[5]
Mahmud Pasa parancsot adott egy hajókból álló pontonhíd megépítésére, amely a szárazföldet és a szigetet köti össze. Az állandó hidat a velenceiek már korábban lerombolták.[5] Pugliese szerint öt nap alatt elkészült a pontonhíd, így június 20-án már használható volt. A hídon 42 nagy méretű bronzágyút szállítottak át a szigetre.[7] Június 25-én, a támadás megkezdése előtt a pasa egy bizonyos Domenico Demunessit a védőkhöz küldött, és előnyös megadási feltételeket kínáltː tízévi adómentességet, kúriákat a nemeseknek, magas állásokat a szultáni udvarban a velencei hivatalnokoknak. A védők visszautasították az ajánlatokat, és a pasa megindította az ostromot.[8]
Az ostrom szerkesztés
A pasa a tenger felőli oldalról kezdte bombázni az erődítményt, és az állandó ágyúzásnak köszönhetően a védművek helyenként beszakadtak, beomlottak, de sem az állandó bombázás, sem a rohamok nem vezettek eredményre. Turszun bég feljegyzései szerint a vezírek azt javasolták II. Mehmednek, hogy vonuljanak vissza, mert lehetetlennek tartották egy olyan erős vár, mint Negroponte elfoglalását. A szultán és Mahmud pasa nem értett egyet velük, így az ágyúzás és a rohamok folytatódtak.[8][7] A legendák szerint egy áruló kapitány, Tomasso Schiavo megpróbálta kinyitni a várkaput a törökök előtt, de a védők megölték, majd a gyanútlan oszmánokat halálos csapdába csalták.[7]
Július 11-én a partoktól alig öt kilométerre feltűnt a velencei flotta, ami nagy riadalmat keltett a törökök között. Turszun azt írta, hogy a visszavonulást pártoló vezírek Mahmud ellen fordultak, és rágalmazni kezdték. A pasa engedélyt kért a szultántól, hogy megindítsa a gyalogosok végső rohamát a szétlőtt erődfal ellen. A város július 12-én elesett, a felnőtt férfiakat a törökök megölték, a nőket és gyerekeket elhurcoltál rabszolgának, a velencei hivatalnokok családját lemészárolták. Egyes források szerint Paolo Erizzo kormányzót a derekánál kettéfűrészelték.[9] A leírásokból ma már nem lehet pontosan megállapítani, hogyan esett el a város, de úgy tűnik, hogy a pasa kulcsszerepet játszott Negroponte megszerzésében.[10]
A felmentő flotta kudarca szerkesztés
A 45 gályából és hét szállítóhajóból álló velencei flotta parancsnoka Nicolò da Canale volt.[11] Amikor meglátta, hogy mennyi török gyűlt össze a szigeten és mennyi hajó van a tengeren, nem mert támadni, és visszafordult.[9] Velencei bírálói azt vetették Canale szemére, hogy nem támadta meg a pontonhidat. Hibája miatt örökre száműzték Velencéből.[11] A Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend két gályát adott a flottába.[12]
Az ostrom befejezése után Mahmud pasa visszaindult a flottával Gallipoliba. A velencei hajók megpróbálták megakadályozni, hogy a törökök visszajussanak kikötőjükbe, de nem sikerült. „Azt mondják, a pasa, amikor látta, hogy a keresztény flotta békésen visszafordul, nevetve kijelentette, a velenceiek úgy bántak vele, mint egy jó baráttal, és azért, hogy betartsák az udvariassági szabályokat, otthonukból hazáig kísérték” – jegyezte fel a kortárs, Guillet de Saint Georges.[13]
Emlékezete szerkesztés
Az 1470-es ostromról és a velenceiek bátor helytállásáról Gioachino Rossini II. Mohamed (Maometto II) címmel operát írt, amelynek ősbemutatója 1820. december 3-án volt Nápolyban.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Bury: John B. Bury. The Lombards and Venetians in Euboia, A.D. 1340–1470. II. Cambridge University (2013. december). ISBN 2020-8-19
- ↑ Crowley: Roger Crowley. Empires of the Sea. Faber and Faber (2008). ISBN 978 1 4000 6624 7
- ↑ Meserve: Margaret Meserve. News from Negroponte: Politics, Popular Opinion, and Information Exchange in the First Decade of the Italian Press. Renaissance Quarterly (2006/2). Hozzáférés ideje: 2020. július 19.
- ↑ Rácz: Rácz András. Rodosz 1480-as ostroma – A johannita lovagrend és a török terjeszkedés a Földközi-tenger keleti medencéjében. Sic Itur Ad Astra (2002. 2-3.). Hozzáférés ideje: 2020. július 14.
- ↑ Stavrides: Théoharis Stavrides. The Sultan of Vezirs: The Life and Times of the Ottoman Grand Vezir Mahmud. ISBN 2020-7-19
- ↑ Vann-Kagay: Theresa M. Vann és Donald J. Kagay. Hospitaller Piety and Crusader Propaganda: Guillaume Caoursin's Description of the Ottoman Siege of Rhodes, 1480. Ashgate Publishing Limited (2016). ISBN 978-0-7546-3741-7
