Nordhinderbanki ütközet

A nordhinderbanki ütközet egy kisebb összecsapás volt 1915. május 1-én egy brit romboló-flottilla által támogatott felfegyverzett halászhajóraj és két német torpedónaszád között az első világháború során az Északi-tengeren. A két német torpedónaszádot mentőakcióra küldték ki és ennek során futottak bele az őrjáratozó gőzhajókba, melyekkel harcba keveredtek. A gőzösök segítségére érkező brit rombolók elsüllyesztették a német hajókat.

Nordhinderbanki ütközet
HMS "Leonidas"
HMS "Leonidas"

Konfliktus Első világháború
Időpont 1915. május 1.
Helyszín Északi-tenger, Nordhinder-pad
Eredmény brit győzelem
Szemben álló felek
Flag of the United Kingdom (3-5).svg Egyesült Királyság
Naval Ensign of the United Kingdom.svg Royal Navy
Flag of the German Empire.svg Német Birodalom
War Ensign of Germany (1903-1918).svg Kaiserliche Marine
Parancsnokok
Naval Ensign of the United Kingdom.svg James Domville †
War Ensign of Germany (1903-1918).svg Hermann Schoemann †
Szemben álló erők
4 romboló
4 gőzhajó
2 torpedónaszád[1]
Veszteségek
1 gőzös
1 sérült gőzös
16 halott
2 torpedónaszád

13 halott
46 hadifogoly[2]
é. sz. 56°, k. h. 3°Koordináták: é. sz. 56°, k. h. 3°

ElőzményekSzerkesztés

A 7. romboló-félflottilla texeli ütközetben való elveszítése után a németek ódzkodtak offenzív hadműveletek végrehajtásától a flamand partok térségében.[3] Ennek ellenére Ludwig von Schröder, a Flandriai Haditengerészeti Hadtest (Marinekorps Flandern) parancsnoka tengeralattjárók és rombolók áthelyezését kérte, melyekből hónapok múlva többet is a rendelkezésére bocsátottak.[4] Bár a kis torpedónaszádok fegyverzete és vízkiszorítása jóval kisebb volt annál, mint amit Schröder várt volna, megérkezésük után egyből bevetették őket. A beérkezett 15 darab A osztályú torpedónaszádból megalakította a Flandria Torpedónaszád-Flottillát (Torpedoboot-Flottille Flandern) Hermann Schoemann korvettkapitány vezetésével.[5]

Három nappal később, 1915. május 1-én két német felderítő hidroplán négy gőzöst észlelt a Nordhinder-padnál. Az egyik repülőgépnek kényszerleszállást kellett végeznie a tengeren és kimentésükre valamint a gőzösök megsemmisítésére Schoemannt küldték ki az A 2 és A 6 (Hilger Senden sorhajóhadnagy) jelű torpedónaszádokkal.[5] Ugyanekkor a Temze torkolatánál a Galloper világítóhajó előtt járőröző Recruit rombolót elsüllyesztette az UB 6 jelű tengeralattjáró. A torpedó a rombolót kettétörte és személyzetéből 39 fő életét veszítette. Vele tartó testvérhajója, a Brazen, valamint a felderítőgép által korábban észlelt négy felfegyverzett gőzös a támadó tengeralattjáró felkutatására indult.[6] Az A 2 és az A 6 16:00-kor találkoztak össze a felfegyverzett gőzösökkel a Nordhinder-padnál. A Columbia, Barbados (zászlóshajó), Chirsit és Miura gőzösök James Domville hadnagy parancsnoksága alatt álltak. A gőzösök mindegyike egy 47 mm-es ágyúval rendelkezett, míg a német naszádok 1-1 8,8 cm-es ágyúval és 2-2 torpedóvetőcsővel rendelkeztek.[7]

Az ütközetSzerkesztés

 
A-I típusú torpedónaszád (az A 12 a háború után már belga szolgálatban)

Amint Schoemann naszádjai megpillantották a gőzösöket, tüzet nyitottak rájuk, Domville pedig felvette az erősebb ellenféllel a harcot. Az A2 és az A6 torpedókat lőtt ki a brit hajókra, de a négy torpedóból csak egy talált célba, mely elsüllyesztette a Columbiát. A Barbados nekirohant az A 6-nak és oly mértékben megrongálta, hogy a németek a visszavonulás mellett döntöttek, de még előtte egy hadnagyot és két matrózt kimentettek a Columbia legénységéből.[8] A harcok során Domville is elesett.

A gőzösök riadóztatták a Harwichban állomásozó erőket (Harwich Force) és a megsegítésükre négy Laforey-osztályú rombolót küldtek ki (Laforey, Lawford, Leonidas, Lark). A brit rombolók röviddel a helyszínre érkezésük után észlelték a német hajókat. A jelentős hátrányba került torpedónaszádok a flamand partok irányába igyekeztek menekülni nyomukban a britekkel.[9] Amint beérték őket, egy közel egyórás tűzpárbaj vette kezdetét, melynek végére a két német torpedónaszád elsüllyedt. Számos német tengerész, köztük a flandriai flottilla parancsnoka odaveszett a harcban. A brit rombolóknak nem volt emberveszteségük.[5]

VeszteségekSzerkesztés

A britek a Columbiát elveszítették, a Barbados pedig megrongálódott. A Columbia legénységéből 16 fő veszítette életét, csak egy matrózt sikerült élve kimenteni a harc elültével. A németek elveszítették az A 2 és A 6 torpedónaszádokat. Veszteségük 13 halott (köztük Schoemann korvettkapitány) valamint 46 fogságba esett tengerész volt.[5][7] A Columbia kimentett három brit tengerészét, mint kiderült az egyik torpedónaszád alsófedélzetén zárták el és a hajó elsüllyedésekor veszítették életüket. A fogságba esett német tengerészek állítása szerint nem volt már elég idejük a szabadon engedésükre és ők maguk is alig tudtak megmenekülni a süllyedő hajóról.[8]

KövetkezményekSzerkesztés

A torpedónaszádok elveszítése nagy hatással volt a Flandriában állomásozó német haditengerészeti egységek moráljára, mivel a két új egységet röviddel előtte bocsátották rendelkezésükre. A nordhinderbanki akció felhívta a német haditengerészet főparancsnokságának figyelmét arra, hogy a Flandriába áthelyezett flottilla nemhogy a La Manche hajóforgalmának zavarásához, de még a számára kijelölt partszakasz védelméhez szükséges erőkkel sem rendelkezett. Hasonló veszteségek után az A-osztályú torpedónaszádokat már csak partvédelmi feladatokkal láttak el és tartalékba helyezték őket, miután Schröder kérésére nagyobb és erősebb fegyverzetű torpedónaszádokat (rombolókat) helyeztek át a flandriai flottillához az erőegyensúly helyreállítására a térségben.[10]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Halsey, 1920, 16. o.
  2. Gröner 1990 161. o.
  3. Karau 2003 44. o.
  4. Karau 2003 48. o.
  5. a b c d Karau 2003 53. o.
  6. Corbett 1921 401. o.
  7. a b Gröner, 1990, 161. o.
  8. a b Hurd 1921 442. o.
  9. Corbett 1921 402. o.
  10. Karau 2003 55. o.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle off Noordhinder Bank című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

IrodalomSzerkesztés

  • Corbett, J. S.. Naval Operations, 2nd, History of the Great War based on Official Documents by Direction of the Historical Section of the Committee of Imperial Defence, London: Longmans (2009). ISBN 1-84342-490-8. Hozzáférés ideje: 2016. január 20. 
  • Karau, Mark. Wielding the Dagger. Westport, CT: Praeger (2003). ISBN 0-313-32475-1 
  • Gröner, Erich. German Warships 1815–1945: Major Surface Vessels. Annapolis, MD: Naval Institute Press (1990). ISBN 0-87021-790-9 
  • Hurd, Sir Archibald. The Merchant Navy. New York: Longmans, Green & Co. (1921). OCLC 669059002. Hozzáférés ideje: 2016. január 22.