Nicolae Balotă

román esszéista, irodalomkritikus és történész

Nicolae Balotă (Kolozsvár, 1925. január 26.Nizza, Franciaország, 2014. augusztus 20.) román esszéista, irodalomkritikus és történész.

Nicolae Balotă
Született 1925. január 26.
Kolozsvár
Elhunyt 2014. augusztus 20. (89 évesen)
Nizza, Franciaország
Állampolgársága
Nemzetisége román
Foglalkozása író, irodalomkritikus, történész
Iskolái Babeș–Bolyai Tudományegyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolae Balotă témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Gheorghe Balotă, ügyvéd, és Adelina fia. A kolozsvári Gheorghe Barițiu líceumban járt középiskolába 1935-1940 között, 1941-től 1943-ig pedig a nagyszebeni Gheorghe Lazăr Líceumban. Bölcsészettudományi és filozófiai karon tanult a kolozsvári egyetemen 1947-ig. Ugyanott megszerezte a doktori címet világirodalomból és összehasonlító irodalomból. Ezután egyetemi tanársegéd lett az egyetem bölcsészettudományi és filozófiai karán (19461949), majd kutató a Román Akadémia kolozsvári részlegén (19501954). Még 1948-ban letartóztatták és elítélték a „felforgató anyagok terjesztéséért”, s csak 1949-ben szabadult, mikor állásából is elbocsátották. 5 év múlva, 1956 januárjában ismét letartóztatták a kommunizmust bíráló feljegyzése miatt. Ezt az iratot közösen írta Iuliu Maniu unokáival, Matei, Ioan és Elena Boilă-val. 7 év elzárás várt rá Jilava, Fogaras, Szamosújvár, Pitești, Dés börtöneiben, majd 2 év kényszerlakhely Lățești-en. Szabadulása után a nagyváradi Familia folyóirat szerkesztője lett, utána pedig a bukaresti George Călinescu Irodalomtörténeti és elméleti Intézetnél szerzett kutatói állást. 1974-ben a müncheni Wilhelm-Maximilian Egyetem felkérte őt tanárnak. 1981-ben Párizsban telepedett le tanárként a Tours-i François Rabelais és a Le Mans-i egyetemeknél. Eközben a Szabad Európa rádiónál is dolgozott. 1987-ben politikai menedékjogot igényelt és kapott Franciaországban. 1990-ben francia állampolgár lett.

Vissza-visszatért Romániába, hogy irodalom-komparatisztikát tanítson a kolozsvári, illetve a bukaresti egyetemen. 2003-ban a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen tiszteletbeli doktorrá nevezte ki („Doctor Honoris Causa”). Élete végén Nizzában élt. Felesége, a prózaíró Bianca Balotă, 2005-ben hunyt el.

Munkássága szerkesztés

Újságíróként debütált először a nagyszebeni România nouă folyóiratban 1944 szeptemberében, mint műkritikus 1945. január 1-jén a Nagyszebeni Irodalmi Kör folyóiratában. 1965-től kezd ismét publikálni folyóiratokban, miután kiengedték a börtönből. 1969-től számos kötete jelent meg, melyek nagy részét már elítélése előtt megírt vagy megtervezett. 1994-ben a Parisul e o carte című kötete, 1998-ban a Caietul albastru című kötete jelent meg, amely egy emlékiratszerű esszé és intim napló keveréke; nagy sikert aratott. Az Euphorion című kötetének második kiadásával (30 évvel az első kiadás után) ünnepelte 75. születésnapját 1999-ben.

Kiadott művei szerkesztés

  • Euphorion, 1969, újabb kiadás 1999-ben
  • Urmuz, 1970 , újabb kiadás 1997-ben
  • Despre pasiuni, 1971
  • Lupta cu absurdul, 1971, újabb kiadás 2000-ben; magyar nyelvű kiadás: Abszurd irodalom, Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1979 (ford. Zirkuli Péter) ISBN 963-280-759-6
  • De la Ion la Ioanide. Prozatori ai secolului XX, 1974, újabb kiadás 1997-ben
  • Introducere în opera lui Al. Phillipide, 1974, újabb kiadás 1999-ben
  • Iacob Burkhardt, un umanist modern, 1974
  • Universul prozei, 1976
  • Arte poetice ale secolului XX, 1976
  • Arta lecturii, 1978
  • Opera lui Tudor Arghezi, 1979, újabb kiadás 1997-ben
  • Scriitori maghiari din România, 1981; magyar nyelvű kiadás: Romániai magyar írók (1920–1980), Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2007 (ford. Vallasek Júlia) ISBN 978-973-599-290-3
  • Mapamond literar, 1983
  • Parisul e o carte, 1994
  • Calea, adevărul și viața. Meditații religioase, 1995, újabb kiadás 1999; magyar nyelvű kiadás: A láthatatlan képe, Kolozsvár, Koinónia, 2000 (ford. Vallasek Júlia) ISBN 973-8022-05-3 (a szerző Calea, adevărul și viața és Parisul e o carte című művei alapján)
  • Caietul albastru, 1998, újabb kiadás 2000-ben és 2007-ben
  • Eminescu - poet al inițierii în poezie, 2000
  • Literatura franceză de la Villon la zilele noastre, 2001, újabb kiadás 2008-ban
  • Literatura germană de la Sturm-und-Drang la zilele noastre, 2002, újabb kiadás 2007-ben
  • De la Homer la Joyce, esszék, 2007
  • Romániai magyar írók. 1920–1980. Írói arcképcsarnok; ford. Vallasek Júlia; Mentor, Marosvásárhely, 2007

Magyarul szerkesztés

  • Abszurd irodalom; ford. Zirkuli Péter; Gondolat, Bp., 1979
  • A láthatatlan képe; ford. Vallasek Júlia; Koinónia, Kolozsvár, 2000 (Sermo)
  • Romániai magyar írók. 1920–1980. Írói arcképcsarnok; ford. Vallasek Júlia; Mentor, Marosvásárhely, 2007

Díjai szerkesztés

  • Bogdan Petriceicu Hașdeu Díjat kapta a Román Akadémiától 1971-ben
  • A Romániai Írók Szövetségének díját nyerte el 1974-ben
  • 1999-ben a Nemzeti Díj érdemese az irodalomért

Irodalom szerkesztés

  • Dicționarul general al literaturii române, coordonator general Eugen Simion, A-B, București, Editura Univers Enciclopedic, 2004.
  • Dicţionarul scriitorilor români, Mircea Zaciu, Marian Papahagi, Aurel Sasu irányításával, 4 kötet, Editura Fundaţiei Culturale Române, 1995-2000

Jegyzetek szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nicolae Balotă című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások szerkesztés