Nemzeti régió

földrajzilag is meghatározható többségi kulturális identitás

A nemzeti régió (angolul: national region) térség, amelynek alapvető jellegzetessége, hogy lakosságának meghatározó többsége sajátos nyelvi és kulturális identitással rendelkezik, és e sajátossága politikai értelemben is megjelenik. A nemzeti régiók területi-közigazgatási elismertségre is szert tehetnek, ebben az esetben területi autonómiával rendelkeznek, illetve különleges jogállást élveznek. Minthogy e régiók lakossága identitásának a sajátos kultúra és nyelv mellett része – történelmi egységként – maga a terület is, e területileg meghatározott társadalmak autonomista/regionalista mozgalmak révén politikailag is mobilizálódnak, illetve mobilizálhatóak.

Nemzeti régió, nemzeti kisebbség, állam nélküli nemzetek szerkesztés

A 'nemzeti régió' tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom: nem csupán azokra a – saját közigazgatási kerettel rendelkező, vagy anélküli – régiókra vonatkoztatható, amelyeknek jellegét valamely nemzeti kisebbség nyelvi, etnikai vagy vallási sajátosságai határozzák meg, hanem azokra is, amelyeket fejlett, de anyaország nélküli kultúrák tesznek egyedivé. Vagyis: a „nemzeti régiók” kifejezés az angolszász szóhasználat sub-state nation fogalmának feleltethető meg leginkább, de kapcsolható az állam nélküli nemzetek fogalmához is (lásd stateless nations).

A „nemzeti régió” mint európai polgári kezdeményezés szerkesztés

A nemzeti régió fogalmát először a Székely Nemzeti Tanács – mint Székelyföld önkormányzását célul tűző mozgalom – használta stratégiája megalapozásához. A Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezése, melyet az Európai Unión belüli, sajátos nyelvi és kulturális (etnoregionális) identitással rendelkező területek fejlesztése céljából indított, a nemzeti régió fentebbi meghatározására alapoz.

A kezdeményezés bejegyzésével kapcsolatos jogviták során az Európai Unió Bíróságának álláspontja a nemzeti kisebbségi régió kifejezést használja,[1] mint ahogy a Bíróság számára Paolo Mengozzi főtanácsnok által összeállított indítvány[2] is.

Nemzeti régió és uniós jog szerkesztés

Az uniós jogot magát tekintve inkább csak elvi jellegű rendelkezések hozhatók fel a nemzeti régiók fogalmának megalapozottságához. Az Európai Unióról szóló szerződés[3] 3. cikke szerint „az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét”, továbbá „biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását”. Jelentős továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés[4] 167. cikke is. Az (1.) bekezdés szerint: „Az Unió hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget.” A (4.) bekezdés pedig kimondja: „Az Unió a szerződések egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során, különösen kultúrái sokszínűségének tiszteletben tartása és támogatása érdekében, figyelembe veszi a kulturális szempontokat.”

A másodlagos uniós jogból kiemelkedik az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete,[5] melynek a 105/2007/EK rendelettel módosított változata kimondja, hogy a regionális fejlődést nyomon követő területi-statisztikai rendszer (NUTS) egységei között „a nem közigazgatási egységeknek tükrözniük kell a gazdasági, társadalmi, történelmi, kulturális, földrajzi vagy környezeti körülményeket” is (10. pont).

A nemzeti régió fogalma a „régiók Európája” jövőképhez is kapcsolódik, melyet először Denis de Rougemont fogalmazott meg egy 1962-es interjújában. A hetvenes évektől kezdődően a régió mint az európai térszerkezet alapvető (az európai civilizáció karakterét is meghatározó[6]) egysége került az előtérbe, és ez - bizonyos mértékben - az uniós jogra is rányomta a bélyegét, anélkül azonban, hogy az európai államok szuverenitását valamilyen mértékben korlátozná.

Összegezve: az EU joga tehát elvi szinten elfogadja – az európai értékekkel összeegyeztethetőnek tartja – a nemzeti régiók létrejöttét és beilleszkedését az Unió regionális fejlesztési rendszerébe, azonban gyakorlati politikai szinten nem támogatja azokat.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Lásd az Izsák Balázs és Dabis Attila kontra Bizottság-ügyben – száma C‑420/16.P./2019. március 7. - hozott adott bírósági indoklást itt: http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=211423&pageIndex=0&doclang=hu&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=5677554 Archiválva 2019. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben. Különösen fontos a dokumentum 27. és 37. pontja.
  2. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:62016CC0420
  3. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:12012M/TXT&from=HU
  4. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:12012E/TXT
  5. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32003R1059&from=HU
  6. Vö. Paasi, Anssi: The resurgence of the ’Region’ and ’Regional Identity’: theoretical perspectives and empirical observations on regional dynamics in Europe. Review of International Studies, Vol. 35, 2009, February, p. 121–146.