Neumann-sor

Neumann-sor alatt a

Neumann-sor alatt a

alakú sorokat értik, ahol T egy operátor. Ez a mértani sor általánosításának tekinthető.

Az ilyen sorokat Carl Neumann matematikusról nevezték el, aki 1877-ben használta fel a potenciálelméletben. A Neumann-sort használják a funkcionálanalízisben és hasznos korlátos operátorok spektrálanalízisénél is. A Fredholm-integrálegyenletek megoldásának alapját szolgáló Liouville-Neumann-sor is a Neumann-sorra alapul.

Tulajdonságok szerkesztés

Tegyük fel, hogy T egy korlátos operátor az X normált téren. Ha a Neumann-sor konvergens az operátornormában, akkor Id – T invertálható, és az inverz maga a sor összege:

 

A konvergencia garantált, ha X Banach-tér és |T| < 1 az operátornormában. Vannak viszont további eredmények is, amelyek gyengébb feltételek mellett is garantálják a konvergenciát. Például elég, ha   a   feltételt teljesíti. Ekkor

 

A lineáris operátorok invertálhatósága szerkesztés

Legyen V Banach-tér, például  , és   korlátos operátor, például az   négyzetes mátrixszal megadott lineáris leképezés. Tudjuk, hogy A minden   skálázási tényezőre felírható, mint

 , ahol  

Ha most van olyan skálázási tényező, hogy   az indukált operátornormában, akkor A invertálható, és inverze megadható a Neumann-sor felhasználásával:

 

Az invertálható operátorok halmazának nyíltsága szerkesztés

Legyenek   Banach-terek, és legyen   invertálható operátor. Ekkor minden más operátorra, T-re:

Ha S és T távolsága az operátornormában becsülhető úgy, hogy  , ahol 0 < q < 1, akkor T szintén invertálható, és inverzének operátornormája :: .
Bizonyítás: Felbontjuk T-t a következőképpen:
 
Alkalmazzuk a második tényezőre a Neumann-sort. A konvergenciát a
 
feltétel biztosítja.

Következik, hogy az invertálható operátorok halmaza nyílt az operátornormára vonatkozóan.

Bibliográfia szerkesztés

  • Werner, Dirk. Funktionalanalysis (német nyelven). Springer Verlag (2005). ISBN 3-540-43586-7