Nyár nélküli év
A nyár nélküli év 1816-ra utal, midőn szokatlan klíma-rendellenességek miatt a hőmérséklet a bolygón 0,4–0,7 °C-kal (0,7–1 °F) csökkent.[1] Európában ez volt a leghidegebb nyár 1766 és 2000 között.[2] Az északi félgömbön jelentős élelmiszerhiány lépett föl a hőmérsékletváltozás és annak következményei miatt.[3]
| Nyár nélküli év | |
 | |
| Adatok | |
| Dátum | 1816 |
| A katasztrófa oka | A Tambora 1815-ös kitörés |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nyár nélküli év témájú médiaállományokat. | |
Legvalószínűbb okozója a vulkanikus tél volt, ami a Holland Kelet-Indiában (ma Indonézia) található Tambora 1815-ös kitörése miatt alakult ki. Eme kitörés a legnagyobb volt a megelőző legalább 1300 évben, az 536-os vulkanikus telet okozó kitörés óta. Okozója valószínűleg a Mayon tűzhányó 1814-es aktivitása volt.
Következmények kontinensenként szerkesztés
A nyár nélküli év mezőgazdasági katasztrófa volt. John D. Post „a Nyugat utolsó nagy túlélési krízisének” nevezte.[4][5] Legnagyobb hatással Új-Angliára (USA), Kanada keleti partjára és Nyugat-Európa egyes részeire volt.[6]
Ázsia szerkesztés
A kitörés következtében Kínában éhínség következett be. Az áradások elpusztították a megmaradt termények túlnyomó részét. A monszunidőszak megszakadt, a Jangce-völgyet elárasztotta több árvíz is. Suangcsengben (ma Hejlungcsiang tartomány) az élelmiszerhiány miatt a hadseregből nagy számban dezertáltak a katonák. Csianghsziban és Anhujban is havazott a nyáron, míg Tajvanon, ahol trópusi éghajlat van, szintén esett hó, s Changhua városában is fagyott.[7]
Indiában a kitörés miatt elcsúszott a monszunidőszak kezdete, ami a Gangesz-parti területeken elősegítette a kolera terjedését. A betegség Moszkvát is elérte a vulkanikus tél következtében.
Japánban, ahol sokkal óvatosabbak voltak az 1782–1788-as ínség idejének következtében, a hideg ugyan kárt tett a terményekben, de a népességet nem érintette a hosszabb tél.[8]
Napjainkban már elfogadott tény, hogy a vulkanikus tél a Tambora 1815-ös kitörése miatt történt.[9][10] A vulkánkitörési indexen 7-es értékelést kapott és legalább 100 km3 törmeléket termelt. A történelem egyik legnagyobb kitörése volt, egy szinten a minószi kitöréssel (i. e. 1600), a Hatepe-kitöréssel (180), a Paektu-kitöréssel (946) és az 1257-es Szamalasz-kitöréssel.
Az időszakban több vulkánkitörés is volt, amiknek értékelése legalább 4-es volt, ezek következtében sok törmelék került a légkörbe. Ahogy az nagy vulkánkitörések után megszokott, a hőmérséklet világszerte visszaesett, hiszen kevesebb fény tudott átjutni a sztratoszférán.[11]
Egy 2012-es elemzés szerint a hőmérséklet közel 1 fokkal esett vissza világszerte.[12]
A Föld egyébként is éppen lehűlés időszakában (kis jégkorszak) volt, ami a 14. században kezdődött. A jégkorszak maga is hatással volt Európára, amit felerősített a Tambora-kitörés, ami a kis jégkorszak vége felé történt.[13]
Ezek mellett a kitörés a Dalton-minimum (viszonylag alacsony napaktivitás) idejében történt meg, ami 1810 decembere és 1823 májusa között (6. napciklus) húzódott. 1816-ban rekordalacsony volt a napfoltok száma (0,1).[14]
Európa szerkesztés
A vulkanikus kitörések sorozata miatt évekig nagyon gyenge volt a termés a kontinensen, amit csak még rosszabbá tett a Tambora kitörése.[15][16] A napóleoni háborúkból ocsúdó Európát nagyon rosszul érintette az élelemhiány. Az elszegényedett rétegek szenvedték meg legjobban az időszakot. Nagy-Britanniában és Írországban is tönkretette a termést az alacsony hőmérséklet és az esőzés. Wales polgárai gyakran lakhelyeiktől messze utaztak, hogy ételért kolduljanak. Észak- és délnyugat-Írországban szintén nagy volt az éhínség, miután a búza-, a zab- és a krumplitermelés is sikertelen volt az évben. Németországban szintén hasonló körülmények uralkodtak.
Az egész kontinensen nagyon megemelkedtek az élelmiszerárak.[17] Mivel akkoriban még nem tudták, mi okozta az éhezést és az árak megemelkedését, piacokon tüntettek a lakosok. A tüntetések később lázadásokba, gyújtogatásokba és fosztogatásokba torkollottak. A francia forradalom óta az 1816-os és 1817-es lázadások voltak a legerőszakosabb tüntetések a kontinensen.[16] Az évszázad legnagyobb ínsége volt.[18]
1816 és 1819 között a tífusz is elkezdett terjedni Európában, főleg Írországban, Olaszországban, Svájcban és Skóciában. Több mint 65 ezren haltak bele a nyár nélküli év által felerősített járványba.[15][16]
Angliában 1659 óta ez az év volt a tizenegyedik leghidegebb, míg a nyarak közül a harmadik legalacsonyabb hőmérsékletű volt. A leghidegebb júliusnak számított.[19] Európa nagy folyói mind kiáradtak a szokatlanul nagy mennyiségű eső és viharok miatt, míg az augusztusi fagyot is a vulkán kitöréséhez kötik. Magyarországon azévben barna színű hó esett a légkörben található vulkanikus hamu miatt. Olaszország északi területein is hasonló események történtek, de itt a hó piros volt.[15]
A kitörés utóhatásai évekig érzékelhetőek voltak, Svájcban 1816 és 1817 nyara is nagyon hideg volt, a Giétro gleccser lábánál egy jéggát alakult ki, ami 1818-ban összeomlott és a mögötte felgyülemlett víz 40 ember életét követelte.[20]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ (1984) „The Great Tambora Eruption in 1815 and Its Aftermath”. Science 224 (4654), 1191–1198. o. DOI:10.1126/science.224.4654.1191. PMID 17819476.
- ↑ (2019. szeptember 17.) „Disentangling the causes of the 1816 European year without a summer” (angol nyelven). Environmental Research Letters 14 (9), 094019. o. DOI:10.1088/1748-9326/ab3a10. ISSN 1748-9326.
- ↑ Saint John New Brunswick Time Date. New-brunswick.net. [2017. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
- ↑ John D. Post: The last great subsistence crisis in the Western World. 1977. ISBN 0-8018-1850-8 Hozzáférés: 2022. szeptember 14.
- ↑ Magazine, Smithsonian: Blast from the Past (angol nyelven). Smithsonian Magazine. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
- ↑ Is the Meghalayan Event a Tipping Point in Geology?. The Wire. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
- ↑ Serious Famine in Yunnan (1815–1817) and the Eruption of Tambola Volcano. [2009. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
- ↑ 夏のない年 from turning-point.info. turning-point.info. [2019. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
- ↑ Tambora, Indonesian Volcano (Tambora Volcano Part I): Tambora: The Year Without A Summer. [2006. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
- ↑ Bellrock.org.uk : Misc. www.bellrock.org.uk. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
- ↑ Ljungqvist, Fredrik Charpentier, Hanna S. (2016. április 1.). „Northern Hemisphere hydroclimate variability over the past twelve centuries” (angol nyelven). Nature 532 (7597), 94–98. o. DOI:10.1038/nature17418. ISSN 0028-0836.
- ↑ Berkeley Earth Releases New Analysis. [2012. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
- ↑ Timeline Middle Ages and Early Modern Period |. www.eh-resources.org. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
- ↑ Dalton minimum | solar phenomenon [1790–1830 | Britannica] (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
- ↑ a b c Fagan, Brian M.. The Little Ice Age: How Climate Made History, 1300-1850. New York, NY: Basic Books (2000)
- ↑ a b c Henry M. Stommel: Volcano weather : the story of 1816, the year without a summer. Elizabeth Stommel. 1983. ISBN 0-915160-71-4 Hozzáférés: 2022. szeptember 14.
- ↑ Warde, Paul (2002. január 1.). „The Little Ice Age. How Climate Made History 1300–1850. By Brian Fagan. New York: Basic Books, 2000. xxi + 246 pp. Illustrations, maps, bibliographic notes, index. Paper $16.00” (angol nyelven). Environmental History 7 (1), 133–134. o. DOI:10.2307/3985463. ISSN 1084-5453.
- ↑ Oppenheimer, Clive. Climatic, environmental and human consequences of the largest known historic eruption: Tambora volcano (2003)
- ↑ Met Office Hadley Centre Central England Temperature Data Download. www.metoffice.gov.uk. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
- ↑ Grove, Jean M.. Little Ice Ages, Ancient and Modern, (Korábban The Little Ice Age címen.) 161. o. [1988] (2004)
