Neoeklektikus építészet Magyarországon

Magyarországi neoeklektikus (újeklektikus) építészetként ismert a két világháború közötti időszak eklektikus törekvéseket követő, hivatalos, konzervatív építészete. Előzménye az 1860 és 1920 közötti eklektikus építészet volt.
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 26.

Magyarországi neoeklektikus (újeklektikus) építészet vagy „két világháború közötti historizmus[1] néven ismert az első- és a második világháború közötti időszak, az úgynevezett Horthy-kor eklektikus (historizáló) törekvéseket követő, hivatalos, konzervatív építészete. Az „új” jelző használata azért indokolt, hogy megkülönböztesse a korábbi, késő eklektikus stílustól a kor építészetét. A stílusra olykor neobarokk, olykor újhistorizmus, újklasszicizálás néven is utalnak, ez azonban csak részben fedi a stílus tartalmát, mert a korszak terverzői – akárcsak a korábbi eklektika idején – szívesen használták fel más történeti stílusok (pl. román, gótikus stb.) jellemzőit is épületeik kialakításakor.

Neoeklektikus építészet Magyarországon
„két világháború közötti historizmus”
A budapesti MÁV-kórház (későbbi Állami Egészségügyi Központ) egyik épülete (tervező: Kappéter Géza, 1927)
A budapesti MÁV-kórház (későbbi Állami Egészségügyi Központ) egyik épülete (tervező: Kappéter Géza, 1927)

Időszakkb. 1918 – kb. 1940
ElterjedésMagyarország
Nevezetes alkotókFábián Gáspár, Foerk Ernő, Kismarty-Lechner Jenő, Möller István, Petrovácz Gyula, Sándy Gyula, Reiss Zoltán, Rerrich Béla
Nevezetes alkotásokBory-vár, Szent Margit Gimnázium, Budai ciszterci Szent Imre-templom, Wekerlei Munkás Szent József-templom, Magyarok Nagyasszonya-templom, Regnum Marianum, Szent László-templom, Prohászka Ottokár-emléktemplom, Zalaegerszeg vasútállomás, Postapalota
A Wikimédia Commons tartalmaz Neoeklektikus építészet Magyarországon témájú médiaállományokat.

Fogalma, előzményei

szerkesztés

Az eklektika/historizmus (az 1910-es évekig)

szerkesztés

Az eklektika/historizmus a 19. század második felének uralkodó európai építészeti irányzata volt, fő jellemzője a korábbi történeti építészeti stílusokból (pl. román, gótikus, reneszánsz, barokk, klasszicizmus stb.) való válogatás saját épületei esetén. Elsősorban két alirányzata ismert kisebb csoportokkal:

  • a tulajdonképpeni historizmus (történetiség), az úgynevezett „neo(új)stílusok”, azaz egy-egy történeti stílus utánzása egy-egy épületen (pl. neoromán, neobarokk, neogótikus épületek stb.)
  • az eklektika (válogatás), egy épületen több korábbi történeti stílus jellemzőinek felhasználása (azaz a neostílusok keveréses)

A historizáló építészet túlélte a századfordulót, ekkor azonban már kénytelen volt megosztozni uralkodó szerepében az újabb, szecessziós, népies, illetve az art déco (egyfajta korai modern) stílusban épült alkotásokkal. A hagyományos historizmus végét az első világháború idejéhez kötik. (Egyes kézikönyvek ezt a historizmust fejlődése szerint korai-, érett-, és késő historizmusra, ld. alább a táblázatban.)

Az 1920 előtti historizmus magyarországi fejlődéséről:

A neoeklektika/neohistorizmus fogalma története (1920-as, 1930-as évek)

szerkesztés

Az első világháború (1914–1918) után az újító stílusok háttérbe szorultak (a szecesszió tulajdonképpen meg is szűnt), és – az európai tendenciáktól eltérően[2] – visszatért a konzervatív állam (Horthy-kor) támogatását élvező eklektika.[3] Ennek hátterében (főleg a neobarokk építészet esetén) a következők állhattak:

„Az első világháborút lezáró igazságtalan békeszerződést és annak körülményeit – természetesen – hatalmas tragédiaként élte meg az ország lakossága, és ezt a tragédiát nagyon hamar a török uralomhoz kezdték hasonlítani, a megcsonkított ország helyreállítását pedig a törökök kiűzése utáni újjáépítés párhuzamaként fogták fel. Az újjáépítés stílusa a 17. században a barokk volt, így természetes választásnak tűnt a 20. században a neobarokk stílus alkalmazása. Ráadásul az egész népet átitatta egyfajta nosztalgia az Osztrák-Magyar Monarchia és az uralkodó Habsburg-család iránt, kikhez szintén több szálon kötődik a barokk stílus. A két világháború közötti magyar társadalomra, azon belül is az erősödő polgárságra jellemző volt az arisztokrácia iránti tisztelet és az előkelők életvitelének utánzása. Így nemcsak a nemesi előnevek és „méltóságos" megszólítások, de a neobarokk stílusú lakóházak is megszaporodtak.”[4]

A historizmus visszatérésnek másik oka lehetett, hogy a lakásínség miatt sok, régibb stílusú épület elkerülte a lebontást, és felújításuk során jelentős számukkal hatást gyakorolhattak a kortárs építészeti törekvésekre.[5]

Ezt az új historizmust azonban az építészeti szakkönyvek általában elkülönítik a korábbi („régi”) historizáló törekvésektől, és neo(új)eklektikus[6][7][8] vagy „két világháború közötti historizmus[1] fogalommal hivatkoznak rá. Az újeklektikára olykor neobarokk, vagy újklasszicizálás[9] néven is utalnak, ez azonban megtévesztő lehet abból a szempontból, hogy a barokk és a klasszicizáló formák mellett más történeti stílusok (pl. román, gótikus stb.) elemeinek felhasználása is felbukkan a korszakban.

Talán az első ilyen „neoeklektikus” épület az el(technikai és anyaghasználati szempontbólső világhábúrú végére elkészült Haditermény Rt. Reiss Zoltán által tervezett hatalmas székháza volt (1918).[5][10] Ezt követően neoeklekticizmus jellemezte elsősorban a nagyszámú lakásépítkezések épületei[11] (ld. pl. az Liber Endre-féle fővárosi kislakásépítési programot),[12] de számos középület is ilyen stílusban épült. A neoeklektika nagy szerepet játszott az épületek mellett sok első világháborús emlékmű tervezésénél is.[13]

A stílus körülbelül 1940-ig létezett,[14] és számos középület esetén kizárólag az eklektikát elfogadó építészek kaptak megbízást. A (technikai és anyaghasználati szempontból) modern, funkcionalista törekvések a Bauhaushoz kapcsolódóan az 1920-as évek végétől jelentek meg, (képviselői pl. Molnár Farkas, Kozma Lajos),[13] és az 1930-as évekre kezdtek elterjedni a modern, vagy kevert, modern–eklektikus „hibrid” épületek (pl. Wälder Gyula-féle Madách téri bérház). A Horthy-korszak végére a stílus fokozatosan eltűnt.

Az eklektika/historizmus alkorszakai összefoglalva

szerkesztés

A könnyebb áttekinthetőség végett a historizmus magyarországi korszakait az alábbi táblázat mutatja be:

Az eklektikus építészet korszakai Magyarországon
Név Időszak Jellemzők / alternatív név Megjegyzés
korai eklektikus / historizáló építészet kb. 1830–1860[15] (Magyarországon: 1867–1890)[16] „romantikus historizmus”,[15] Magyarországon fogalma egybeesik a romantikus építészettel   az első három korszakot szokták összefoglalóan eklektikus / historizáló építészetnek nevezni
érett eklektikus / historizáló építészet kb. 1860–1880[15] (Magyarországon: 1890–1900)[17] Magyarországon innentől számítják a historizmust / eklektikát
késő eklektikus / historizáló építészet kb. 1880[9]/1895[18]–1920 (Magyarországon: 1900–1918)[19] „késő historizmus”,[15] nagy szabadság a stílushasználatban, keverésben, „egyéni eklekticizmus”[20] + monumentalitásra törekvés + olykor keveredés a szecesszióval[9]
újeklektikus / újhistorizáló építészet kb. 1920–1940 stílustisztaság, egyszerűsítés, „újklasszicizálás”[9]

Egyes megközelítések a késő- és az újeklektikus korszak közé beillesztenek 1905-től egy úgynevezett „redukált” stílust is, amelynek az egyszerűsítés volt a lényege. Ez mintegy az újeklekticizmus előfutára volt.[9]

Értékelése

szerkesztés

A második világháború utáni, modern–szocialista szemléletű építészettörténeti szakirodalom általában elutasító a 19. századi historizmussal kapcsolatban, amelyet önállótlan, pusztán történeti stílusokat másoló stílusnak tart. Fokozottan érvényes a kritikája – a Horthy-kor „neobarokk” társadalmához hasonlóan[21] – a két világháború közötti historizáló irányzatokkal szemben, amelyeket már egyértelműen a modern áramlatokkal szembenő, retrográd vonalaknak tart (a modern európai építészet fejlődéséhez képest). Példaként említhető a korszakban működő, 80-nál több épületet tervező Fábián Gáspár esete, akiről a magyar építészettörténet minimális mértékben szólt. A 21. századi kutatások kezdték a stílusra irányítani a figyelmet:[22]

„A korabeli közfelfogás által legtöbbre értékelt, a magyar államiság hajdani dicsőségét reprezentáló középkori váro­sok és épületek döntő többsége a határon túlra került, ezért a magyar építészek és építte­tők egyfajta küldetésnek tekintették, hogy ezeket a történeti értékeket valahogy pótolják. Ez a folyamat eleve historizálással, a hagyományos építészeti formák felelevenítésével és újrateremtésével járt. A harmincas években, noha fokozatosan előtérbe került a mo­dern, funkcionális építészet, annak művelői a konzervatív táborhoz képest kisebbséget alkottak. Az egyházi építészetben ráadásul óhatatlanul nehezebben jelent meg a moder­nizmus, hiszen a hitéletben nem történt funkcióváltás, ami közvetlenül indokolta volna a „kornak megfelelő” templomok építését. Ezeket a körül­ményeket figyelembe véve, a két világháború közti Magyar­ország építészetének kutatásakor érdemes minden jellemző építőművészeti jelenséget megvizsgálni.”

Alstílusai

szerkesztés

Ahogy a korábbi eklektika, úgy a neoeklektika is egyes alstílusokra bomlott, amelyek megegyeztek az eklektika alstílusaival:

  • neoromán historizmus
  • neogót historizmus
  • neoreneszánsz historizmus
  • neobarokk historizmus
  • neoklasszicista historizmus
  • eklektika (vegyes neostílusok)

Épülettípusok

szerkesztés

A neoeklektikus stílust elsősorban a következő épületfajtáknál használták:

  • palotaépületek
  • bérházak
  • szállodák
  • iskolák
  • vásárcsarnokok
  • templomok
  • zsinagógák
  • vasútállomások

Épületek

szerkesztés

Az utolsó neoeklektikus magyar épületek

szerkesztés

Legalább két épületről kivételként ismert, hogy jóval a stílus lehanyatlása (1930-as évek) után készültek el teljes egészében. A Bory várnak az építése húzódott el az 1960-as évekig, a Hültl-féle irodaháznak pedig a kivitelezése nem történt meg annak idején.

Bory Jenő 1923-ban kezdte el építeni neoromán stílusú mesterséges várát, az úgynevezett Bory-várat. Az építkezés – a Horthy-korszakon jóval túlnyúlva – Bory Jenő 1959-es haláláig nem szünetelt. Csak a tervező halála után 5 évvel, 1964-ben sikerült az épületet befejezni.[23] (Érdekesség, hogy az épület a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint az egyetlen személy által emelt legnagyobb épület.)[24]

Szabad György Irodaház

szerkesztés

Érdekesség, hogy valószínűleg az utolsó ilyen épület az úgynevezett Szabad György Irodaház. Az épület terveit még 1928-ban[25] készítette el Hültl Dezső 4 szomszédos telekre, azonban akkor nem valósult meg, csak a Nádor utcával szomszédos és a mellette fekvő telek épült be. 1973-ban a megmaradt területre egy későmodern irodaház épült, de már természetesen nem Hültl tervei szerint. Ezt 2016–2017-ben elbontották,[26] és 2019-re végül mégis felépítették a Hültl-féle épületet Szabad György Irodaház néven.[27]

Részleges neoeklektika

szerkesztés

Volt rá példa, hogy egy korábbi „normál” ekletikus épületre az 1920-as években emeleteket emeltek eklektikus stílusban. Ilyenkor az épület alsó része ekletikus, felső része neoekletikusnak minősül:

  1. a b https://orszagut.com/por/a-magyar-neobarokk-epiteszet-158
  2. Barát, i. m. 216. o. Habár más források rámutatnak arra, hogy az első világháborút követően egyéb országokban is épültek historizáló épületek. Vö.: [1], [2] Archiválva 2022. szeptember 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. Archivált másolat. [2022. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. szeptember 19.)
  4. http://www.epiteszforum.hu/a-20-szazad-sokszinusege-kotsis-ivan-epiteszeteben--uj-cikksorozat-az-epiteszforumon
  5. a b Technikai fejlődésünk története, 541. o.
  6. Barát, i. m. 216. o.
  7. Rozsnyai, i. m., 274. o.
  8. Rados, i. m., 316. o.
  9. a b c d e Sármány, i. m., 65. o.
  10. Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. Reiss Zoltán
  11. Technikai fejlődésünk története, 516. o.
  12. Rados, i. m., 317. o.
  13. a b Romsics, i. m., 143. o.
  14. https://www.octogon.hu/epiteszet/visszateres-a-fosodorba-malnai-historizalo-epiteszete-a-huszas-evektol-1932-ig/
  15. a b c d Sármány, i. m., 11. o.
  16. Rados, i. m., 281. o.
  17. Rados, i. m., 288. o.
  18. Barát, i. m. 214. o.
  19. Rados, i. m., 298. o.
  20. Barát, i. m. 213-214. o.
  21. https://mult-kor.hu/20100624_kulturpolitika_a_ket_vilaghaboru_kozott
  22. http://dkvk.hu/adatbazisok/dhsza/fabian-gaspar-es-az-alagi-szent-imre-plebaniatemplom/
  23. https://vilagunk-blog.blogspot.com/2018/09/bory-var.html
  24. https://www.origo.hu/tudomany/20180328-a-guinness-rekordok-konyvebe-is-bekerult-a-kulonleges-magyarorszagi-varkastely.html
  25. https://epiteszforum.hu/szi-133
  26. https://www.sipzrt.hu/projects/szabad-gyorgy-irodahaz/
  27. https://www.parlament.hu/-/januarban-adjak-at-a-szabad-gyorgy-irodahazat
  28. Bolla, i. m., 232. o.
  29. http://regi.reformatus.hu/mutat/85-eve-szentelte-fel-ravasz-laszlo-a-magyar-remenyseg-templomat/
  30. https://tudastar.mazsihisz.hu/hosok/

Egyéb hivatkozások

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés