Nonaka Kingo

japán származású mexikói orvos, fényképész

Nonaka Kingo (japánul: 野中金吾, spanyol nevén: José Genaro Kingo Nonaka; Fukuoka prefektúra, 1889. december 2.Mexikóváros, 1977. október 8.) japán származású mexikói orvos, búvár, fényképész, a mexikói forradalom szereplője, később Tijuana városának dokumentarista fényképésze volt.

Nonaka Kingo
Kingo Nonaka.jpg
Született 野中金吾
1889. december 2.
Fukuoka prefektúra
Elhunyt 1977. október 8. (87 évesen)
Mexikóváros
Nemeférfi
Állampolgársága mexikói
Nemzetisége japán
Foglalkozása katonai orvos, fényképész
Sírhely Panteón Jardín (Mexikóváros)

ÉleteSzerkesztés

Fukuoka prefektúrában született, fiatalon földműveléssel és búvárkodással, gyöngyhalászattal[1] foglalkozott. 17 évesen Mexikóba vándorolt ki bátyjának és egy nagybátyjának társaságában; utóbbi egy chiapasi kávéültetvényen élt. Ő maga is foglalkozott egy ideig kávétermesztéssel Oaxaca államban,[1] majd elindult északra. Hamarosan eljutott Ciudad Juárezbe, ahol egy Bibiana Cardón nevű nő fogadta be, aki gondoskodott az oktatásáról, és a José Genaro néven történő megkereszteléséről is. Egy közeli kórhában betegápolást tanult, majd engedélyt szerzett a Mexikóban való dolgozásra is.[2]

1911 márciusában, amikor már néhány hónapja zajlott a mexikói forradalom, Casas Grandesben vakációzott, igen közel ahhoz a helyhez, ahonnan a forradalom kirobbantója, Francisco Ignacio Madero támadást tervezett Agustín Valdés ezredes csapatai ellen. A támadás azonban Maderóék vereségével végződött, sőt, maga Madero is megsérült a harcokban az egyik karján. Nonaka egészségügyi szakértelme miatt ekkor már nagy becsben állt a környéken, ezért őt hívták, hogy vegye kezelésbe a vezér sérülését. Ez után az eset után csatlakozott is a maderisták táborához, mint ápoló. 1913 és 1916 között Pancho Villa egészségügyi zászlóaljában szolgált, ennek kötelékében pedig hadműveleteket kísérve végigjárta az északi országrész számos vidékét, részt vett a chihuahuai, a bermejillói, a San Pedro de las Colonias-i és paredóni harcokban, az ojinagai csatában, az 1914-es[3] torreóni csatában és zacatecas bevételében csakúgy, mint több harcban a Bajío vidéken.[1] Ezen évek során számos anekdota született vele és például Villával kapcsolatban: ezeket később fia, Genaro Nonaka gyűjtötte össze Kingo Nonaka, Andanzas Revolucionarias („Nonaka Kingo, forradalmi sorsok”) című könyvében.[2]

Nonaka összesen 14 hadműveletben vett részt a forradalom során, ebből 2 a maderista, 12 a villista korszakra esik. Ő volt az is, aki búvártudását felhasználva 1915-ben felhozta a Guzmán-tó mélyéről az egyik villista forradalmár vezér, Rodolfo Fierro holttestét.[1] Tevékenységének köszönhetően az Északi Hadosztály egészségügyi zászlóaljának kapitányává nevezték ki.[2]

1915-ben azonban elhagyta a forradalmi csapatokat, és visszatért Ciudad Juárezbe, ahol egy civil kórházban folytatta a munkát. Itt ismerte meg Petra García Ortega ápolónőt, akivel házasságot kötött, és akitől később öt gyermeke született: María, Uriel, Virginia, José és Genaro. 1919-ben felmondott a kórházban, 1921-ben pedig Alsó-Kaliforniába költözött. Élt Mexicaliban és Ensenadában is, de végül családjával Tijuanában telepedett le, ahol a helyi rendőrséghez csatlakozott. Graflex típusú fényképezőgépét használva a fényképészet felé fordult, és a városi elöljárók megbízásából bűnözőkről és fogvatartottakról készített felvételeket. Mindeközben, hogy tudását tökéletesítse, a chicagói Alkalmazott Tudományok Intézetének levelező tanfolyamát végezte el fényképészet, daktiloszkópia, kriminológia és grafológia szakán: 1933-ban diplomát is szerzett.[2]

Nem csak a rendőrség számára készített fényképeket, hanem az 1920-as évektől kezdve egészen az 1940-es évek elejéig számos dokumentumértékű felvételt készített Tijuana mindennapi életéről, beleértve a sport- és kulturális rendezvényeket is: ezeken végigkövethető, hogyan vált az évek során Tijuana kistelepülésből nagyvárossá. Ezen tevékenységének köszönhetően ráragadt a „tijuanai Casasola” megnevezés is. 1923-ban ő nyitotta meg a város első fényképészstúdióját, a La Modernát (a 2. utca és a B jelű út (a mai Alkotmány út) sarkán), majd később egy másikat is, az Estudio Nonakát (a 6. utcában). 1924-ben kapta meg a Plutarco Elías Calles elnök aláírásával ellátott, mexikói állampolgárságát elismerő dokumentumot.[1] Élete során készült rengeteg fényképe közül több mint 300-at a tijuanai levéltárnak és a Tijuanai Történelmi Társaságnak adományozott.[2]

A második világháború okozta feszültségek miatt Lázaro Cárdenas elnök rendeletére 1942-ben Nonakának, csakúgy, mint számos más, az északnyugati országrészben élő japán származású embernek, Mexikóvárosba kellett költöznie. Itt Ignacio Chávez Sánchezhez és társaihoz csatlakozva részt vett a Nemzeti Kardiológiai Intézet megalapításában. 1967-ben Gustavo Díaz Ordaz elnök elismerte, mint forradalmi veteránt, és ezen év szeptember 6-án az elnök jelenlétében Marcelino García Barragán védelmi miniszter kitüntetést is adományozott neki.[2][1]

Bár élete vége felé Monterreyben is élt,[3] 1977-ben Mexikóvárosban hunyt el. A Panteón Jardínban temették el.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f José Juan de Ávila: Un samurái en la Revolución Mexicana (spanyol nyelven). El Universal, 2015. május 16. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  2. a b c d e f g Cristopher Garnica: Kingo Nonaka, el samurai que curó a Francisco I. Madero en la revolución mexicana (spanyol nyelven). MXCity. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  3. a b Mónica Maristain: ¿Un japonés en la Revolución Mexicana? La historia de Kingo Nonaka (spanyol nyelven). Sin Embargo, 2015. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 30.)