Nikaiai Császárság

a Bizánci Birodalom utódállama a XIII. században
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. december 14. Sablon- vagy fájlváltoztatások várnak ellenőrzésre.

A Nikaiai Császárság a Bizánci Birodalom legnagyobb görögök által alapított utódállama volt a IV. keresztes hadjárat után. 12041261 között állt fenn, amíg Konstantinápoly visszafoglalásával újra létre nem jött a Bizánci Birodalom. A mai Törökország ázsiai, anatóliai részén terült el.

Nikaiai Császárság
Βασιλεία τῶν Ῥωμαίων
1204. április 13.1261. december 25.
A Nikaiai Császárság zászlaja
A Nikaiai Császárság zászlaja
1206-ban
1206-ban
Általános adatok
FővárosaNikaia
Hivatalos nyelvekgörög
Vallásortodox kereszténység
Kormányzat
Államformamonarchia
DinasztiaLaszkarisz-dinasztia
ElődállamUtódállam
 Bizánci BirodalomBizánci Birodalom 
A Wikimédia Commons tartalmaz Nikaiai Császárság témájú médiaállományokat.

Alapítás

szerkesztés

1204-ben a keresztes hadak elfoglalták Konstantinápolyt. V. Alexiosz császár elmenekült, és így tett III. Alexiosz veje, a kitartóan védekező Theodor Laszkarisz is. Székhelyét Nikaiában rendezte be, ahol 1206-ban az elmenekült pátriárka áldásával a nép császárrá kiáltotta ki.

A keresztesek által alapított Latin Császárság meglehetősen gyenge ellenőrzést gyakorolt a volt bizánci területek felett, ahol épp ezért görög utódállamok jöhettek létre (Nikaia mellett az Epiruszi Despotátus és a Trapezunti Császárság), melyek közül azonban Theodor és utódainak birodalma volt a legerősebb és a legjobb pozícióban ahhoz, hogy visszaszerezze a fővárost. Theodor nem azonnal arathatott sikert: 1204-ben Poemanenum és Bursa mellett vereséget szenvedett a latinoktól, ám kezére játszott a bolgárok megerősödése – Kaloján cár támadásai miatt I. Balduin seregét átvezényelték a Balkánra. A trapezunti támadókkal már sikeresen megbirkózott a nikaiai hadsereg.

Az elkövetkező években több szövetség és fegyverszünet köttetett és töretett meg mindegyik résztvevő részéről a latinok, görögök, szeldzsukok és bolgárok küzdelmében. Theodor a trónigényét többféleképpen is próbálta megerősíteni: új konstantinápolyi pátriárkát nevezett ki, és 1219-ben elvette Flandriai Jolánta lányát, ám 1222-ben elhunyt, és veje, Dukász János lett a császár.

Terjeszkedés

szerkesztés

1224-ben a latin Thesszalonikéi Királyságot elfoglalta I. Theodor epiruszi despota, ám 1230-ban megsemmisítő vereséget szenvedett a bolgároktól. Trapezunt sohasem képviselt jelentős katonai erőt, így Nikaia maradt az egyetlen valamirevaló bizánci utódállam. III. János terjeszkedett az Égei-tenger térségében, és 1235-ben lepaktált II. Iván bolgár cárral, és beleegyezett, hogy az kiterjessze hatalmát Thesszaloníkire és Epiruszra. 1242-ben mongol támadás érte a Nikaiai Császárság keleti szomszédját, az Ikóniumi Szultánságot, mely nekik köszönhetően megszűnt fenyegetésnek lenni az eredetileg szintén betöréstől tartó III. János birodalmára nézve.

1245-ben János szövetkezett a Német-Római Birodalommal, és elvette II. Frigyes császár leányát, Konstancia Annát. Közben birodalma egyre erősödött: 1248-ra leszámolt a bolgárokkal, és körbevette a Latin Császárságot, melytől élete végéig (1254) mind több területet hódított el.

II. Theodor idején a bolgárok fellázadtak Thrákiában, ám a császár leverte őket. Az Epiruszi Despotátus is szövetkezett az Akháj Fejedelemséggel, illetve a Szicíliai Királysággal, immár nyíltan nikaiai-ellenes éllel. Az összecsapásra azonban már az ifjú IV. János uralkodása (és Palaiologosz Mihály régenssége) alatt került sor. Az 1259-es pelagóniai csatában legyőzték az ellenük küldött szövetséges erőket.

Konstantinápoly visszafoglalása

szerkesztés

1260-ban Mihály megkezdte Konstantinápoly ostromát, mellyel már III. János is hiába próbálkozott. A velenceiek által támogatott Latin Császárság ellen szövetkezett Genovával. Tábornoka, Alexiosz Sztratégopoulosz hónapokon keresztül tanulmányozta a várost az ostromra készülve, majd 1261 júliusában, mikor a latin haderő jelentős része a városon kívül harcolt, meggyőzte az őrséget, hogy nyissa meg a kapukat a görögök előtt. A városba érve porig égették a velencei negyedet.

VIII. Mihályt hamarosan elismerték császárnak, ezzel ismét létrejött a Bizánci Birodalom. A lakosság mindvégig a Nikaiai Császárságot tekintette a jogfolytonosságot garantáló államnak, noha a Trapezunti Császárságban szintén az Angelosz-császárok rokonai uralkodtak. Az új bizánci uralkodók a végig fennmaradó keresztes és görög utódállamokkal, illetve a hamarosan jelentkező oszmán török fenyegetéssel is kénytelenek voltak szembenézni.

Nikaiai császárok

szerkesztés