Leander (növényfaj)
A leander vagy babérrózsa (Nerium oleander) a tárnicsvirágúak (Gentianales) rendjébe és a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó Nerium növénynemzetség egyetlen faja. Korábban több fajt is a nemzetségbe soroltak, de a korszerű rendszertanok szerint már csak a Nerium oleander faj tartozik bele.
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Nerium oleander L. | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leander témájú kategóriát. |
Rendszertani helyzete szerkesztés
A molekuláris genetikai vizsgálatok okozta forradalomban a Nerium nemzetség többi faját más taxonokba sorolták át. Így például:
- Nerium antidysentericum L., 1753 → Wrightia antidysenterica
- Nerium caudatum (L.) Lam., 1792 → Strophanthus caudatus
- Nerium coccineum Lodd., 1824 → Wrightia coccinea
- Nerium piscidium Roxb., 1824 → Melodinus monogynus
- Nerium salicinum Vahl, 1791 → Breonadia salicina stb.
Több más fajt (Nerium odoratum Lam., 1792 stb.) pedig beolvasztottak a közönséges leanderbe, így a nemzetséget ma már monotipikusnak tartják.
Származása, elterjedése szerkesztés
Széles vidéken honos, a Földközi-tenger medencéjétől a Közel-Keleten át egészen Indiáig. Kína déli részein is előfordul. Betelepítették számos, szubtrópusi éghajlatú területre, így Madeirára is, ahol a sziget déli partvidékén a tenger szintjétől 400 m-ig nő, főleg az utak mentén.
Megjelenése, felépítése szerkesztés
Fás szárú, mintegy 3 m magasra növő örökzöld cserje. Kemény, csupasz, bőrnemű, 10–15 cm hosszú, tojásdad, sötétzöld levelei hármasával nőnek a felálló ágakon.
Szimpla vagy dupla szirmú, színes virágai az ágak csúcsán nyílnak. Az öt sziromlevél az óramutató járásával egyező irányban csavarodott, ettől a virág kis kerékre emlékeztet. Színe lehet fehér, sárga és a rózsaszíntől a bordóig bármilyen árnyalatú. Illata „édeskés”, átható.
Életmódja, termőhelye szerkesztés
A szárazságot jól tűri, mivel mélyre nyúló gyökérzete eléri a talajvizet. A talaj iránt nem túl igényes, de az enyhén meszes, kissé kötött talajt kifejezetten meghálálja. (A nálunk kapható, tőzeg alapú virágföldek többnyire nem ilyen tulajdonságúak, inkább savanyú kémhatásúak.) Fagyérzékeny: szabadban csak ott marad meg, ahol nincsenek tartós téli fagyok. Eredeti termőhelyén, a Mediterráneumban főként az időszakos vízfolyások völgyében nő.
Júniustól szeptemberig virágzik. Magvai télre érnek be.
Felhasználása, szaporítása szerkesztés
Már az ókorban is dísznövénynek ültették; első ábrázolásait az i.e. 14. századból, Krétáról ismerjük. Magyarországon máig kedvelt. Szereti a napos, meleg helyet és a sok vizet. Fejlődési és virágzási időszakában hetente tápoldatozni kell, amiben a nitrogén, kálium és foszfor egyenlő mértékben kívánatos. Kifejezetten a virágzás megindításához-fokozásához a foszfortartalmat kell emelni. Fajtától függően 0 és −10 °C között már károsodnak, ezért a magyarországi éghajlaton télen csak fagymentes helyen tárolható. A legelőnyösebb +5 és +10 °C között teleltetni, melegebb helyen elszaporodnak az élősködők. Szükség esetén hűvös, sötét helyen is jól átvészeli a hideg időszakot. Ez alatt ritkábban szabad öntözni. Valamennyi fényt - többek szerint - ilyenkor is kell kapnia. Formája metszéssel könnyen alakítható. Lemetszett ágain néhány héten belül újra kihajt. Kényes a levéltetvek és atkák támadására, ezek ellen permetezni ajánlatos. Gombabetegségek is előfordulhatnak rajta.
A növényben található oleandrin nevű glükozidát megfelelő mennyiségben fejfájás, rosszullét ellen használják a gyógyászatban. A leander minden részében megtalálható a vegyület, mely itteni nagy koncentrációja miatt az emberi szervezetbe kerülve mérgezést, nagyobb dózisban halált okoz.
Szaporítása szerkesztés
Magról nagyon nehézkesen szaporítható, ezért célszerűbb hajtatni. A lemetszett, majd meleg, árnyékos helyen vízbe állított fás, félfás hajtások 1-2 hónap alatt gyökeret eresztenek.
A hajtásról való szaporítás előnye, hogy ugyanolyan lesz az új növény, mint amelyikről a hajtást vágtuk. A félfás ág jobb erre a célra, mert a teljesen fás ág nem biztos, hogy meggyökeresedik. Tegyük ezt a tavaszi visszametszéskor. Ajánlott akkora üveget választani, amiben a növény kivétele nélkül is lehet cserélni a vizet, amit érdemes 3 naponta megtenni.[1]
Képek szerkesztés
-
fája virágzáskor -
levele -
termése -
virága
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Leander gondozása, szaporítása novenytar.krp.hu (Hozzáférés: 2014. szeptember 20.)
Források szerkesztés
- Leander gondozása, szaporítása novenytar.krp.hu (Hozzáférés: 2014. szeptember 20.)
- Susanne Lipps: Madeira. A Botanical Melting Pot! Oliver Breda Verlag, Duisburg. p. . ISBN 3-938282-09-6
További információk szerkesztés
- Ezek a leander leggyakoribb betegségei
- Leander gondozása, metszése, öntözése
- Leander leírása, gondozása, teleltetése, növényvédelme. blog.hu. [2013. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 14.)
- Leander. (Hozzáférés: 2010. február 19.)
- A leander gondozása. G-Portál. (Hozzáférés: 2013. június 14.)
- Mediterrán hangulat a kertben: a leánder. gardening.ro, 2007. július 5. (Hozzáférés: 2010. február 19.)
