Nils Landgren

svéd harsonás, énekes
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 31.

Nils Landgren, (Degerfors, 1956. február 15. –) svéd harsonás, énekes.

Nils Landgren
Kulturarena, Jéna, 2014.
Kulturarena, Jéna, 2014.
Életrajzi adatok
Született1956. február 15. (68 éves)[1][2]
Degerfors
Pályafutás
Műfajok
Híres dalI will Survive
Hangszer
Díjak
  • honorary doctor at Karlstad University (2008)
  • Litteris et Artibus
Tevékenység
KiadókACT

Nils Landgren weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nils Landgren témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

Nils Landgren a svédországi Degerforsban született. 1972 és 1978 között klasszikus harsonázást tanult a Karlstad University-n, majd az Arvika Egyetemen folytatta tanulmányait. Miután megismerkedett a svéd folk-dzsessz úttörőjével, Bengt-Arne Wallin trombitás-kürtössel és Eje Thelin harsonással. Meggyőzték, hogy a szigorúan klasszikus tanulmányai után térjen át az improvizációra.

Érettségi után Landgren Stockholmba költözött, hogy profi harsonásként dolgozzon. Turnézni kezdett Björn Skifs svéd popsztárral. Skifs zenekara a „Blue Swede a Hooked on a Feeling” című dallal az Egyesült Államok popslágerlistáinak első számú slágerét adta ki.

1981-ben Thad Jones meghívta Landgrent, hogy csatlakozzon a „Ball of Fire” nevű big bandbe vezető harsonásnak.

Landgren számos műfajt művelt: dzsessz, rock, soul, hip hop, big band. Saját becslése szerint legalább 500 albumon közreműködött olyan együttesekben, mint például az ABBA, a The Crusaders, Eddie Harris, Bernard Purdie, Wyclef Jean és Herbie Hancock zenekara.

1983-ban kiadta debütáló albumát „Planet Rock” címmel. Ezt követte a Streetfighter (1984), a You're My Number One (1985), a Miles from Duke (1987) Bengt-Arne Wallinnal, a Second Chapter 1 (1987), a Two Chapter 2 és a Follow Your Heart (1989).

1992-ben voltak a Nils Landgren egység első fellépései. A Skandinávián túlmutató áttörése 1994-ben a németországi Salzauban volt a Jazz Baltica Fesztiválon. zenekara ezután a Nils Landgren Funk Unit lett. 2007 szeptemberében Landgren Funk Unit nevű zenekarával nyitotta meg a „Jazz It Up Shanghai Jazz Fesztivált”, és egy funk jazz show-t adott elő a Shanghai Conservatory of Music He Luting koncerttermében.

1985-87 között Landgren színészként, énekesként, harsonásként és táncosként lépett fel több mint 360 előadásban a SKÅL-ben, az év svéd színművében. Több tévéfilmben is szerepelt.

  • 1987: Chapter Two "1"
  • 1989: Chapter Two "2"
  • 1990: Follow Your Heart
  • 1992: Red Horn
  • 1994: Live in Stockholm
  • 1996: Paint it Blue
  • 1996: Gotland
  • 1998: Swedish Folk Modern & Esbjörn Svensson
  • 1998: Live in Montreux
  • 1999: 5000 Miles
  • 1999: Ballads
  • 2001: Layers of Light & Esbjörn Svensson
  • 2001: Fonk da World
  • 2002: Sentimental Journey
  • 2003: I Will Wait For You & Rigmor Gustafsson
  • 2004: Funky ABBA
  • 2005: Creole Love Call & Joe Sample
  • 2006: Christmas With My Friends
  • 2007: License to & úFunk Unit
  • 2010: Funk for Life & Funk Unit
  • 1997: German Jazz Award for Paint It Blue
  • 2008: honorary doctor at Karlstad University
  • 2002: Tore Ehrling Prize, Swedish Society of Popular Composers
  • 2012: Nils Landgren receives Sir George Martin Music Award
  • 2019: Order of Merit of the Federal Republic of Germany
  • Litteris et Artibus [3]
  1. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Svéd királyi érem, amelyet 1853-ban XV. Károly svéd király alapított, (akkor koronaherceg). Olyan embereknek ítélik oda, akik jelentős mértékben hozzájárultak a kultúrához, különösen a zenéhez, a drámai művészethez és az irodalomhoz.

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Nils Landgren című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.