A Noah a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a direkt termő szőlőkhöz tartozó, borból a leggyengébb minőséget adó, erős labruska (róka) mellékízű szőlőfajta. Az Amerikában honos Vitis labrusca és Vitis riparia ősöktől származó Hartford[1] és Taylor fajtákból 1896-ban Otto Wasserzicher állította elő.

Noah
direkt termő
Egyéb neveiBelo Otelo, Charvat, Tatar Rizling
EredetUSA
Nemesítő neveOtto Wasserzicher
Nemesítés éve1896
Hazai elterjedtségecsak kiskertekben, étkezési szőlőként termesztik
Általános elterjedtségeUSA, Franciaország, Románia, Horvátország, Ausztria és Olaszország
Fürt leírásaközépnagy, tömött
Érési időszakszeptember vége, október eleje
MegjegyzésekKiszorul a termesztésből.

Előfordulása szerkesztés

Jelentős nemzetközi termőterületei USA, Franciaország, Románia, Horvátország, Olaszország és Ausztria szőlő- és bortermelő vidékein fekszenek, de az európai termőterületekről fokozatosan kiszorul. Magyarországon régebben a Nyugat-Dunántúlon és Heves megyében termesztették. Telepítése, pótlásra való felhasználása évtizedek óta tilos, a jelenlegi Bortörvény rendelkezése alapján tőkéit 2000 végéig ki kellett vágni.

Hasonnevei: Belo Otelo, Charvat, Flaga Alba, Fraga, Noa, Noé, Noka, Noha, Nova, Nove, Otelo Belo, Tatar Rizling.


Jellemzői szerkesztés

Tőkéje erős növekedésű, bőtermő. Levele durva szövetű. Fürtje közepesen nagy, tömött; bogyói közepesek, gömbölyűek, világos, sárgászöldek nyálkás húsúak, könnyedén peregnek, erős labruska ízűek. Szeptember második felében, október elején érik. Fagytűrő, gombabetegségeknek ellenáll.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 244. oldal; ISBN 963-230-442-X
  • Borlexikon [1]
  • Pierre Galet: Dictionnaire encyclopédique des cépages Hachette Livre, 1. Auflage 2000 ISBN 2-01-236331-8

További információk szerkesztés