Nino Manfredi

olasz színész, forgatókönyvíró, filmrendező, 1921–2004

Nino Manfredi (Saturnino Manfredi, Castro dei Volsci, Frosinone megye, Lazio, 1921. március 22.Róma, 2004. június 4.) olasz színész, filmrendező.

Nino Manfredi
1990-ben
1990-ben
SzületettSaturnino Manfredi
1921. március 22.[1][2][3][4][5]
Castro dei Volsci
Elhunyt2004. június 4. (83 évesen)[6][1][2][3][4]
Róma[7]
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 2004. június 4.)
  • olasz (1921. március 22. – 1946. június 18.)
Nemzetiségeolasz
HázastársaErminia Ferrari (1955. július 14. – 2004. június 4.)
Gyermekei
  • Luca Manfredi
  • Roberta Manfredi
Foglalkozása
TisztségeUNICEF jószolgálati nagykövet
Iskolái
Kitüntetései
  • David di Donatello for Best Actor
  • David di Donatello for Best Script
  • David di Donatello-díj teljes életműért
  • Flaiano Prize
  • Nastro d'Argento for Best Actor
  • Nastro d'Argento for Best Screenplay
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja[8][9]
  • David di Donatello-díj (1969)[8][9]
Halál okaagyi érkatasztrófa
SírhelyeCampo Verano
Színészi pályafutása
Aktív évek1949 – 2004
Tevékenységszínész, rendező
Díjai
David di Donatello-díj (1970, 1971, 1974, 1976, 1978)

A Wikimédia Commons tartalmaz Nino Manfredi témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
 
Az Úr esztendejében című filmben (1969)

A római La Sapienza Egyetem Jogtudományi karán végzett, 1944-ben, majd 1947-ig a Római Színművészeti Főiskola hallgatója volt.

Már húszévesen Rómában amatőr színész, 1948-tól a milánói Piccolo Teatro tagja, 1949-től filmezett. 1952-től szinkronszínészként is dolgozott, tévéshow-kban szerepelt. Énekesként 1963 és 1991 között szerepelt. 1982-ben és '83-ban, vendégként nagy sikerrel fellépett a Sanremói Dalfesztiválon, majd később a Broadway-n is. 1960-ban Dino De Laurentiis cége szerződtette. 1961-től rendezett is.

Az 1970-es években olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Dino Risi és Ettore Scola. Szerepelt az Ölj meg, csak csókolj! (1968) és Az Úr esztendejében (1969) című filmekben. 1991-ben Magyarországon II. Endrét alakította a Julianus barát című Koltay Gábor rendezte tévéfilmben. 2003-ban szívinfarktuson esett át, amely után hol jobban, hol rosszabbul volt. Emiatt a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon életműdíját a felesége vette át helyette.

2004. június 4-én agyvérzésben hunyt el, Rómában.

Magánélete

szerkesztés

1955-ben feleségül vette Erminia Ferrarát, akinek tőle három gyermeke született: Roberta, Luca (akik szintén a filmszakmában dolgoznak) és Giovanna. A negyedik, ismét leány, Tonina édesanyja a fiatal bolgár Szvetlana Bogdanova, akit szófiai forgatásán ismert meg.

Ismertebb filmjei

szerkesztés

Énekesi karrierje

szerkesztés

Nagyon aktív volt a rádiózás minden ágában is. Díszvendégként sikerrel mutatkozott be énekesként is: 1970-ben a Tanto pe' cantà című (1932-es), klasszikus Ettore Petrolini-dallal a slágerlisták élére került. Később sikereket ért el a Me pizzica... me mozzica (a Per grazia ricevuta c. filmje betétdala), a Tarzan lo fa (1978), a La pennichella (1980), a La frittata (a Sanremói Dalfesztiválon, 1982-ben énekelte), a Canzone pulita, amit már a Festival díszvendégeként, 1983-ban adott elő, 50 fős gyermekkórus kíséretében. Abban az évben a Che bello sta' con te, pedig a Questo e quello című Sergio Corbucci-film végstáblistája alatt hallatszott.

További információk

szerkesztés