Novocserkasszk (oroszul: Новочеркасск) város Oroszországban a Rosztovi területen. Történelmi város, a doni kozákok területének fővárosa és érseki székhely az Ak-szaj (a Don egyik ága) és a Tuszlov folyó alkotta félszigeten, a Moszkva–Rosztov-vasútvonal mellett helyezkedik el.

Novocserkasszk (Новочеркасск)
A Mennybemenetel-székesegyház és Jermak Tyimofejevics emlékműve a városban.
A Mennybemenetel-székesegyház és Jermak Tyimofejevics emlékműve a városban.
Novocserkasszk címere
Novocserkasszk címere
Novocserkasszk zászlaja
Novocserkasszk zászlaja
egyéb neve(i): Don menti Rosztov
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyRosztovi terület
Alapítás éve1805
PolgármesterAnatolij Ivanovics Kondratyenko[1]
Irányítószám346400–346499
Körzethívószám8635
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség160 529 fő (2024. jan. 1.)[2]
Földrajzi adatok
IdőzónaMSK (UTC+3)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 25′ 20″, k. h. 40° 05′ 38″47.422222°N 40.093889°EKoordináták: é. sz. 47° 25′ 20″, k. h. 40° 05′ 38″47.422222°N 40.093889°E
Novocserkasszk (Rosztovi terület)
Novocserkasszk
Novocserkasszk
Pozíció a Rosztovi terület térképén
Novocserkasszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Novocserkasszk témájú médiaállományokat.

Lakossága: 168 746 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[3]

Története

szerkesztés

A várost Matvej Ivanovics Platov orosz tábornok, a doni kozákok atamánja alapította 1805-ben. Novocserkasszk városát a doni kozákok fővárosaként mostani helyére a Don jobb partjáról az úgynevezett Sztarocserkasszk (oroszul: Старочерка́сская – fordítás: Ócserkasszk) településről 1805-ben telepítették át. A távolság a két település között negyven kilométer, de az új város egy hegyre épült, így védhetőbb volt és az árvizek is elkerülték.[4]

Az oroszországi polgárháború alatt a város és a környező terület az ellenforradalmi kozák vezető Alekszej Makszimovics Kalegyin atamán parancsnoksága alatt állt. A Vörös Hadsereg 1920 január 7-én kiszorította a fehéreket a városból.[5]

A második világháborúban a német hadsereg 1942. július 24-én elfoglalta a várost és egészen 1943. február 13-ig tartotta megszállva. A harcok elcsendesedése után hadifogolytábort és kórházat is létesítettek itt. A hadifogoly-temetőben 1945. szeptemberétől elsősorban az 5351. sz. tábori kórházban elhunyt hadifoglyokból eltemettek 843 főt, köztük 92 fő magyar hadifogolyt is. Ebben a temetőben 1945. szeptemberétől egészen 1949. májusáig folytak temetések.[6]

A városban 1962. június 2-án a Szovjet Hadsereg kijelölt alakulatai az áremelkedések és a nehéz munkakörülmények miatt tüntető tömegbe lőttek és ezáltal többeket lemészároltak vagy megsebesítettek.[7]

A városban több ipari létesítmény, így a Novocserkasszki Villamosmozdonygyár működik. Hagyományosan vallási központ is, mivel az ortodox egyháznak érseki székhelye működik az itt felépített Mennybemenetel-székesegyházban, amely a második patriarkális bazilika Oroszországban a moszkvai Uszpenszkij-székesegyház után, és egyike a világ legnagyobb ortodox templomainak. A környék mezőgazdaságára a szőlőtermelés, gabona-, bor- és fakereskedés a jellemző. A város nevezetes épületei még az 1904-ben épített székesegyház mellett álló Matvej Ivanovics Platov és a Jermak Tyimofejevics tiszteletére épített emlékművek.[8][9]

Testvérvárosok

szerkesztés
  1. Кондратенко Анатолий Иванович (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2011. április 4.)
  2. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2024 года (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 25.
  3. A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
  4. г.Новочеркасск (Ростовская область) (orosz nyelven). heraldicum.ru. (Hozzáférés: 2011. április 3.)
  5. Алексей Максимович Каледин (orosz nyelven). hrono.ru. (Hozzáférés: 2011. április 3.)
  6. Oroszországi felújított lágertemetők adatai – Rosztov terület (magyar nyelven). haboruskeresoszolgalat.hu. (Hozzáférés: 2011. április 4.)
  7. Jevgenyij Latyij és Vlagyiszlav Romanov. A Likvidálás Művészete. Belvárosi Könyvkiadó, 85-102. o. (1998). ISBN 963-7675-94-9 
  8. Novocserkasszk (magyar nyelven). Kislexikon. (Hozzáférés: 2011. április 4.) [Tiltott forrás?]
  9. Novocserkasszki Villamosmozdonygyár weboldala (orosz és angol nyelven). nevz.com. [2011. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 3.)

További információk

szerkesztés