Főmenü megnyitása

Neményi Ambrus

politikus, újságíró

Neményi Ambrus 1871-ig Neumann[1] (Pécel, 1852. november 15.Budapest, 1904. december 13.) politikus, újságíró, Neményi Pál nagybátyja.

Neményi Ambrus
Neményi Ambrus.jpg
Született Neumann Ambrus
1852. november 15.
Pécel
Elhunyt 1904. december 13. (52 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása politikus,
újságíró
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
A Wikimédia Commons tartalmaz Neményi Ambrus témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Középiskolai tanulmányai befejeztével Bécsben hallgatta a jogot és államtudományokat és ott Stein Lőrincnek egyik kedvelt tanítványa volt. Ezután két éven át Párizsban a College de France és a Sorbonne tanárainak előadásait hallgatta. Hazatérése után a budapesti egyetemen elnyerte a doktori oklevelet. A Pester Lloyd szerkesztőségébe lépve, mint ezen lapnak vezércikkírója, a társadalom számos közhasznú intézményét kezdeményezte. Ekkortól volt a Budapesti Szemlének is munkatársa. 1878-ban írta Rabelais és kora című művelődéstörténeti tanulmányát. 1880-ban adta ki összegyűjtött esszéit két kötetben Kortörténelmi rajzok címen. 1881-ben a főváros törvényhatósági bizottságának lett tagja és mint ilyen főleg az élelmezési és a lakásügyi kérdéseket karolta fel. A lakásügyről a fővárosi képviselőtestület megbízásából nagyobb munkát irt, amely 1884-ben a főváros kiadásában megjelent. Egy későbbi munkája: Parlamenti fegyelem és tekintély (Budapest, 1885) tárgyalja a mentelmi jogot, a klotür (clôture) és az elnök diszkrécionális hatalmának kérdéseit. Az állam és határai (1889) című munkája az államszocialisztikus felfogások terjedését a magyar állami intézményekben mutatja ki. Hasonló irányt követett Demokrácia az irodalomban című tanulmánya. Egy kisebb munkája: A francia forradalom hírlapjai és hírlapírói az Olcsó Könyvtárban jelent meg. Külföldön jelentek meg: Hungaricae Res, amely a Schulverein üzelmeit leleplezte és annak idején éles polémiára adott alkalmat, 3 kiadást ért; Das moderne Ungarn (Berlin); Die Verstaatlichung der Eisenbahnen in Ungarn (Lipcse); angol, német, francia és amerikai szaklapok is átvették. 1884-ben a szilágycsehi kerületben képviselővé választották. Azóta állandóan tagja volt a képviselőháznak, ahol előbb a közgazdasági és közlekedésügyi, később a pénzügyi bizottságnak tagja és előadója volt és ezen minőségében nagy tevékenységet fejtett ki. A budapesti kereskedelmi kamarának is levelező tagja volt.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Belügyminisztérium 1871. évi 29205. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1871. év 2. oldal 1. sor.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973. (Südosteuropäische Arbeiten 70.)
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor
  • Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994